A válogatott otthon készülő tagjai közül néhányan felkerekedtek és elruccantak Zágrábba, hogy megnézzék a magyar válogatott vasárnapi Eb-elődöntőjét. Természetesen köztük volt a nemzeti csapat jelenlegi csapatkapitánya, Jansik Szilárd, akit nemcsak a vasárnapi meccsről kérdeztünk, hanem arról is, hogy miként vélekednek az Eb-szereplést otthonról figyelő társak a zágrábiak teljesítményéről. vlv-interjú.
JANSIK SZILÁRD csapatkapitány a vlv-nek:
– Azt gondolom, hogy ezen az elődöntőn hősiesen küzdöttünk az elejétől a végéig. Teljes mértékben büszke vagyok a srácokra, mert egy sokkal rutinosabb csapat ellen játszottak és annak ellenére, hogy végig az ellenfél vezetett, többször is volt lehetőségünk arra, hogy feljöjjünk egygólos hátrányra vagy éppen döntetlenre. Talán éppen az a tapasztalat, rutin hiányzott, amely kritikus pillanatokban eldönti az ilyen mérkőzéseket. Több ilyen sorsdöntőpillanat volt ezen a meccsen, amikor nekünk csak egy pici hiányzott, nekik pedig minden sikerült.
De hogy ennél jobb rutinszerzési lehetőséget nem is lehetne kívánni a játékosaink számára, az biztos. Ilyen körülmények között, teli lelátók előtt, ahol szinte mindenki a hazaiaknak szurkol, így helytállni ez ellen az erős horvát csapat ellen – tényleg emelt fővel hagyhatták el az uszodát a fiúk. Mondtam is nekik meccs után, hogy ne búslakodjanak, ne lógassák az orrukat, legyenek büszkék, mert csodálatos, amit csináltak ebben a másfél hétben.
– Hát igen, volt itt már előtte is két olyan mérkőzés, az olaszok elleni ötgólos győzelem és a szerbek elütése a továbbjutástól, amire nagyon sokan felkapták a fejüket nemcsak otthon, hanem világszerte.
– Megmondom őszintén, én nem lepődtem meg, mert mindig pozitívanan gondolkodom, s valahogy éreztem, hogy jól fognak menni kint a dolgok. Mondjuk, az olaszoknak az éppen szükséges öt góllal való legyőzése kétségtelenül váratlan volt… Bár én a meccs előtt sms-ben üzentem Nagy Ádámnak, hogy “sima” lesz az az ötgólos győzelem. És aztán meg is lett, úgy, hogy a legvégén éppen Ádi lőtte az ehhez szükséges utolsó gólt…
– Szerinted milyen hatással van a sportág közeli jövőjére az, ami most Zágrábban történik a fiatalokkal?
– Először is: hihetetlen, amilyen visszhangja van ennek a magyar szereplésnek! Én ott sem voltam, de legalább húszan-harmincan rám írtak, felhívtak, hogy azt a mindenit! Nézem? Ez micsoda? Hogy lehetséges? Ez és az a srác honnan jött, mit csinált eddig? Pozitív érzelemhullámot váltott ki ez a szereplés, konkrétan érezhető. Foglalkoznak ezzel, beszélnek erről az emberek, hogy ez a csapat mennyire küzdött és túljutott az olimpiai bajnokokkal felálló szerbeken.
Nem tudom, hányan fognak csatlakozni a kinti fiatalok közül a vb-re készülő csapathoz, de nagyon örülök, hogy hatalmas energialökettel és komoly, frissen szerzett tapasztalatok birtokában jönnek majd. Nem beszélve az önbizalomról… Ez szerintem az egész vb-csapatot erősíti majd. Az a játékos, akinek eddig epizódszerep jutott, most teljesen felkészülten várhatja, hogy esetleg rá kerül a sor és meccset eldöntő teljesítményre lehet képes.
– Beszéljünk kicsit a ti otthoni edzéseitekről. Hogy álltok?
– Nagyon komoly munka folyik, érzem, hogy jól haladunk, fizikálisan már szinte készen vagyunk, s ha visszajönnek a “zágrábiak”, tehát a hét második felében elkezdődhet az a munka, ami megteremti a csapat kohézióját és Dohára a legjobb állapotba kerülhetünk.
– Dohában a cél?
– A címvédés – mi más lehetne?
– Na erre most én mondom: sima…
– Legyen így!
– Akkor ezt mi ketten megbeszéltük. Kijöttök a bronzmeccsre?
– Még nem tudom, én mindenképpen szeretnék, de edzés van és csak épphogy beesnék, meglátjuk.
– Mindenesetre köszönöm a beszélgetést, jó munkát, jó szurkolást!
Címlapképünk vlv-fotó, köszönjük a Vámos Mártonnal készült szelfit Jansik Szilárdnak.