A kánikula nem akadály, folytatódtak a válogatott edzései a Margitszigeten. Újabb két játékost kértünk a kameránk elé, hogy személyes érzéseikről, a csapat felkészülésének helyzetéről tájékozódjunk. Edzésriport.
A vb-csapat (a sapkaszámok sorrendjében):
Csoma Kristóf, Angyal Dániel, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Vámos Márton, Nagy Ádám, Fekete Gergő, Burián Gergely, Kovács Péter, Vigvári Vendel, Jansik Szilárd, Vigvári Vince, Mizsei Márton, Vismeg Zsombor, Nagy Ákos.
A világbajnokság mérkőzésein 14-en szerepelnek, tehát egy játékosunk mindig kimarad majd.
Az edzéseken továbbra is részt vesznek, segítik az utazók felkészülését a vb-csapatba nem bekerült kerettagok.
Aki azt hiszi, hogy ebben az időben kifejezetten élvezetes dolog két-két és fél órát a Széchy(ha már egyszer így hívják…)- medencében eltölteni, az bizony nagyot téved. Hat-nyolckilós súlyzókkal a kézben lábtempózni, amíg Varga Zsolt sípja nem szólal meg, akkor pedig még vagy öt-hat másodpercig kinyújtott karral felfele nyomni a súlyzót… És a megváltó újabb sípszó után gyorsan letenni a kínzóeszközt a medencepartra, sprintelve úszni keresztbe oda-vissza, majd pulzust mérni mutatóujjal a nyaki ütőeren. (Vagyis ügyelni az erőbeosztással arra, hogy bizonyos szám fölé ne menjen a szívverés.) Na és amikor ennek a folyamatnak vége, kezdődik újra az egész. Aztán megint. Aztán megint. Aztán megint. Aztán megint. Nem számoltuk, de ennél többször.
Vízilabdázóként biztosan az lenne a kedvenc edzői mondatom, hogy “Kezdj el passzolni!”. Ilyenkor jönnek a labdák és néhány percre tényleg olyan a kép, mintha jókedvű fiúk a maguk szórakoztatására labdázgatnának.
Ezután jönnek a lövések, a különböző taktikai részfeladatok, majd egykapura – instrukciók alapján – végzett játék, aminek mindig van valami speciális célja, megoldandó feladata. Sokszor már a beidegződés a cél, az, hogy éles helyzetben szinte automatikusan jöjjenek a megfelelő mozdulatok.
Amikor lejár az edzésidő, a legfiatalabbak szépen összeszedik a sapkákat, a labdákat és a kínzóeszközöket, többen (egymást váltva) beülnek a hidegvizes “dézsába”, a 15 fokos vízbe, el lehet képzelni…
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Vismeg Zsombort köszöntöm a magyar vb-csapat tagját. Az első kérdésem az, hogy volt-e benned megkönnyebbülés, amikor kihirdették a csapatot?
– Üdvözlöm a kedves nézőket! Hát…, nyilván volt, igen, nagyon szerettem volna bekerülni a vb-csapatba, nagyon örülök, hogy sikerült. Tényleg ezért dolgoztam egész évben, vagy mondhatjuk, hogy igazából az egész életemben ezért dolgoztam, hogy ilyen világeseményekre ki tudjak jutni.
Tényleg nagyon boldog voltam, nagyon megkönnyebbültem, és hát, igazából most kezdődik a munka érdemi része, mert bekerülni a csapatba az egy dolog, de mi vb-t szeretnénk nyerni.
– Hogy érzed magad, milyen a formád?
– Úgy gondolom, hogy jó formában vagyok, van bennem egy kis fáradtság, mert azért sok meccs volt az elmúlt két hétben. Ugye, volt Olaszországban három mérkőzés, mind a hármon játszottam, itt Budapesten is szerencsére minden meccsen játszottam, aminek nagyon örülök. Nyilván természetes, hogy elfáradok ezeken a meccseken, mert nagyon meg szeretném mutatni magamat, de lesz idő pihenni, szóval úgy gondolom, hogy nagyon jó formában tudok a vb-re felkészülni.
– Elég változatos lett a szerepköröd szerintem. Azzal, hogy egy klasszikus centerünk van, nyilván várható, hogy többen be fognak úszkálni, és lehetett látni a hivatalos meccseken, hogy te vagy az egyik. És elég sikeres is voltál ebben.
– Köszönöm szépen! Igen, szerencsére nem csak bekként számít rám Zsolt bá’, kell centereznem is sokat, illetve bemozgásokat is sokat csinálok. Nekem szimpatikus ez a játék, szeretem ezt játszani, igazából mindig is ezt játszottam, szóval tényleg örülök.
– Jó, hát egy hülye kérdést hadd tegyek fel. Minek örülsz jobban, egy ziccerhárításnak blokkal, vagy egy centerakciógólnak?
– Hát ez egy jó kérdés…, a szituációtól függ, de általában mondjuk egy centerakciólnak, nem degradálva ezzel a blokk értékét. Ha úgy van, hogy eggyel megyünk és blokkolok egy nagyot, akkor inkább nyilván annak fogok örülni.
– Köszönöm szépen, jó munkát!
– Köszönöm szépen!
– Kovács Pétert köszöntöm, a magyar válogatott centerét. Érdeklődöm, hogy számodra hogy zajlott a felkészülés, milyen állapotban vagy?
– Üdvözlöm a nézőket! Szerintem nagyon jó felkészülésen vagyunk egyelőre túl, de még nincsen vége. Sok nagyon jó csapat ellen tudtunk játszani, megmérettetni magunkat, és szerintem ez nagyon hasznos volt.
Azt gondolom, hogy tudtunk folyamatosan előrelépni, és az a legfontosabb, hogy legyen egy folytonosság a fejlődésünkben. És ezt szerintem egyelőre megvolt. Sokszor tudtunk váltani, esetleg reagálni egy rosszabb eredményre is. És a világbajnokságon is ez lesz a legfontosabb, hogy folyamatosan fejlődjünk.
– Center vagy. Érdekel, hogy voltak-e kétségeid, hogy bekerülsz a csapatba, vagy biztosra vetted?
– Nem, abszolút nem vettem biztosra. Szerintem az, aki biztosra veszi a helyét, az (még hogyha lehet, hogy valamennyire biztos is a helye) saját magát veri át. Mindenféleképpen kell, hogy érezzen az ember egy versenyhelyzetet. És ez szerintem abban olyan segít, hogy a legjobbat hozza ki az adott játékosból. Úgyhogy én is így voltam ezzel, próbáltam minden edzésen a tőlem telhető legjobbat nyújtani.
– Klasszikus centerként egyedül vagy. Ez ró rád egy kicsit több felelősséget? Nyilván a csapat játéka más lesz, tehát sokan fognak beúszkálni, ahogy szoktak is. De azért ez egy masszív dolog, hogy egyedüli klasszikus centerként te leszel a vízben.
– Mondhatnám, hogy igen, de már volt ilyenben részem klubcsapatban is, meg a válogatottnál jó párszor egy centerrel utaztunk. Azt gondolom, hogy a teher akkor is meg lesz osztva a csapaton belül. Nyilván lesznek olyan kulcsszituációk, amikor nagy teher hárul rám, de hát ez egy világbajnokság itt mindenkinek nagy a teher, mindenkinek bizonyítani kell, és mindenkinek a lehető legjobbat kell nyújtania.
Köszönöm szépen!
Várható: vlv-képek.