Egy trófeát már behúzott ideiglenes máltai csapatával, a Neptunes-szal Zalánki Gergő, aki ismert módon felmentést kért erre az évre a válogatottban való szereplés alól. A nyár eseményeiről, eddigi élményeiről és persze a szingapúri vb-ről kérdeztük a balkezes magyar világbajnokot.
A Neptunes WPSC már megnyerte az idei President Cupot, vasárnap (Zalánki öt góljával) legyőzte a Sliemát, s ezzel bejutott a kupaelődöntőbe, továbbá a bajnoki fináléban is érdekelt lesz.
A jelenlegi szabályok szerint a máltai nyári tornákon (Elnöki Kupa, bajnokság és Máltai Kupa) minden csapatban egy idegenlégiós szerepelhet. ( A Sliemában Vlahopulosz, az Exilesben Averka, a San Giljanban Younger, a Sirensben Constantin-Bicari, a Valettában pedig Nagajev tölti be ezt a kulcspozíciót.) Zalesz szavai szerint ennek jelentős hatása van a csapatok taktikájára.
ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:
– Június 7-én jöttem ki és az első versenyünk az Elnöki Kupa volt. Ez korábban az itteni Szuperkupának felelt meg, tehát a bajnok és a kupagyőztes meccse volt. Ezt erre az évre megváltoztatták és a négy legjobb csapat játszott egy körmérkőzéses tornát. Itt sikerült elvernünk mindenkit, a San Giljant ötméterespárbajban.
A bajnokságban két kört játszottunk az első osztályban szereplő hat csapattal, majd az elődöntő következett. Mivel az alapszakaszban harmadik helyen zártunk, a Sliemával úgy kellett az egyik fél második győzelméig tartó párharcot vívni, hogy ők egy magukkal hozott győzelemmel várták a rajtot. Sikerült egymásután kétszer nyerni, amire nem is nagyon számítottunk, úgyhogy mindenki nagyon örült.
A kupában a Sliama mostani legyőzése után a keddi elődöntőben az Exiles csapatával játszunk, majd csütörtökön – remélhetőleg – a döntő következik.
Ezután két hét szünet lesz az U18-as Európa-bajnokság miatt, ott ugyanis a máltaiak is érdekeltek. Ennyivel meghosszabbodik a máltai tartózkodásunk, mivel bejutottunk a bajnoki döntőbe is (bronzmeccset nem rendeznek). Ott a San Giljan lesz az ellenfelünk, két győzelem kell a végső győzelemhez.
– Hogy megy a játék? A számok azt mutatják, hogy jól, hiszen négyesével, ötösével, néha hatosával lövöd a gólokat…
– Érdekes az egész, teljesen más a szerepköröm itt, de élvezem. Bekk is, center is, “minden is” vagyok, közben folyamatosan ketten fognak, úgyhogy elég érdekes szituációk alakulnak ki. Nem egyszerű, egészen furcsa vízilabda ez, mindenhol az egyetlen külföldit tartják nagyon szoros őrizet alatt – mi is erre alapozzuk a taktikánkat, amikor Younger vagy Vlahopulosz csapatával kerülünk szembe.
– Úgy emlékszem, régebben több idegenlégiós is lehetett egy-egy csapatban a máltai bajnokságban.
– Igen és akkor ez a furcsa szisztéma nem is alakulhatott ki, hiszen két vagy több idegenlégióst nem őrizhet “fejenként” két játékos egyetlen csapatban sem, nincs erre elég vízilabdázó egyszerre a vízben.
De nagyon élvezem, rendkívül lelkes a csapat, remek hangulatú mérkőzéseket játszunk, rengetegen jönnek ki a meccseinkre, szinte mindig teltház van abban az uszodában, ahol a Bajnokok Ligája döntőjét is játszották. Mindenféle hangszerrel, dobbal, furulyával, trombitával és persze zászlókkal érkeznek a szurkolók, az uszoda is szépen fel van díszítve. Úgyhogy nagyon jó hangulatúak ezek a mérkőzések. Természetesen ehhez az is hozzájárul, hogy közel áll egymáshoz az itteni négy topcsapat, emiatt izgalmasak a meccsek.
Őszintén mondom, arra számítottam, hogy kicsit gyengébb lesz a színvonal.
– Hiszen alapvetően pihenni szerettél volna… 🙂
– Azért megvan a lehetőség a pihenésre is, naponta csak egy edzés van és azok is nagyon lazák, este 6-7 körül, egy órán át. Itt igazából a meccsek számítanak, szerda-szombat ütemben nyomjuk végig az egész nyarat. Többször előfordult, hogy magamtól mentem le a kondira, hogy mégiscsak csináljak valamit az erőm megőrzéséért.
De az a része tök jó volt, hogy kipihenjem magam és a családdal rengeteget legyek együtt, ami az elsőszámú cél volt. A meccseket mindig szabadnap követi, úgyhogy a csütörtök és a vasárnap a miénk, legfeljebb egy kis laza úszás szerepel ilyenkor a programban.
Szóval jól alakult minden, talán még a várakozásainkat is felülmúlóan.
– Mennyire tudtad követni a válogatott szingapúri szereplését és hogy vélekedsz arról?
– Természetesen követtem. Érdekes volt, azt látom, hogy sok minden változott ezekkel az új szabályokkal. Szokatlan, hogy egy negyeden belül is kialakulhat négy-ötgólos különbség a két csapat között, a következő negyedben pedig ugyanez történhet fordítva. Meglepő volt a rengeteg kiállítás is, a szerbek ellen például tényleg minden támadás emberelőnnyé-emberhátránnyá alakult át.
Látszott, hogy a fiúk óriási lendülettel, akarattal mennek, nagyon egyben volt a csapat, jól ki is jött a lépés. Csoma Kristóf szerintem óriási volt, talán az ő teljesítményét éreztem a leginkább meglepőnek, nagyon jól helyettesítette Somát. Kovács Peti is rendkívül jól játszott, talán az egész mezőnyben ő hozta centerként a legtöbb kiállítást, ha jól tudom. Szerintem Ákos is, Nagy Ákos is tök jó volt…
– Igen, hát fel is kell tennem a kérdést: mit szóltál ahhoz, hogy három balkezessel játszott a csapat?
– Volt már ilyen korábban is, bár az igaz, hogy én még soha nem játszottam ilyen csapatban, vagy Vámossal voltam, vagy ha ő valamiért hiányzott, akkor Buriánnal. Szingapúrban jól működött, az tény, de az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Szili (Jansik Szilárd – a szerk.) kiesése is hozzájárult a három balkezes egyidejű szerepeltetéséhez. Burián a lefordulásaival tudott extrákat hozni, Nagy Ákos tökös volt, Vámost pedig ismerjük…
– Nem félted a helyedet…?
– A válogatottság mindig teljesítményalapon működött. Ha valaki jobb lesz nálam, akkor nem férek be. Ahogy korábban is mondtam: ezt a nyarat a családnak és a pihenésnek szentelem, szeptembertől pedig azon fogok dolgozni, hogy bekerüljek a válogatottba. Nekem tiszta lesz a lelkiismeretem, megteszek mindent, ha Zsolt hív, akkor hív, ha nem, akkor nem.
– Köszönöm szépen a beszélgetést és további sikeres máltai szereplést kívánok!
Fotók: Neptunes WPSC