A horvátok feláltak az elődöntőben elszenvedett csapás után, nekünk ez nem sikerült. Részletek, nyilatkozatok, később gólok és fotók:
U20-as világbajnokság, Zágráb, Mladost-uszoda.
Bronzmérkőzés:
Magyarország-Horvátország 8:13 (2:4, 2:4, 1:2, 3:3)
G.: Cseh M. 3, Leinweber 2, Nagy Z., Varga Vince, Balogh B., ill. Penava, Pavlics 4-4, Susics 2, Jerkovics, Dragosevics, Curkovics
A mérkőzés alakulása:
1:0, 2:0, 2:1, 2:2, 2:3, 2:4 / 2:5, 2:6, 2:7, 3:7, 3:8, 4:8 // 4:9, 4:10, 5:10 / 6:10, 7:10, 7:11, 8:11, 8:12, 8:13
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Nagy Sándor szövetségi edzőtől kérek most egy kis értékelő összefoglalót részben a bronzmérkőzésről, részben pedig erről az egész tornáról.
– Szia! Köszöntöm a kedves nézőket!
Akkor kezdem a mai meccsel. Nyilván nem sikerült úgy összeszedni a srácokat a tegnapi csalódás után, hogy a meccs elejétől készen álljunk. Mert azt gondolom, hogy a második félidőben már azzal a küzdőszellemmel játszottunk, meg vagánysággal, ami talán az elején nem is tudom, hogy az hiányzott-e, de valami hiányzott.
Úgy néz ki, hogy jobban bennünk maradt ez a tegnapi elődöntős vereség, mint a horvátokban. Aztán mindent megtettek a fiúk, és kockáztattunk is, próbáltunk változtatni felállásban is, kapuban is. Most nem sikerült valamiért.
Talán egy pici szerencse is hiányzott az elején, amikor elkezdett nőni a különbség, kidolgozott helyzeteknél kapufát lőttünk, gólvonalra pattant a labda. De nem szeretném erre fogni, többet kellett volna ezért tenni, hogy ezek befelé pattanjanak.
Magáról a tornáról pedig: most nyilván a friss emlék ez a két vereség. De nem szeretném, hogyha főleg a fiúk fejében elhomályosítaná az utolsó két meccs, az első négyet. Mert azért ebben az új rendszerben nagyon kemény, nagyon komoly ellenfelek ellen nyertünk négy meccset. És ennek igenis van jelentősége.
Nyilván az meg szintén ennek az új lebonyolításnak a nehézsége, hogy visszakaphatja ugyanazokat a nehéz ellenfeleket bármelyik válogatott. És annyira egyben van ez a mezőny, tavaly is egy-egy gólon múltak a negyeddöntők, a helyosztók, és azért kétszer megverni egy csapatot, ilyen erős csapatot egy héten belül – az nagyon-nagyon nehéz. Hát nyilván mi most ebből így rosszul jöttünk ki a végeredményt tekintve.
– Ennek a korosztálynak lesz még folytatás?
– Vannak olyanok, akiknek már biztos, hogy nem. A 2005-söknek ez volt így az utolsó világesemény. Most pontosan nem tudom, hogy hogyan szervezik át az utánpótlás-világeseményeket. Lehetséges, hogy itt a 2006-soknak, illetve a fiatalabbaknak még lesz lehetősége. Biztos vagyok benne, hogy akkor élni is fognak vele.
– Köszönöm szépen!
– Köszönöm!
– Balogh Botond áll a vlv kamerája előtt. Szervusz! Tegnap nem tudtunk beszélni, eléggé el volt keseredve mindenki, te is. Hát a mai se volt sokkal jobb, nem sikerült felállni… Hogy értékeled, mit történt, mit éreztél belül?
– Köszöntöm a kedves nézőket! Nem, sajnos nem sikerült.
Hát…, mindig mondják, hogy az a csapat nyeri a bronzérmet, amelyik kevésbé csalódott az elvesztett elődöntő után. Sajnos szerintem ez igaz, mert mi nagyon csalódottak voltunk. Mi tényleg azért jöttünk ide, hogy nyerjünk.
Valószínűleg a horvátok is, de talán mi tudtunk kevésbé felállni és koncentrálni a bronzra utána. És sajnos ez a meccsen is kijött.
– Tényleg egy olyan meccs volt, ahol gyakorlatilag semmi nem sikerült. Ez minek tulajdonítható? Ők voltak ennyire jók, vagy a koncentráció hiány?
– Nehéz ezt így megmondani, hogy mi ment félre. Tényleg semmi nem jött össze nekünk. Nekik volt néhány helyzetben szerencséjük is. Most próbálhatnék okokat keresni, de szerintem nem kell megmagyarázni ezt.
Ez most nem jött össze. Megpróbálunk tanulni belőle és menni tovább.
– Jó, hogyan tovább neked most ezen a nyáron, illetve ősszel?
– Megyek most vissza Amerikába edzeni a Stanfordon. És augusztus végén kezdődik az egyetemi bajnokság. Utána pedig jövő nyáron, mint most számomra kiderült, egy U20-as Európa bajnokság lesz. Úgyhogy arra mindenképpen vissza szeretnék jönni és bizonyítani.
– Köszönöm szépen!
– Benedek Mort köszöntöm az U20-as válogatott egyik legfiatalabb tagját. Nem az első világversenyed volt ez. Volt ennél sikeresebb is. Légy szíves, mondd el, hogy értékeled ezt a tornát, illetve hát, ezt a bronzmérkőzést.
– Szia, üdvözlöm a kedves nézőket. Nyilván egy negyedik hely után nagyon nehéz mit mondani. Szokták mondani, hogy az a csapat nyeri a bronzot, amelyik könnyebben feláll az elveszített elődöntőből.
Ezen esetben valószínűleg a horvátok álltak fel az elődöntőből könnyebben, de nincs is bennem az, hogy megérdemeltük volna ezt a bronzérmet, mert úgy gondolom, hogy jobbak voltak, le tudtak minket dominálni, és az ő akaratokat tudták érvényesíteni az egész meccssen.
– Az egész tornán hogy érezted magad? Tehát tulajdonképpen itt az utolsó két meccs volt, ami nem sikerült, egész odáig majdhogy nem diadalmenet volt.
– Összességében jól éreztem magamat. Egy nagyon jó csapat alakult itt ki, amelynek tagjaival már nagyon régóta ismerjük egymást, és nagyon jó a csapatkoézió.
Nyilván ez a két meccs a legfontosabb két meccs volt, amit elveszítettünk, és ezen a két meccsen múlik az, hogy milyen szájízzel megyünk haza. De úgy gondolom, hogy nem mehetünk haza rosszal, mert egy olyan csapatban játszottam én is, és a többiek is, amely összetartó és jó csapat.
– Mi vár rád még ezen a nyáron? Én úgy tudom, hogy azért lesz még versenyed.
– Igen, lesz még augusztusban egy Európa-bajnokság a saját korosztályomnak, az U18-nak Nagyváradon. Úgy gondolom, hogy lesz miért küzdeni a nyáron és edzeni, hogy ott meg tudjuk mutatni, mennyire vagyunk jók.
– Hát legyen így. Köszönöm szépen!
– Cseh Maximot köszöntöm. Véget ért az U20-as világbajnokság. Itt az utolsó két meccs nem sikerült, de azért én kiemelném, hogy itt a végén majdnem te hoztad fel egyedül azzal a két gólral a csapatot. Egy pillanatra úgy felcsillant a remény, hogy talán sikerül még akár egyenlíteni is. Hát, hogy értékeled a tornát, hogy értékeled ezt a két meccset, amit tegnap és ma játszottatok?
– Köszöntök mindenkit! Nyilván nehéz megszólni ilyenkor, hullámvölgy volt az egész világbajnokság. Az elején nagyon jól játszottunk, talán túl jól is, úgy gondolom. Arra lettem figyelmes, hogy aki már a csoportmeccseken túl jól játszik, az sokszor elvérzik a kieséses szakaszban.
Hát igen, itt az utolsó meccs nem volt könnyű. Talán a horvátok kicsivel jobban tudtak kijönni a tegnapi vereségből, és higgadtabbak voltak, jobban kiasználtak a helyzeteiket. Bár nekünk sem volt rossz, úgy gondolom, de mégsem tudtuk a saját játékunkat játszani. Akadozott a támadás, védekezésben a blokkok nem nagyon voltak meg.
Hát, nagyon sajnálom, tényleg most már ezek a negyedik helyek nagyon fájnak, de legalább van miért dolgozni a jövőben, és ebből is nagyon sokat tudunk tanulni.
– Köszönöm szépen!
Várható: a bronzmeccs magyar góljai és vlv-fotók.
A torna végeredménye:
1. Spanyolország
2. USA
3. Horvátország
4. Magyarország
(A sapkaszámok sorrendjében: Szabó Gergő, Leinweber Olivér (csk), Tóth András, Zeman Márton, Peőcz Ádám, Tóth Martin Zétény, Nagy Zalán Márk, Benedek Mór, Pörge Zsombor, Varga Vince, Balogh Botond, Lugosi Csongor, Szitás Dávid, Haverkampf Bence, Cseh Maxim)
5. Szerbia
6. Montenegró
7. Görögország
8. Olaszország
9. Németország
10. Ausztrália
11. Kína
12. Irán
13. Brazília
14. Kanada
15. Argentína
16. Kazahsztán
17. Kolumbia
18. Szingapúr
19. Dél-Afrika
20. Új-Zéland