Ha jól tudjuk, magyar vízilabdázó először lett részese Challenger Kupa-győzelemnek. Ez a harmadik számú európai versenysorozat azon klubok számára, amelyeknek túl erős a BL vagy az Eurokupa. Bognár Bendegúz a döntőben győztes holland GZC Donk játékosaként abból a szempontból is történelmet írt, hogy holland csapat először nyert európai kupadöntőt. vlv-interjú a szegedi születésű, 27 éves kapussal, akinek nagy szerepe volt a döntő megnyerésében.
BOGNÁR BENDEGÚZ (GZC Donk) a vlv-nek:
– Gratulálok a kupagyőzelemhez és mielőtt erről faggatnálak, kérek szépen egy kis bemutatkozást!
– Bognár Bendegúz vagyok, Szegeden kezdtem vízilabdázni, 18 éves koromig ott játszottam, az OB1-ben is. A bajnoki ötödik hely és a LEN Kupa elődöntőjébe kerülés szép emlék. Aztán a fókusz kicsit máshova került az életemben. Elvégeztem Szegeden a testnevelési egyetemet, majd egy évig Németországban tanultam, közben vízilabdáztam is, a Bundesligában, vagyis az első osztályban. Volt egy rövid dániai “kalandom” is, kihívtak védeni az egyik csapatba a bajnokság rájátszására.
Fotó: Nicolette Eekhof
Egy volt ceglédi csapattársam jóvoltából kerültem Hollandiába, a Rotterdam csapatába. Négy évvel ezelőtt igazoltam át a Donkhoz, akkor meg is nyertük a bajnokságot, de aztán jelentkeztem a hágai egyetemre (európai uniós tanulmányok szakra) és hosszabb szünetet követően, Szeles György vezetőedző invitálására tértem vissza a Donkhoz tavaly. Tudtam, hogy nemzetközi kupában indulhat a csapat, ezt nagy kihívásnak éreztem. Egyébként polgári állásom van, egy gimnáziumban testnevelést tanítok. Van családi vállalkozásunk is, amelynek területe a Hollandia és Magyarország közötti export és import.
Összegezve: megtaláltam a számításomat, megbecsülnek, jól érzem magam, a sportágat pedig kedvtelésből űzöm még mindig, szeretek játszani, meccseken, de akár kemény edzéseken is részt venni. Az a jó ebben, hogy sikerült megtalálni a civil karrier és a sport közötti egyensúlyt. Nem edzünk hetente tízet, csak négyet, de így is élvezetes. Mindig figyeltem arra, hogy ne csak a sportból kelljen profitálni, van két diplomám, beszélek hollandul, angolul és németül, ez biztos hátteret jelent a nyugodt élethez.
– Hogy álltok jelenleg a holland bajnokságban?
– Most jön a rájátszás, aminek a negyedik helyről indulunk neki. Mindenképpen szeretnénk döntőbe jutni, az év elején azt tűztük ki célul, hogy mindhárom versenyben, ahol elindulunk, jussunk el a fináléig.
Hál’ Istennek, a Holland Kupa már megvan, most már a Challenger Cup is. És akkor még egy utolsó nagy dobásra van szükség.
– A Challenger Kupa megnyerése elég viszontagságos volt. Tudom, hogy az elődöntő két meccse között távozott a vezetőedző, Szeles György…
– Különböző okok játszottak ebben közre, de az biztos, hogy Gyurinak nagy szerepe volt ebben a sikerben. Ő hozott egy olyan mentalitást, meg egy olyan csapatszellemet, erőállapotot, úgy építette fel a csapatot, hogy képesek voltunk végigmenni ezen az úton. Én személy szerint külön is köszönöm neki a lehetőséget, amit kaptam.
– A döntő első meccsén két góllal kaptatok ki a litván Zaibas otthonában, aztán most a szombati visszavágón az utolsó másodperc előtt kétgólos vezetésre álltatok (vagyis ötméterespárbaj következett volna), akkor viszont Guus van Ijperen betalált. Izgalmas lehetett…
– A kinti mérkőzésen még egy kicsit meg voltunk illetődve. Tudni kell a litván csapatról, hogy hatalmas ambíciókkal vágtak neki a tornának. Náluk játszik a horvát világbajnok Ivan Krapics, a nemzetközi szinten ugyancsak nagyra értékelt Marko Jelaca és még vagy három szerb vízilabdázó. Ez egy profi klub, ahol Alekszandar Ivovics testvére a vezetőedző. Erősek voltak ellenünk de mi se játszottunk rosszul, két góllal kaptunk ki.
A visszavágóra megpróbáltuk kijavítani a hibáinkat – elsősorban Jelaca gólerősségének ellenszerét kellett megtalálnunk, ugyanis az első meccsen hét gólt lőtt nekünk, ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
Szerencsére jól sikerült a felkészülésünk, s a teltházas hazai uszodában a végén sikerült előnyt szereznünk és győznünk. Szinte végig vezettünk, nekem is jól ment a védés, jobban, mint az első meccsen, már nem voltam annyira megilletődve. Mégiscsak egy nemzetközi kupadöntőről volt szó, nem sűrűn játszik ilyet az ember.
Fontos tudni, hogy április 26-a Hollandiában nagy nemzeti ünnep, ez “A király napja”. Az amúgy is ünnepi hangulatban tudtuk megkoronázni a napot a kupagyőzelemmel, amit természetesen hatalmas ünneplés követett.
– Gratulálok még egyszer és köszönöm szépen a beszélgetést!
Challenger Kupa, 2025, döntő
1. forduló, április 12.
EVK Zaibas-GZC Donk 13:11 (2:3, 5:2, 2:2, 4:4) – az egyik játékvezető Ercse Norbert volt
G.: Jelaca 7, Bakulo 2, Vitkaustas, Gostautas, Prekogacics, Bosics, ill. van Ijperen, Winkelhorst 3-3, Van der Weijden, Nispeling 2-2, Veenhuis
2. forduló, április 26.
GZC Donk-EVK Zaibas 12:9 (2:1, 4:2, 3:3, 3:3)
G.: Van Ijperen 5, Schouwerwou 2, Veenhuis, Westerwoudt, Van der Weijden, Van den Heuven, Winkelhorst, ill. Krapics, Jelaca, Bosics, Bakulo 2-2, Jonkus