Nagyon kemény és mondhatni, drámai meccset vívott egymással kedden a Bajnokok Ligája D csoportjában a Savona és az Olympiakosz. A találkozó előtt a képlet egyszerű volt: amelyikük nyer, az csoportelsőként, a másik pedig csoportmásodikként jut tovább, a BL legjobb nyolc csapata közé (előbbinek értelemszerűen valamivel könnyebb helyzete lehet a folytatásban). A csoportrangadón 2+1 magyar is szerepelt, Erdélyi Balázs a Savonában, Zalánki Gergő az Olympiakoszban, Kun György pedig játékvezetőként a parton volt részese a történteknek. A két játékos nyilatkozott a vlv-nek:
BL-csoportkör, 6. játéknap
December 3., kedd
D csoport
Savona-Olympiakosz 11:14 (3:2, 3:3, 4:2, 1:4 – 0:3) – ötméteresekkel – az egyik játékvezető Kun György volt
G.: Figlioli 3, Damonte, Bruni, Pacaljev 2-2, Rizzo, Merkulov, ill. Dimu 3, Geniduniasz, Alagfragkisz, Papanasztasziu 2-2, Loncsar, Gkillasz, Funtulisz, Zalánki, Nikolaidisz
Zalánki Gergő az ötméterespárbaj első lövését hajtotta végre – sikeresen. A Savonában Erdélyi Balázs játszott, de nem lőtt gólt.
A mérkőzés alakulása:
0:1, 1:1, 2:1, 3:1, 3:2 / 4:2, 5:2, 5:3, 6:3, 6:4, 6:5 // 6:6, 7:6, 8:6, 9:6, 9:7, 10:7 / 11:7, 11:8, 11:9, 11:10, 11:11 / (ötméteresek) – 11:12, 11:13, 11:14
Mint a fenti számsorból is látható, a meccs nagy részében a Savona vezetett, több góllal is. Az utolsó negyed fele már eltelt, amikor, 11:8-as állásnál a hazaiak ászát, Pietro Figliolit brutalitásért kiállították. Az ötméterest belőtték a görögök és a lefújásig tartó folyamatos emberelőnyükből is szereztek két gólt, így döntetlen lett a rendes játékidő vége, az ötméterespárbajt pedig az Olympiakosz nyerte. (Zalánki értékesítette az első ötöst, az ellenfél egymásután háromszor hibázott.)
ERDÉLYI BALÁZS (RN Savona) a vlv-nek:
– Még mindig dúlnak bennem az érzelmek, nagyon csalódott vagyok, megmondom őszintén. Az Olympiakosz az egyik legjobb csapat Európában, tehát nem voltak jók az esélyeink, de azt gondolom, hogy az egész meccset figyelembe véve sokkal jobban játszottunk. Természetesen az utolsó három percet leszámítva, amikor nehéz helyzetbe kerültünk.
A meccs eleje, 0:1 után végig mi vezettünk. Egyszer értek utol minket, 6:6-nál, de öt és fél perccel a vége előtt 11:7 volt ide. Utána lett 11:8, majd befújtak Figlioli ellen egy brutalitást, ami ugye, ötméteressel és négyperces emberhátránnyal járt. Hogy jogos volt vagy nem, azt nem tudom megmondani, nem láttam az esetet. Volt ütés, de talán a víz alatt, nem tudom, mindenesetre befújták. Ezután három perc alatt kiegyenlítettek, majd az ötméterespárbajt a görögök nyerték.
Meccs közben én azt éreztem, hogy nagyon el vannak bizonytalanodva, abszolút nem játszanak jól, egyáltalán nem volt benne a meccsben ez a fordulat.
Fájó volt ez így, annál is inkább, mert a meccs elején volt egy hasonló eset: Kakarisz víz fölötti ütésért csak cserés kiállítást kapott – egyébként éppen Kun Györgytől.
Fontos adat még, hogy mi az egész meccsen összesen négy kiállítást kaptunk, ebből kettőt a saját kapunk előtt, 4:18 volt a végén a kiállítási arány, hazai pályán! Ez részben a választott játékstílusunkból is következett, de a különbség akkor is túl nagy. Ezzel együtt vezettünk 11:7-re és bár persze hibáztunk is sokat, csapatként nagyon jó meccset játszottunk egészen az utolsó három percig. Természetesen a rengeteg emberhátrány is sokat kivett belőlük, azért így nehéz…
Büszke vagyon a csapatra, de egyben csalódott is, azért az nem mindegy, hogy csoportelsőként vagy csoportmásodikként jutunk tovább. Nehéz helyzetbe kerültünk azért is, mert a brutalitásért kiállított Figlioli automatikusan kétmeccses eltiltást kap… Megyünk tovább, csináljuk és bízunk a legjobbakban.
– Köszönöm a tájékoztatást!
ZALÁNKI GERGŐ (Olympiakosz) a vlv-nek:
– Gratulálok a csoportelsőséghez, és kérlek a tegnapi meccset foglald össze kicsit. És mivel elég régen beszéltünk, az is érdekelne, hogy a görögországi beilleszkedés hogy sikerült, milyen a csapat, te hogy érzed magad?
– Azért ez a szerdai meccs nem úgy alakult, ahogy terveztük, nem igazán tudtunk örülni ennek a győzelemnek. Kicsit olimpiai negyeddöntős fílingem volt utána, mármint hogy igazából azért nyertünk, mert volt egy VAR-os ítélet… Azért persze itt egy elég durva, szándékos víz fölötti ütés történt, ez nem volt kérdés, egyértelműen látszott. De hogyha ez nincs, akkor a Savona igazából simán nyert volna, ráadásul abszolút megérdemelten. Úgyhogy kicsit csalódottak voltunk, mert ennél jobban kellene már játszanunk. Valami egyelőre még nem állt össze ennek a csapatnak, eléggé döcög a játék mind védekezésben, mind támadásban. Ennek ellenére ezzel a győzelemmel csoportelsők lettünk, remélem, hogy a következő fázisra sikerül teljesen összeállni.
Igazából szerintem nem nagy baj nincs, elég sok fizikális edzésen vagyunk túl, későn is kezdtük a felkészülést, tényleg csak a játékunknak kellene most már rendesen kialakulnia. Amúgy a csapat hangulata nagyon jó, Athén egy szuper város, mondtam is a többieknek, hogy Reccóban, a kis olasz faluban eltöltött három év után után kifejezetten jó egy ilyen nagyvárosban élni, ahol rengeteg a lehetőség gyerekkel is és gyerek nélkül is.
A beilleszkedéssel nem volt semmi gond, nagyon kedves mindenki, millió tippet adnak, hogy ide menjünk, oda menjünk, elhívnak közös időtöltésre, úgyhogy ebből a szempontból is minden rendben van, jól érezzük magunkat.
– Hogy megy a játék?
– Az sajnos most nem annyira jól, elég balszerencsésnek érzem magam. Alapból úgy kezdtem, hogy az első két BL-meccsen nem játszhattam egy, az előző szezonból áthúzódó büntetés miatt. Aztán, ugye, ez a görög bajnokság kicsit gyengébb, itt azért nincsenek olyan meccsek, amelyek összeráznák a csapatot, 15-20 gólokkal szoktunk nyerni. Nehéz az ilyen meccsekre felpörögni, meg hát, nem is tudunk taktikai elemeket gyakorolni, mert, ugye, általában lefordulunk vagy más módon lőjük könnyen a gólokat.
Tehát az első két meccsen én nem játszottam, utána jött a Savona és az a meccs nem sikerült jól (a Savona 10:9-re nyert Pireuszban – a szerk.). Az olaszok tényleg nagyon jól játszottak, elég könnyű gólokat tudtak lőni, szóval a mi szempontunkból főleg a védekezéssel volt probléma.
Utána a Sabadell ellen játszottunk otthon, azt simán megnyertük, de ezt követően ért egy nagyon kellemetlen sérülés, edzésen összerúgtam valakivel gyakorlás közben és eltört az egyik lábujjam. Úgyhogy ez az év számomra tényleg eléggé balszerencsésen alakult, kicsit várom is már, hogy vége legyen és remélem, a 2025-ös év jobb lesz.
– Van az Olympiakosznak kimondott, hivatalosan megfogalmazott célja az idei szezon nemzetközi szereplését illetően?
– Szerintem a négy közé jutás cél, igazából nem lesz egyszerű, a sorsoláson nagyon sok minden múlik majd. Mindenesetre így, hogy egyelőre még nem álltunk össze rendesen, azt mondom, jussunk be a final fourba aztán ott már, mint tudjuk, egy-egy meccsen minden megtörténhet.
– Köszönöm a beszélgetést!
Fotók: Rari Nantes Savona és Olympiakosz