1956-ban, a vízilabdázók Melbourne-i olimpiai győzelme után az aranyérmesek közül többen a szabad világot választották, de aztán majdnem mindenki hazatért. A Magyar Ifjúság hetilap induló évében, 1957-ben Rajki Béla szövetségi kapitánnyal készített pillanatképet a sportág helyzetéről, ezt idézzük fel szokásos forrástárunk, az Arcanum (adt.arcanum.hu) kincset érő adatbázisa segítségével.
MI ÚJSÁG A VÍZILABDA SPORTBAN
Rajki Bélával, a vízilabda-válogatott edzőjével beszélgetünk. A riporter először a „száraz” adatokat jegyzi fel, íme, így fest a magyar vízilabda-válogatott ez évi programja:
– Június 10-30, dél-amerikai túra.
– Július 8-12, barcelonai torna.
– Július 20-21, Német Szövetségi Köztársaság-Magyarország válogatott mérkőzés.
-Augusztus 13-18., zágrábi hatos torna.
– Van tehát mérkőzés bőven – mondja Rajki Béla. — A felkészülést már korábban megkezdtük. A játékosok most természetesen az egyfordulós bajnokság küzdelmeire készülnek, így lényegében az egyesületekben folyik a munka, de hetenként kétszer válogatott edzést is tartunk. Június 1. után félbeszakad az egyfordulós vízilabda-bajnokság, ekkor már együtt készülnek fel a válogatott keret tagjai az előttük álló feladatokra. Még nem végleges, hogy Dél-Amerikába megyünk, mert eredetileg úgy volt, hogy velünk együtt ott lesz a jugoszláv, olasz és szovjet csapat is. Most mindhárman lemondtak, viszont az Egyesült Államok, Brazília és Magyarország részt akar venni a tornán.
– Vajon hogyan állja meg majd a helyét az új magyar vízilabdaválogatott?
– Erről még korai beszélni. Mindenesetre csodát ne várjon senki. Az olimpia után számos játékos kint maradt, a jól összedolgozott gépezet megbomlott, számos jó játékosunk cserbenhagyott minket. Teljesen átalakítjuk az együttest, új taktikát kell kidolgozni, olyat, amely alkalmazkodik az új emberekhez.
– Kik jöhetnek most számításba?
– Elsősorban az olimpiai bajnokok, Boros, Jenei, Mayer, Hevesi, Markovits, Kárpáti, Szívós. Hozzájuk csatlakozik néhány tehetséges fiatal, így Dömötör, Vitáris, Kiss Egon, Németh, valamint Svéda, Vízvári és Dancsa. Úgy gondolom, ebből a gárdából jó csapatot tudunk majd kialakítni.
– Elég alacsony most a színvonal a vízilabda OB I.-ben. Mi a véleménye erről?
– Ezen nem szabad meglepődni, szinte valamennyi együttes felforgatott csapattal indult a bajnokságon, s majd minden együttesnél a játékosok fele új. Ez a hiba fokozottan mutatkozik a válogatott csapatnál, éppen ezért az első találkozókon még nem várhatunk kimagasló teljesítményeket. Ebben az évben elsősorban a zágrábi hatos tornára készülünk, tehát van időnk kialakítani a csapatot, hiszen addig számos nemzetek közötti mérkőzésen veszünk részt. A magyar vízilabdaválogatott ez évi nemzetközi programja az 1958-as vízilabda Európabajnokság előiskolája lesz. Hogy ott sikerrel tudjuk felvenni a versenyt a jugoszláv, szovjet és olasz csapat ellen, ahhoz az kell, hogy idén jól összekovácsolódjon a gárda. Ezt a három nagy csapatot csak egy egészen kitűnő együttes — a melbourne-ihoz hasonló — győzheti le.
– Tud-e valamit a kint maradt vízilabdázókról?
– Igen. Egymás után írnak szüleiknek, hozzátartozóiknak. Legtöbben hazafelé készülnek. Én Melbourne-ben megmondtam nekik, hogy sehol a világon nem fogják úgy megbecsülni őket, mint nálunk, s olyan lehetőségeik sem lesznek, mint Magyarországon. Fiatalok voltak, forrófejűek, nem hittek nekem. Most talán legtöbbjük észretér.
Nem várunk csodákat az új csapattól, de reméljük, hogy az év folyamán a szakvezetőknek, játékosoknak, a sportág valamennyi szakemberének sikerül olyan csapatot kialakítani, amely képes lesz a jövő évi EB-n és a római olimpián méltóan képviselni a magyar vízilabda-sportot.
(varga)
Magyar Ifjúság, 1957.05.11.
Szepesi György szösszenete a lap ugyanezen számában:
Jól indult a vizilabdabajnokság. Sokan aggódtak az év elején, vajon lesz-e egyáltalában 10 csapatra világi játékos, s az első mérkőzések után kiderült, hogy ez a szép sportág is „elpusztíthatatlan” Magyarországon, a közönség gyorsan megtanulta a tehetséges fiatalok neveit, s ha a színvonal még nem is a régi, biztos, hogy az FTC—Vasas rangadón ismét ötezer ember szurkol majd: ki lesz a bajnok?
Az 1958-as budapesti Európa-bajnokságot Magyarország nyerte, utolsó mérkőzésén 4:2-re győzte le a Szovjetunió(!) válogatottját. (Ekkor már nem Rajki Béla, hanem Lemhényi Dezső volt a szövetségi kapitány.)
Csapatunk az 1960-as római olimpián bronzérmet szerzett Olaszország és a Szovjetunió mögött. Ott volt a dobogón a Melbourne-i győzők közül: Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Markovits Kálmán és Mayer Mihály.
A magyar válogatott vezéregyénisége, Gyarmati Dezső egyébként 56 után “túl korán” tért haza, nem várta meg az amnesztiát, így két évre eltiltották, a nemzetközi szerepléstől pedig örökre(!) – ez utóbbi büntetést “szerencsére” 1958-ban eltörölték…
A Képes Sport hetilap 1958. szeptember 9-i számának címlapja
A képaláírás:
Vízilabdacsapatunk káprázatos játékkal, száz százalékos teljesítménnyel nyerte az Európa-bajnokságot. A budapesti EB utolsó eredményhirdetésekor Markovits Kálmán, csapatunk kapitánya emeli magasra a kormány által adományozott serleget. Balra a második helyezett jugoszláv együttes, jobbra a Szovjetunió csapata, a torna harmadik helyezettje
(Képes Sport — Hemző Károly felvétele)
Forrás: Arcanum (adt.arcanum.hu)