Nemrég közölt háromrészes interjúnkban még kicsit rejtélyesen nyilatkozott a jövőjéről, mostanra eldőlt: Märcz Tamás, a magyar férfi vízilabda-válogatott volt szövetségi kapitánya a megreformált állami sportirányítás egyik meghatározó szereplője lesz. vlv-interjú:
MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:
– December végén jelent meg az a kormányrendelet, amely részletesen meghatározza a Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság feladatait. A sportállamtitkárságtól, Schmidt Ádám államtitkár úrtól és a Nemzeti Sportügynökség Zrt. vezérigazgató-helyettesétől, Baji Balázs úrtól megtisztelő felkérést kaptam, hogy vállaljak itt vezető szerepet.
Két fontos igazgatóság szervezeti keretei között zajlik majd a munka, az egyik az akadémiákkal és a sportiskolákkal, a kiemelt sportegyesületekkel és az egyetemi sportokkal foglalkozik, ezt Sáfár Sándor vezeti, a másik igazgatóságot, amely pedig a sportszakmai feladatokkal, a támogatáskezeléssel és a sporttudományos módszertani munkákkal, valamint az ellenőrzésekkel foglalkozik, én irányítom.
Két hete kezdetem el az érdemi munkát, elsősorban a támogatáskezeléssel kapcsolatos konkrét feladatok vannak most terítéken. Minden sportág (olimpiai és nem olimpiai is) bele tartozik a “portfólióba”, igyekszünk segítséget nyújtani, illetve partnerként dolgozni az érintettekkel. Szoros az együttműködésünk minden sportban illetékes köztestülettel, a Magyar Olimpiai Bizottsággal, a Paralimpiai Bizottsággal, a Magyar Edzők Társaságával, a Testnevelési és Sporttudományi Egyetemmel, a Sportkórházzal (OSEI) és természetesen folyamatos a kapcsolattartás a sportért felelős államtitkársággal, illetve a sportági szakszövetségekkel is. A munka arra irányul, hogy minél hatékonyabbak, eredményesebbek legyünk az egyes sportágakban.
– Konkrétan mit jelent az igazgatóság vezetése, milyen folyamatokat kell összefogni, irányítani?
– Három főosztály van az igazgatóságomon és a feladatok természetesen egymással összefonódnak. A támogatáskezeléshez az edzők, versenyzők ösztöndíjai, támogatásai tartoznak. Az eddig széttagolt rendszer, a sok külön program most egy kézbe kerül, mint például a kiemelt edzői és utánpótlásedzői programok, vagy a sportolói ösztöndíjak rendszere. Van olyan támogatási elem, amihez nem nagyon kell hozzányúlni, esetleg csak az arculati elemeken szükséges javítani, de új kezdeményezések is lesznek, néhány program pedig új köntösbe kerülhet a jövőben. Egy csapat kizárólag a támogatási formák kidolgozásával foglalkozik, egy másik a módszertant alakítja, az egyes programok tökéletesítését végzi, illetve van egy olyan ellenőrző gárdánk, amelynek feladata visszanézni, ellenőrizni a programok megvalósulását, a források megfelelő helyre kerülését, felhasználásuk hatékonyságát. Folyamatosan figyeljük ugyanis a szakmai programok végrehajtását, a különböző sportági tervek sorsát, a sportági fejlesztéseket, törekvéseket.
Ami fontos: elsősorban a segítségnyújtás a feladatunk és ez nemcsak anyagi vonatkozású.
– Nemrégiben jelentették be az új sportfinanszírozási rendszer egyes részleteit. Ebben hangsúlyos szerepet kap egyfajta indikátorrendszer kidolgozása annak érdekében, hogy a támogatásra adott pénzek hasznosulását ellenőrizni lehessen. Jól értem, hogy ez a terület is hozzád tartozik?
– Részben igen, de ebben a munkában a másik igazgatóság is tevékenyen részt vesz, illetve az államtitkárság is folyamatosan foglalkozik a területtel. Van, ahol az indikátorok rendszere már jól működik, például a labdarúgásban nagyon jó mérhető, összehasonlításra alkalmas ellenőrzési pontok vannak. Igyekszünk megteremteni ezeket a méréshez szükséges indikátorokat a többi sportágban is. Vannak elképzeléseink a jó irányról, de mindez úgy zajlik majd, hogy a konkrét működésbe nem kívánunk beleszólni. Ahogy mondtam, a partnerségi viszony kialakítása, működtetése a legfontosabb, ennek keretében van szükség visszajelzésekre a sportágakban zajló munkáról.
– Ez az ellenőrzés mennyire lesz komoly? Kell-e számolniuk az egyes sportági szakszövetségeknek azzal, hogy ha nem megfelelő a munka, ha nincs eredmény, akkor csökken a támogatás?
– Eddig a támogatás volt hangsúlyos, az ellenőrzés kevesebb teret kapott, most ez utóbbi is előtérbe kerül. A mostani változásoktól nem kell megijedni, akik jól dolgoznak, azok nem tapasztalnak majd változást. Ennek ellenére nem baj, ha mindenki érzi, hogy a megfelelési kényszer erősödik, fontos, hogy jól, pontosan, hatékonyan dolgozzanak a sportági szakemberek és e munkának legyenek érzékelhető, sőt, látványosan megmutatkozó eredményei. Minden változtatásnak az a célja, hogy a magyar versenysport eredményessége javuljon.
– Személyesen neked mekkora változást jelent ez a munka? Tudjuk, hogy teniszezni szeretsz, családilag a röplabdával is szoros a kapcsolatod, a vízilabdát nem is említem, de a többi sportág mennyire lesz új neked, egy kicsit “univerzális szakértelemre” lesz szükséged, ez mennyire szokatlan?
– Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki valamennyi sportághoz ért, én sem vagyok ilyen, de igyekszem majd mindegyiket megismerni – beleértve a működésüket is. Egy komoly csapat jön létre a három főosztályon, őket kell elsősorban irányítani.
– Hány emberről van szó?
– Körülbelül húsz-huszonöt főben gondolkodunk, most formálódik a gárda és a feladatok folyamatos felvételével bővülhet a létszám. Sok olyan ember került ide, aki már korábban ezen a területen dolgozott, de vannak újak is. A sporthoz értő, az egyes szegmensek terén jártas szakemberek vannak a csapatban, jó elegye jön létre az adminisztratív munkát profi szinten végző és a sportágak működésének részleteit jól ismerő szakembereknek. Utóbbiak nagyon jól átlátják azt is, hogy milyen igények jogosak az egyes sportok fejlődésének megalapozásához, a még jobb eredmény eléréséhez.
– Jól értem, hogy a támogatások ügyében te leszel mostantól a legfontosabb “illetékes”, aki leteszi a javaslatot a sportállamtitkár asztalára…?
– A végső döntések továbbra is az államtitkárság kezében lesznek, ők határozzák meg a fő irányt, viszont remélem, hogy több jó javaslattal tudok majd szolgálni az elkövetkező időszakban, segítve a magyar sportot fejlődését. A folyamatokban természetesen nem egyedül veszek majd részt, hanem egy nagy csapatban együtt dolgozunk.
– Nyilván bízol abban, hogy ez az egész új rendszer sokat segít a sport világában a napi működés és a végső cél, az eredményeség szempontjából…
– Nekem nagyon tetszik ez az új irányítási struktúra, rendkívül átgondolt rendszer ez és örülök, hogy ebben én magam jelentős szerepet kapok. Ezúton is köszönöm, hogy rám gondolt, ezzel a feladattal bízott meg a sportállamtitkárság. A kérdésedre visszatérve: igen, arra számítok, hogy nagyot lépünk előre a sport hazai rendszerének működtetésében. A fiatalokra vonatkozó programok összehangolása, az egymásra épülés előnyeinek megteremtése, az egy kézbe kerülő irányítás, működtetés lehetővé teszi, hogy sokkal jobban követni lehessen a támogatások konkrét “következményeit”, akár egy-egy sportoló életútjának nyomon követésével, de az edzői tevékenység hatékonyabbá válását is.
A legfontosabb cél, amit a sportállamtitkárság kitűzött az átszervezéssel, az, hogy hatékonyak, átláthatóak és eredményesebbek legyünk. Szerintem ez nagyon jó irány.
– Ez egyfajta államigazgatási munka tulajdonképpen?
– Igen, de nagyon igényli a gyakorlatban való jelenlétet, sok személyes kapcsolatot kialakítását a sportágak vezető képviselőivel, hogy lássuk, értsük a törekvéseiket, képben legyünk a munkájukról. Ez is kell ahhoz, hogy az igényeiket ki tudjuk szolgálni. Szóval nem pusztán íróasztal melletti, irodai munka lesz a feladatom. Itt jegyzem meg, hogy új tisztségemben az első “külső fórum”, amelyen részt vettem, éppen az MVLSZ pénteki nagy utánpótlás-konferenciája volt.
– Mindez azért elszakadást jelent a kispadtól, a medenceparttól. Van visszaút vagy ez most egy új, másfajta pálya első állomása számodra? Mennyire hosszú távra gondolod a váltást?
– Pillanatnyilag ezen nem gondolkodom. Mindig azt vallottam, hogy az éppen aktuális munkámat kell a lehető legjobban elvégezni. Most erre koncentrálok. Komoly kihívásnak tekintem a feladatot és örülök, hogy a magyar sport reform folyamataiban vehetek tevékenyen részt. A vízilabdától egyébként nem szakadok el, most is folyamatosan figyelem a sportág fejleményeit, nézem a mérkőzéseket. És csak részben “munkaköri kötelességként”, hiszen továbbra is nagyon érdekel, mert szeretem ezt a sportágat. Hogy visszatérek-e egyszer, azt nem tudom, de jelenleg nem ez foglalkoztat, hanem az új feladatomra koncentrálok.
– Köszönöm szépen a beszélgetést és sikeres munkát kívánok!