A húsvéti hosszú hétvége alatt hat városban egy időben tartott négynapos gyakorlást valamennyi magyar korosztályos válogatott keret – ilyen még nem volt! Arra kértük Cseh Sándort, az MVLSZ utánpótlásképzésért felelős szakmai igazgatóját, hogy tekintsük át: milyen most a fiatalok képzési rendszere, vannak-e tehetségek, s milyen megmérettetés vár idén a fiataljainkra? vlv-interjú.
CSEH SÁNDOR a vlv-nek:
– A legfiatalabbak, a 2009-es és a 2010-es korosztály tagjai idén kapcsolódhattak a kétéves tehetséggondozó programba (THG). Vincze Balázs irányítja ezt a munkát, van egy nagyon jó kis csapata, négy edző és egy kapusedző. (Popovics Miklós, Derekas Szilárd, Gyenes István, Krizsán András edzők és Bóta Krisztián kapusedző.)
Rendszeresen vannak edzések minden régióban, lezárásként pedig, Mikulás Kupát rendeznek Martfűn decemberében. Ilyenkor a kétéves munka alapján összehívják a régiókból azokat, akik a legelőrébb tartanak és akik a következő januárban elkezdhetnenek a korosztályos válogatottban dolgozni. Az edzők már végignézik ennek a tornának a meccseit és utána hirdetnek keretet.
A legkisebbek csapata most, ami a THG után van – bár még őket is THG-nak nevezzük – az a 2009-es korosztály. Náluk Juhász Zsolt és Balázs Miklós az edző. Itt még nem építünk csapatot. Sőt, az edzőtáborokba se mindig ugyanazokat a gyerekeket hívjuk meg, hanem van egy keret januárban, ez kicsit cserélődik áprilisban, mert szeretnénk minél szélesebb körből meríteni, s ebben az életkorban még sok olyan fiatalban is benne lehet a fejlődés lehetősége, akik “első ránézésre” ezt még nem mutatták. És persze, az is fontos, hogy minél többen kellő motivációt kapjanak a további munkához.
Most változtattunk az elmúlt évek gyakorlatához képest. Korábban úgynevezett THG-hétvégéket tartottunk, ami azt jelenti, hogy minden hónapban egy hétvégére összehívtuk a különböző korosztályok kereteit egy szombat-vasárnapra. Ilyenkor természetesen állt az utánpótlásbajnokság, sőt, olykor még az OB1 is. De a program, a meccsnaptár olyan zsúfolt lett, hogy ez egyre több problémát okozott. Emellett azt is észrevettem, hogy az ilyen hétvégi alkalmakkor mindent “futva” kellett csinálni: elindultak szombat reggel a gyerekek, megérkeztek, edzettek, vasárnap már menni kellett haza, az idősebbeket már nehezebben lehetett terhelni, hiszen sokszor meccs volt szerdán, vagy halasztott mérkőzés a hétvégén, az OB1/B-vel is gyakoriak voltak az ütközések. Idén azt csináljuk, hogy nincs minden hónapban edzés, két-háromhavonta jövünk össze, viszont akkor négy napra. Ez nekem nagyon tetszik, mert ilyenkor sokkal alaposabban, “töményebben” lehet dolgozni, több mindent lehet megtanítani nekik. Ilyen volt januárban, minden korosztály volt négy napot Martfűn. A következő alkalom ez a mostani, húsvéti hosszú hétvége, ez volt az első ilyen alkalom, amikor csütörtöktől vasárnapig hat városban valamennyi korosztály tagjai egy időben vettek részt az összetartásokon.
A 2008-asok Kecskeméten edzőtáboroztak, Juhász Zsolt a vezetőedző, a munkáját Balázs Miklós segíti, Bóta Krisztián a kapusedző.
A 2007-esek Szolnokon gyakoroltak, Lukács Gergő, Nagy Sándor edzősködésével és a jelenleg szolnoki Gárdonyi András segíti a kapusok képzését.
A 2006-osok Kaposváron vettek részt egy nemzetközi tornán a szerb, a montenegrói és a horvát válogatott társaságában. Dávid Zoltán, Tóth Kálmán és Bisztritsányi Dávid alkotja a szakmai stábot.
A 2005-ösök Szentesen edzőtáboroztak, Kis Gábor, Hangay Róbert és Jászberényi Gábor irányításával. Nemcsak magukban edzettek, hanem kétkapuztak is a bajnoki osztályozóra készülő szentesi felnőttekkel és az U19-es török válogatottal is, akik két évvel idősebbek. A törökök Magyarországon készülnek a vb-selejtezőikre.
A 2004-esekkel Kovács Róbert és Kardos István dolgozik, ők az Eger felnőtt csapatával kétkapuztak kétszer is és persze “magukban” is több edzést tartottak.
A 2003-as csapatunkkal Nyéki Balázs és Korényi Balázs foglalkozik, ők az Universiade-válogatottal közösen edzettek Budapesten.
Ez a jelenlegi felépítés és gyakorlat, amelynek működését nagyban segíti Székely Bulcsú, az utánpótlás bizottság elnöke és Tóth Zoltán utánpótlás-menedzser. Mindkettőjükkel napi kapcsolatban vagyunk a munka során.
A fenti rendszerhez illeszkedik az általam ősszel elindított kezdeményezés: nem is kereteket, hanem játékosokat hívtam össze – center-bekk gyakorlásokra, reggelente tartottuk az edzéseket. Ezt aztán tovább bővítettük, Keszthelyi Tibor és Lehmann István – akiknek nincs külön csapatuk, – azzal foglalkoznak, hogy a minden hónapban “összeszedett”, nem kerettag játékosok számára külön edzéseket tartanak. Centerek, bekkek, kifejezetten e poszton játszók specifikus képzése folyik ezeken a foglalkozásokon.
– Mennyire egységes a képzés tematikája a különböző korosztályoknál?
– Az edzői stáb tagjaival folyamatos a kommunikáció, az interneten külön csoportunk van és netes megbeszélést is tartottunk már. Az edzők természetesen megfelelő szabadságot kapnak a munkájukhoz, de azt közösen megbeszéltük, hogy mik azok a lényeges elemek, amelyeket minden csapat esetében fejleszteni kell. Januárban Martfűn személyesen is konzultáltunk egymással, videókat elemeztünk, összeraktunk edzésprogramokat, nagyon sikeres napokat töltöttünk el. A posztorientált képzések mellett ez a legfontosabb, amit megvalósítottunk: az elmúlt évek tapasztalatainak összegzésével kialakítottunk egy akár adatbázisnak is nevezhető, videókból, edzésprogramokból álló anyagot azokról az elvárásokról, amelyek minden korosztályos válogatott munkájára vonatkoznak.
– Egy-két részletbe beavatnál? Milyen jellegű követelményekről van szó?
– Amit szakmai szempontból ki tudnék emelni: az emberelőnyüknél például a faljáték. Nyilván mindig lehet elemezni egy ilyen játékelemet, azt, hogy mitől lesz jobb, én azt mondom, hogy egész egyszerűen gyakorolni kell. Észrevettük, hogy sok fiú, amikor megérkezett a válogatottba, nem nagyon tudta, hogy mi lenne ott a feladata. Ez az elem most folyamatosan napirenden van. Emellett természetesen a 6:5-ös lefordulások vezetése és az ilyen helyzetekben való védekezés is nagy figyelmet kap, ezt is hónapokon, éveken keresztül gyakorolni kell. Említhetem a center-bekk küzdelmet, amit én inkább a “párharc” kifejezéssel illetnék, a második center szerepét, a betörések jellegzetességeit, fogásait – ezeket nagyon sokat elemeztük, videók készültek, ezeket is folyamatosan kell gyakoroltatni mindenkivel, azokkal is, akik nem bekkek, nem centerek. Vagy, ugye, a blokkok…, milyen mozgással, hogy blokkoljunk, ez például valamennyi összetartáson, lényegében minden egyes edzésen napirendre kerül.
– Az elmondottak alapján azt gondolom, hogy az edzők képzése, az egységes szemlélet kialakítása majdnem ugyanolyan fontos, mint a fiatalokkal való foglalkozás… Ez a munka milyen körre terjed ki?
– Amikor több évvel ezelőtt ezt a munkát – még Benedek Tiborral – elkezdtük, már szó volt arról, hogy a törekvéseink valamilyen szinten az edzőképzés megújítását is célozzák. Most utólag érdemes megnézni, hogy akkor kikkel kezdtünk el dolgozni, Varga Dani, Kiss Csaba, Kemény Kristóf – ma már mindhárman OB1-es csapatot irányítanak és minden bizonnyal sokat segített nekik mindaz, amit utánpótlásképzésben éveken át elsajátítottak. Az Utánpótlás Bizottságban rengeteget beszélgetünk azóta is, mindez valóban kicsit az edzőképzés hatékony formájává is vált. Negyedévente, félévente rendezünk edzőkonferenciát, a legutóbbi tavaly novemberben volt (amelyen a sajtó képviselőinek jelenlétét a szövetség nem tartotta kívánatosnak – a szerk.), akkor bemutattam azt az anyagot, amely összefoglalta, hogy milyen irányba haladjunk a képzéssel. Emellett az UP égisze alatt jelenleg dolgozó 15 edző a legkülönbözőbb helyekről jön, ők mindig megkapnak minden anyagot, folyamatos a konzultáció egymással és nyilván mindez nyilván megmutatkozik az adott helyen is, ahol ők dolgoznak a hétköznapokban.
– Hogy látjátok a tapasztalatok alapján, vannak tehetségek, akik a jövőben átveszik a mai nagy játékosok szerepét? Kinőnek-e majd olyanok, mint Manó, a két Vigvári testvér vagy Konarik Ákos? És mi okozza ma a legnagyobb gondot az utánpótlásképzésben, amin változtatni kellene?
– Ákos, Vendel és Vince is része volt ennek az utánpótlásnak, sőt, Vince még most is ide tartozik. Tehetségek mindig vannak, lesznek is. Az utánpótlásban nem nyertünk meg minden világversenyt, de jó csapataink vannak, ez kiderült, ami természetesen azt is bizonyítja, hogy tehetségesek a játékosaink. De nekünk fontos, hogy ne csak tehetségekben gondolkodjunk, mert a vízilabdában nagyon sok katona is kell. Kicsit összefügg ez a kérdés azzal, amit szintén feltettél, hogy mi a gyenge pont, min kellene változtatni. Az általad név szerint említett játékosok mindegyike ugyanazon a poszton játszik. Itt mindenki Dumi akar lenni, de akkor ki lesz a center, aki nem lő gólt, de végig verik az egész mérkőzésen? Ki lesz emberfogó, ki lesz védő? Ráadásul a tehetség mellé sok minden más is kell, akarat, elhivatottság és még sok más tulajdonság.
A mai vízilabdázásunk nagyon játékközpontú – az utánpótlásfejlesztés is, és a legtöbben nemcsak a saját korosztályukban játszanak, így rengeteg mérkőzésük van. És nagyon nehéz elhitetni valakivel, aki 14 éves korában ontja a gólokat, hogy ő még nem sztár és ha sikerül így folytatnia, az sem jelent garanciát semmire, ha nincs mellette a csapat többi, “zongoracipelő” tagja. A legtehetségesebb, saját korosztályában nagyon eredményes fiatalról is csak később derül ki, hogy igazán nagy játékos válik-e belőle. Nem a serdülő bajnokságban kell 60 gólt lőni egy szezon alatt, hanem a felnőtt válogatottban 19-20 évesen meccseket eldönteni, na, akkor lesz sztár valaki.
Én 16 éves korig nem engedek egyetlen játékost sem magasabb korosztályban játszani. Az U16-os Eb-re nem fogok kivinni egyetlen fiatalabb játékost sem. Ha lenne is helye a tehetsége alapján, ebben a korban ez még nem számít, viszont elvenné a helyet olyan valakitől, aki a saját korosztályában teljesít. Később természetesen már más a helyzet, de 16 éves korig nem akarunk csapatot építeni, a játékosok képzésén van a hangsúly. Arra kell készülnie mindenkinek, hogy amikor lehetőséghez jut, azt képes legyen megragadni.
Visszatérve a tehetségekhez, a fiatalok egyre stabilabb helyet vívnak ki maguknak a saját csapatukban, nagyon erős bázisa van az Universiade-válogatottnak, Märcz Tomi pedig el tudott menni Montenegróba Világliga-meccset játszani fiatalokkal, akik jól is játszottak. Ott toporognak sokan a felnőtt válogatott kapujában, a keretbe már többen bekerültek. Ezek a játékosok most jó csapatokban játszanak, meg tudják mutatni a tudásukat, küzdenek, hajtanak. Nekik az a dolguk, hogy sokat eddzenek, legyenek motiváltak. Rengeteget kell dolgozniuk és akkor biztos, hogy lesz Dumi is és zongoracipelő is a következő játékosgenerációban is a válogatottnál.
– Milyen világversenyeken képviselik a korosztályos válogatottak az idén Magyarországot?
– 2004-es korosztálynak most lesz az utolsó világversenye, az ifjúsági világbajnokságon vesznek részt Belgrádban augusztus 2. és 10. között.
A 2006-osok, akik tavaly Európa-bajnokságot nyertek, az U16-os vb-n fognak játszani augusztus 21-től 27-ig Görögországban, Voloszban.
A 2003-as korosztály Podgoricán játszik U19-es Európa-bajnokságon a szeptember 19. és 25. közötti időszakban.
– Köszönöm a beszélgetést!
A HÚSVÉTI KAPOSVÁRI U16-OS TORNA EREDMÉNYEI