Zalánki Gergő “eltávozást” kapott a pénteki otthoni edzésekről, ugyanis Zágrábba utazott, hogy átvegye a Total Player Award díjat a Total Waterpolo szerkesztőségétől. És ha már a horvát fővárosban járt, megnézte a győzelmünkkel végződött magyar-szerb Eb-negyeddöntőt. Természetesen a meccsről is kérdeztük őt.
ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:
– Sorra nyilatkoztál az elmúlt hetekben mindenféle díj elnyerése kapcsán. Tudom, hogy ez a most átvett “trófea” azért különösen értékes számodra, mert itt szakemberek, a pólós világ elitjéhez tartozó emberek is szavaztak. Meg hát…, felkészülés közben kiautóztál ide a díjátadásra, ez is jelzi szerintem, hogy becsben tartod ezt az elismerést…
– Igen. Sokszor beszéltünk már az egyéni díjakról, szavazásokról, és mindig azt mondtam, hogy jó-jó, de fontosabb az, hogy nyertünk. Most, hogy ezt a díjat átvettem, egyrészt talán végleg le tudom zárni ezt a ’23-as évet, másrészt azt érzem, hogy tényleg nagyon örülök ennek az egyéni elismerésnek is. Hálás vagyok, óriási köszönetet mondok a családomnak és mindenkinek aki eddig foglalkozott velem. Jó érzés van bennem.
Jól jött ki minden és nem biztos abban, hogy ez még egyszer sikerülhet. Persze dolgozom rajta, és dolgozik rajta mindenki de ez a 2023-as esztendő szinte biztosan a pályafutásom legjobb éve lesz. Talán még egy-kettő, ehhez hasonló benne van, de nagyon nehéz sport a vízilabda. Most ezt a magyar-szerb Eb-negyeddöntőt végignézve, látható, hogy jönnek a fiatalok, ők is nagyon jók, a többi csapat is nagyon egyben van, és arra, ahogy a tavalyi évben összeállt számomra minden, szerintem nem igazán lesz még egyszer esély.
– Nagyon csalódott voltál, hogy Az év sportolója szavazáson megelőztek?
– Nem, az egyéni miatt nem. Ha azt nézzük, hogy hány milliárd ember focizik, és hány százezer ember vízilabdázik, s abban a közegben az ő teljesítménye tényleg kimagasló. Ezt a két sportágat nem is lehet összehasonlítani. A csapateredmény miatt voltam inkább csalódott, mert bármennyire is más világ a foci, négyszer nyertünk világbajnokságot, ők kijutottak zsinórban háromszor az Eb-re. Mi az utolsóra 10 évet vártunk, ki tudja, hogy most a következőre mennyit kell várni, másfél hónot vagy megint tíz évet. Emiatt éreztem mindenkin csalódottságot. Az, hogy a top 3-ba bekerültem egyéniben, az egy nagy megtiszteltetés, de a csapatot szerintem megnyerhettük volna.
– Mit szólsz a zágrábi válogatotthoz? Tudom, hogy otthon néztétek az olasz meccset, te meg itt láttad ezt. (A szerbek elleni negyeddöntőt -a szerk.) Egy kicsit értékeld őket, légy szíves! Meglepődtél? Azt kaptad amit vártál?
– Nem erre számítottam. Őszinte leszek, én azt hittem, hogy bár a csoportmeccseken tök jól játszottak, lesz egy kis megakadás, főleg az elején. Itt mégiscsak egy Eb-negyeddöntőről volt szó, ahol tényleg nagy a tét, de ehhez képest úgy kezdtek el játszani, mintha ez egy teljesen átlagos szombati bajnoki meccs lenne. És szerintem ezt így kell! Tényleg nem kell foglalkozni a meccs tétjével, hanem csak vízilabdázni kell, mindenkinek úgy, ahogy tud.
Voltak nagyon jó egyéni megmozdulások, főleg Vigvári Vince és Tátrai teljesítményét láttam kimagaslónak, Bányai is nagyon jól védett, meg valahogy az egészek jó képe volt. Látszik, hogy Zsolt összetette a védekezést, ez jól működött. Voltak butaságok, elkerülhető dolgok, de ahhoz képest, hogy milyen fiatal ez a csapat, nagyon jó volt ezt látni.
Persze a meccs után mindenki poénkodott itt velem, hogy akkor most így nekem már ennyi, mert jönnek a fiatalok… Úgy gondolom, hogy talán még egy pár évig még beleillek a csapatba, de kétségtelen, hogy van bennem egyfajta motivációs érzés, mert azzal hogy ezek a srácok ennyire jók… Ha a két csapatot összeeresztenénk, ki tudja hogy mi sülne ki belőle…
Azt látom, hogy végre tényleg lesz versengés a különböző posztokon, amire eddig nagyon ritkán volt példa. Többnyire 11-12 fix játékos mellett volt egy-két hely, aminek a betöltője kérdéses volt. Most pedig van húsz játékos, akik közül azt a tizenhármat nem lesz olyan egyszerű kiválasztani. A versengések pedig még előrébb vihetik a csapatot. Az edzésen mindenki még egy kicsit jobban odateszi majd magát, mert nem az van, hogy “én úgyis bekerülök”, mert nincs más, hanem lesz egy egészséges versenyszellem. Nekem személy szerint is még az eddiginél is jobban oda kell, hogy figyeljek magamra, a testemre, szükség van erre, hogy még sokáig játszhassak egy fiatalos csapatban. Igaz csak 29 leszek, annyira még nem vagyok öreg…
– Köszönöm a beszélgetést, Gergő, jó utat haza!