Zalánki Gergő az Olympiakoszhoz igazolt – vlv-interjú a klubváltásról és a párizsi olimpiáról

Zalánki Gergő két évig az Olympiakosz játékosa! A magyar válogatott balkezese a legutóbbi klubszezon végén két évre szerződést hosszabbított a Pro Reccóval, de nem sokkal az olimpia előtt kiderült, hogy az olasz klub főszponzora befejezi a támogatást, így a játékosokat szinte a szó szoros értelmében szélnek eresztették. Zalánkinak annak ellenére jócskán akadt “kérője”, hogy a kellemetlen hír bejelentésekor már minden csapat elvégezte a “nagybevásárlást”, se pénz, se hely, pozíció nem nagyon maradt. Hogy jött a görög bajnok? – kérdeztük először Zalánkitól. Aztán persze terítékre került a párizsi olimpia versenysorozata is. vlv-interjú.

ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:

– Ismert, hogy mi történt a Pro Reccóval, őszintén szólva nem is tudom, hogy most éppen mi a helyzet, milyen csapatuk lesz, az biztos, hogy a Bajnokok Ligájában nem indulnak, valószínű, hogy egy-két idősebb játékos mellett főleg fiatalokból áll majd a bajnokságban játszó csapat. Az olimpia alatt ezzel nem akartam foglalkozni, Párizsban mindent az ottani versenynek szenteltem alá.

– Hogy történt a megkeresés a görögök részéről?

– Amikor nyilvánosságra kerültek a Pro Recco súlyos gondjaival kapcsolatos információk, sokan megkerestek…

– Bocsánat, hogy közbevágok: lehet tudni, hogy hány érdeklődő volt?

– Nem is tudom pontosan, talán tíz. Szerencsére van egy menedzserem, a MED-SPORT ügynökségnél dolgozó Szörnyi Attila, ő kézben tartott és intézett mindent, hálás vagyok neki. Ahogy hallottam, a többi játékosnak az olimpia miatt nem nagyon volt lehetősége a saját sorsával foglalkozni, nem is tudok mindenkiről, hogy milyen megoldásokat sikerült találni az egykori csapattársaimnak.

– Azt olimpia alatt már rendben voltál?

– Nagyjából tudtuk már, hogy mi lesz, igen.

– Megkérdezhetem, hogy mennyi időre szól az athéni szerződésed?

– Két évre.

– Reccóban hogy fogadták a döntésedet?

– Az olimpia után ismét beszéltem Felugóval (Maurizio Felugóval, a Pro Recco elnökével – a szerk.). Korábban is nagyon megértő volt, egyetértett velünk abban, hogy a családdal biztonságra kell törekednünk és már Párizs előtt úgymond szabad utat adott, mondván, hogy ha van egy jó ajánlatom, akkor bátran fogadjam el. Most ismét megerősítette ezt, kölcsönösen megköszöntük az eddigieket és sok sikert kívántunk egymásnak. Abban maradtunk, hogy a két év elteltével ismét beszélünk arról, hogy van-e esetleg visszaút a Ligúr-tenger partjára.

Fruzsival, a családommal együtt szomorúan vettük tudomásul a kényszerű változást, nagyon jól éreztük magunkat Reccóban. Tényleg egy család volt ott az egész klub. Tudom, hogy mindenhol ezt mondják, de ebben az esetben semmi túlzás nincs a hasonlatban. Aki átélte az ottani életet, megerősítheti ezt. Kéthetente együtt ebédeltünk, vacsoráztunk, konkrétan egymás szomszédjai voltunk, ezt nem lehet semmi máshoz hasonlítani. A gyerekek együtt jártak bölcsibe, utána a parkba, az edzés végére mindig odajöttek, onnan átsétáltunk, együtt vacsoráztunk. A közeg, a hangulat nagyon fog hiányozni, de hát, sajnos így hozta az élet.

– Teljesen váratlanul ért titeket a hír, nem volt előjele?

– Szerintem nem volt és én az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy valahogy megoldják a kialakult helyzetet. Végül ez nem sikerült.

Az Olympiakoszra úgy tekintünk, mint egy nagy lehetőségre, a BL-ben indulnak, sőt, mondhatjuk, hogy a végső győzelemre is esélyes csapat, hiszen idén is ott voltak a final fourban. A családdal együtt megyünk, biztos vagyok abban, hogy ott is jól elleszünk majd.

– Lehet mondani, hogy Vámos Márton helyére mész?

– Igen, nincs más balkezesük.

– Mikor kezdesz kint?

– Szeptember 9-én, úgyhogy most négy hét pihenőm lesz.

– Nos, akkor térjünk rá az olimpiára. Gondolom, te is csalódásként értékeled ezt a végeredményt, hiszen nagyobb célokkal utaztatok ki. Összegzően hogyan értékeled a Párizsban történteket?

– Természetesen csalódás, mert ha már ott voltunk a legjobb négy között, egy meccset már csak megnyerhettünk volna. És egyik sem sokon múlott, de ahogy játszottunk, az szerintem elég gyenge volt, ahhoz képest, amennyit hibáztunk, utólag azt mondom, örülhetünk, hogy legalább az olaszokat elvertük és bejutottunk a legjobb négybe.

Nyolc meccsből hármat sikerült megnyerni és ez a három ellenfél a francia, a japán és az a szerb volt, utóbbi messze nem úgy játszott, mint később, a kieséses szakaszban. Ha így nézzük, akkor azt mondom, tényleg örüljünk ennek a negyedik helynek. Valahogy nem akart ez most összeállni, valami nagyon hiányzott. Úgy gondolom, hogy senki nem volt képes kiemelkedő teljesítményre és csapatszinten se nagyon tudtunk folyamatosan jól teljesíteni. Egy-egy gól vagy Soma néhány védése mentett meg minket az olaszok ellen is.

Szóval sok jót nem tudok elmondani a játékunkról azon kívül, hogy foggal-körömmel küzdöttünk, de ez kevés. Mindent beleadtunk, mindenki iszonyatosan elfáradt. Én személy szerint még soha nem fáradtam el ennyire. Pont azért, mert már annyi mindent próbáltam csinálni, hogy valami legyen, hogy egyszerűen… Hiányzott valahogy egy struktúra, egy alapjáték, amiben bízhattunk volna és ezért mindenki próbált mindent csinálni, ebben pedig én nagyon elfáradtam. Folyamatosan vittek be centerbe, hogy én védekezzek, az is nagyon fárasztó volt. Az amcsi meccsen azt mondtam, és most is vallom, hogy ha nem ötméteresek vannak a végén, hanem a régi szabályozás szerinti hosszabbítás, akkor lehet, én ott maradok a vízben. Komoly fizikai fájdalmam volt, görcsölt mindenem, borzasztóan éreztem magam. Egyszerűen kinyúltunk a végére, az utolsó három percet az amerikaiak sokkal jobban bírták. Fizikálisan is és persze, emiatt jobb döntéseket is hoztak a végén. Az ötméterespárbajban pedig…, amennyire eddig jók voltunk ebben, most úgy nulláztak le minket. Én ezt az amerikai meccset sajnálom a legjobban, mert hogyha nem követünk el két-három gyermeteg hibát, akkor ezt a mérkőzést két-három góllal megnyerjük. Ilyen hibákat ifjúsági szinten követnek el. Ha ez nincs, akkor esélyük sem lett volna és nem kettővel vezetünk, hanem hárommal vagy néggyel és már nem lett volna idejük, hogy visszajöjjenek. De hát, elkövettük ezeket. Ilyen a sport. Nem vagyok túl boldog emiatt, nagy a csalódottság bennem, hogy nem sikerült ezt jobban összeraknunk.

– Ami a fáradtságot illeti: szó volt arról, hogy nagy figyelem irányul a regenerációra, ehhez eszközeitek is voltak.

– Tény, hogy erre végig nagyon odafigyeltünk, de én személy szerint fizikálisan sem éreztem magam topon. Nagyon sokat is voltam vízben, az utolsó három meccset szinte végigjátszottam. Minden mérkőzés végére elfogytam. Nem a felkészüléssel volt baj, egyszerűen “ki voltam pécézve” az ellenfelek által.

– Hogy látod, mennyire voltatok a csúcsformától – akár játékosonként, akár csapatszinten is? tehát mennyivel lehetettek volna még jobbak a szerint, amit a felkészülés végére elértetek?

– Ezt nehéz megmondani. Az biztos, hogy az emberelőnyeink borzalmasak voltak, hihetetlenül rosszul sikerültek. Ha csak egy kicsivel jobbak vagyunk, akkor az USA csapatát biztosan elverjük.

– Soma azt nyilatkozta, hogy amikor élveztétek a játékos és nem volt görcsösség, akkor ment jól.

– Valóban a szerbek elleni meccs volt az egyedüli, amikor jól játszottunk. Persze annak semmi tétje nem volt, és az az ellenfél maximum 60 százalékon pörgött.

– Mi a helyzet a csapategységgel, a kohézióval, a szellemiséggel, az egymásért való küzdéssel? Többen is azt a kifejezést használták-használják, hogy “valami hiányzott”. És ez a megfogalmazás Dohából is ismerős…

– Én ezt kicsit másként látom, mint a csapat nagy része. Tényleg mindent megtettünk annak érdekében, hogy a csapategység, a kohézió jó legyen, szerintem jó is volt. Jól éreztük magunkat együtt, nem voltak veszekedések, jó volt mindenkinek a kapcsolata a többiekkel, jó hangulatban teltek a napok. De ez kevés. Mindig együtt mentünk ebédelni, vacsorázni, megvártuk egymást, próbáltuk közösen megélni a meccseken kívüli időszakot is. Emlékszem, volt szó arról, hogy a horvátok nem járnak együtt ebédelni, mi sokkal inkább csapat vagyunk, de hát, aztán elvertek minket… Bennem az volt, hogy ez kevés, ez a minimum, de nem elég. Csak azért, mert együtt megyünk ebédelni, még nem leszünk jobb vízilabdások. Nagyon sok energiát beletettünk ebbe, de valahogy nem segített. Nekem erről az a véleményem, hogy itt jó volt a csapategység, meg minden, de ennek a vízben kell meglátszania.

Mindent megtettünk, pszichológushoz is jártunk együtt, minden volt már, de én úgy gondolom, hogy elsősorban nem ezen múlik a végén, hanem azon, hogy ki lövi be jobban az emberelőnyeit.

– Igen de az mitől sikerül és mitől nem sikerül? Keresi az ember az okokat… A meccsrutin? A koncentrálás? Az éles szituációkban való döntés gyakorlata?

– Az! Hogy éles szituációban ki mennyire tökös. Az emberelőnyeink úgy néztek ki, hogy senki nem mert kapura nézni, mindenki maga mellé adta a labdát, lassú volt, rosszul járt a labda, keveset passzoltunk, aztán valaki a végén, amikor már majdnem lejárt az idő, megfogta, felállt és lőtt egy nagyot. Aztán vagy bement vagy nem. Ezek között volt hatalmas kapufás gól, egyéni extra is, de erre sem lehet azt mondani, hogy jó fórmegjátszás.

– Hogy lehetett volna erre jobban készülni, Hiszen mindenki tudta, hogy “ez ilyen”?!

– Nem tudom, még többet gyakorolni az emberelőnyt, tényleg nem tudom, mert emberelőnyöztünk sokat.

Nem tudom, én azt éreztem, hogy nagyon leblokkoltunk mindig, amikor jött egy ilyen fontos szituáció.

– A kérdés az, hogy ez hogy lesz megoldva, hogy derül ki az ok?

– Nem tudom. Ez hiányzott, amint téthelyzet volt, leblokkoltunk, nem bíztunk egymásban, magunkban, ennek sok oka lehet, nem tudom neked megmondani.

– Neked ez már a harmadik olimpiád volt. Lesz negyedik?

– Meglátjuk. Négy év sok idő, nem tudom. Gondolom, még vízilabdázni fogok, de lehet, hogy lesérülök, lehet, hogy a szövetségi kapitány dönt úgy, hogy nem kellek a csapatba, nem tudom. Szívem szerint természetesen játszanék még Los Angelesben.

– Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert kívánok pályafutásod most kezdődő görög időszakához!

A VLV OLIMPIAI ALOLDALA AZ ÖSSZES MÉRKŐZÉS EREDMÉNYÉVEL, HIVATALOS JAGYZŐKÖNYVÉVEL

A VLV TUDÓSÍTÁSAI AZ OLIMPIA FÉRFI VÍZILABDATORNÁJÁRÓL:

Párizs 2024 – Franciaország-Magyarország – élő közvetítés

Párizs 2024 – Franciaország-Magyarország 12:13 (nyilatkozatok)

Párizs 2024 – Spanyolország-Magyarország – élő közvetítés

Párizs 2024 – Spanyolország-Magyarország 10:7 (nyilatkozatok)

Párizs 2024 – Magyarország-Japán – élő közvetítés

Párizs 2024 – Magyarország-Japán 17:10 (nyilatkozatok)

Párizs 2024 – Ausztrália-Magyarország – élő közvetítés

Párizs 2024 – Ausztrália-Magyarország 9:8 (nyilatkozatok)

Párizs 2024 – Magyarország-Szerbia – élő közvetítés

Párizs 2024 – Magyarország-Szerbia 17:13 (nyilatkozatok)