Egy háromtagú – nyilván sportőrültekből álló – társaság megirigyelte az amerikai kosárlabda és az amerikai foci analitikai eszközeit, és a vízilabdasportban alkalmazható, szinte tudományos szintű elemzésre alkalmas módszert dolgozott ki. A Water Polo Analytics létrehozóinak természetesen van némi közük a pólóhoz, egyikük például olimpiai bajnok és jelenleg egy OB1-es topcsapat vezetőedzője, Varga Dániel. Részletek:
VARGA DÁNIEL a vlv-nek:
- Négy éve kezdődött, az OSC-nél már alkalmaztam a módszert, amit azóta is folyamatosan fejlesztünk. Időközben nagy segítséget kaptunk a fejlesztésben a Genesystől, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Most jutottunk el arra a szintre, hogy komplex rendszerként lehet használni, így tesztelésképpen elmentünk a Bajnokok Ligája négyes döntőjére és az FTC két meccsét részletesen górcső alá vettük. (A TELJES TANULMÁNY.)
Mutasd be, légy szíves, ezt a rendszert! Először is: mi a jelentősége, miért fontos?
- Nézzük edzői megközelítésből. Az edző szeme sok mindent lát, de az agya sokszor becsapja. Nagyon sok döntés szokásokon, olykor hiedelmeken alapul és minden edzőben nagyon erős az érzelmi befolyásoltság. Meccselés közben pedig rengeteg döntést kell hozni, s ez persze általában nem hideg fejjel történik.A kidolgozott szisztéma lényegében egy döntést támogató rendszer. Nem dönt az edző helyett, de megvilágít olyan dolgokat, amiket mindenféle elfogultság miatt, vagy egyszerűen kapacitás hiányában nem veszünk észre. És egyébként egy nagyon komoly tükör is, mert rávilágít arra, ha az edző szakemberként túlságosan ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, másokat pedig túl könnyen enged el. A döntés továbbra is a kezemben van, a konkrét számok ellenére folytathatom a korábbi elképzelés szerint vagy az összegzett tapasztalatok birtokában változtathatok.
Hogy állnak össze az adatok és miket lehet mérni?
- A mérkőzés videófelvételén részletes utómunkálatokat végzünk. (Mód van élő felvétel közben is rögzíteni az információkat, aminek eredményeként a meccs végére összeállhatnak bizonyos elemzések és akár már a lefújást követő sajtótájékoztató kezdetére vagy a csapatmegbeszélésre egzakt támpontokat kaphat az edző.)Rögzítjük a szükséges információkat, amelyekből aztán a szoftver segítségével összeáll a kép. Az egyes részletek megjelölésével úgynevezett metrikák készülnek, s azok szoftveres feldolgozása adja a végeredményt, amit aztán képszerűen, grafikonok formájában is megjeleníthetünk.Rengeteg minden mérhető, a legkülönbözőbb szempontok szerint vizsgálható egy csapat teljesítménye az egyes játékelemek tekintetében, mint ahogy természetesen játékosok, sőt, akár játékospárok hatékonysága is elemezhető (például az, hogy az egyik center melyik bekktárssal eredményesebb).
Hogy kell ezt elképzelni, kérek szépen egy példát.
- Feláll egy csapat a támadáshoz. Tudjuk, hogy személy szerint kik vannak a vízben, melyik hat játékos és kapus. Rögzítjük például, hogy az ellenfél milyen védekezést választ. Ha lövés van, bekerül a rendszerbe annak eredménye, gól esetén az is, hogy a kapu mely részére érkezett a találat, milyen típusú lövés volt, honnan lőtték. Természetesen az esetleges kiállítás utáni fejlemények is tényszerűen rögzíthetők, s a különböző paraméterek szoftveres összesítése adja a teljes meccs utáni elemzések alapját. Még olyan részletek is megállapíthatók, hogy egy csapat kulcsjátékosának lecserélése, időleges pihentetése a kispadon milyen hatással van a vízben lévők összteljesítményére.
Milyen tapasztalatokat hozott a rendszer működésével kapcsolatban a máltai BLF4 két meccsének feldolgozása?
- A stream minősége kulcsfontosságú, és sajnos ez Máltán hagyott kívánnivalót maga után. A streamen kívül, ahol nem mindig láthatóak jól a cserék vagy a sapkaszámok, egy helyszínen felmondott audiofájlra is támaszkodtunk. Ez jó döntésnek bizonyult, főleg a stream minősége miatt. Ez a hang gyakorlatilag narrálta a mérkőzést abban a stílusban, ami az adatbevitelt a leginkább megkönnyítette.
Ha jól értem, eljutottatok a fejlesztés végére. Hogyan tovább? Ez a szoftver egy piaci termékké válik?
- Nem tudom, mi juthat el az életben egy fejlesztési vagy fejlődési út végére, de mi még biztosan nem tartunk itt. A szoftver jelenleg használható és hasznos státuszban van. A felhasználói visszajelzések alapján a “reszelgetésnek” és az új funkcionalitások fejlesztésének valószínűleg soha nem lesz vége. Igyekszünk keresni a piacot, de hogy a cikk elejéhez kössek vissza: a vízilabda nem kosárlabda vagy futball. A lehetőségek mások, de reméljük, hogy legalább a topklubok közötti elterjedéssel ez a szoftver is hozzájárulhat a vízilabda népszerűségének növekedéséhez.Ha bárkinek felkeltette az érdeklődését a szoftver, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk és keresünk egy konstrukciót, ami mindenkinek megfelel.
SZEMELVÉNYEK A MÁLTAI BLF4 KÉT FRADI-MECCSÉNEK RÉSZLETES VIZSGÁLATÁBÓL
A címvédőnek a máltai BL-négyes döntőn lejátszott két meccsén a támadás hatékonyságát három szempont alapján vizsgálták:
– labdabirtoklások száma;
– lövésig eljutó támadások száma;
– gólok száma.
A Fradi lövéshatékonysága (58 lövésből 27 gól – 47 százalék) jóval meghaladta az ellenfelek hasonló, összesített mutatóját (60-22-37 százalék). Vajon mi okozta ezt a jelentős különbséget?
A védekezés oldaláról nézve döntően a magyar csapat hatékony blokkmunkája, támadóoldalon pedig nemcsak azok a kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosok, akik eredményesen lőttek, hanem azok is, akik jó döntéshozatallal elkerülték a gyenge minőségű próbálkozásokat.
A lövések mélyebb vizsgálata – technikai szempontból – további érdekes következtetésekhez vezet a Málta után elkészített tanulmány szerint. Amikor a lövések indítási módját (például kapáslövés, felvett labdából történő lövés, lóbálás utáni kísérlet stb.) elemezték, a Ferencváros és ellenfelei között jelentős különbségek mutatkoztak.
A kapáslövésből, illetve vízről felvett labda utáni lövésekből született találatok aránya hasonló volt a két oldalon, azonban markáns különbség jelentkezett a lóba alkalmazásánál: a Ferencváros ezekből a próbálkozásokból 52 százalékos, míg az ellenfelek csupán 29 százalékos hatékonyságot mutattak.
Nagy volt a különbség a sima, egyenes lövések terén is: a Ferencváros ezekből 49 százalékos gólmutatót ért el, míg ellenfelei csak 33 százalékosat. A távolságot tekintve különösen szembetűnő volt a hatékonyság eltérése a 3 méteren belüli kísérleteknél: itt a Fradi majdnem kétszer olyan eredményesen dolgozott, mint az ellenfelei. Valószínű, hogy a különbség forrása az emberelőnyökből kialakított közeli helyzetek értékesítésében, illetve Vogel Soma védési hatékonyságában keresendő.
A Ferencváros támadójátékának egyik gyengébb pontja a szabaddobásokból leadott lövések hatékonysága volt. Ebben a kategóriában a Fradi mindössze 18 százalékos mutatót ért el (2 gól 11 kísérletből), míg ellenfelei 40 százalékos hatékonysággal dolgoztak (2 gól 5 próbálkozásból).
Ha az összes, 6 méteren túlról indított lövést tekintjük, az arány 28 százalék (7 gól 25 lövésből) a Ferencváros, és 35 százalék (9/26) az ellenfelek oldalán.
Ez a különbség elsősorban a távoli átlövések kivitelezésében, valamint a körülmények helyes felismerésében (például szabaddobás utáni gyors indítás vagy váratlan lövés) keresendő – itt az ellenfelek hatékonyabban tudták kihasználni a lehetőségeiket.
Az egyéni lövésstatisztikák kiemelkedő és a várthoz képest elmaradó teljesítményt jeleznek.
Az akciólövések hatékonysága alapján Jansik Szilárd nyújtotta a legjobb teljesítményt: 3 kísérletből 2 gólt szerzett, ezzel 67 százalékos hatékonysággal zárta a két Final Four-mérkőzést. Őt követi a rangsorban Manhercz Krisztián, Nagy Ádám és Edoardo Di Somma, akik szintén fontos akciógólokat jegyeztek.
Meglepő adat viszont a tavalyi Final Four MVP-jének, Dusan Mandicsnak a teljesítménye: az egész szezonban megbízhatóan és kimagasló szinten teljesítő klasszis ezúttal akcióból csupán 1 gólt szerzett 5 lövésből, ami mindössze 20 százalékos hatékonyságot jelent. Ez alulmarad saját átlagától, és a Fradi kulcstámadóihoz mérten is visszafogott produkciónak számít.
Ugyanakkor Mandics jelentős pozitív hatással bírt a Ferencváros játékdinamikájára, amit egy másik nagyon fontos mutatóból is kiolvashatunk. A kosárlabdában már évtizedek óta alkalmazott teljesítménymutató a plusz–mínusz érték, illetve annak időalapú változata, az effektív plusz–mínusz. Ez a mutató azt vizsgálja, hogy a csapat hogyan teljesített az adott játékos vízben töltött ideje alatt:
- +1 pont, ha ez idő alatt a csapat gólt szerzett,
- –1 pont, ha gólt kapott.
Bár a szerb balkezes egyéni lövésmutatói elmaradtak az idényátlagától, jelenléte a vízben számottevően erősítette a csapatteljesítményt – legyen szó figyelemelvonásról, szervezésről vagy védekezésbe való visszarendeződésről. Jelenléte pozitív hatással volt a játékra, hiánya pedig érezhetően visszavetette a csapat teljesítményét. Amikor Mandics a kispadon ült, a Ferencváros támadójátéka ritmust vesztett, és a védekezésben is kevésbé volt hatékony – ez a mutatók szintjén is látszik. (Itt jegyezzük meg, hogy ez a fajta mérés nagyban segíti az edzőt a rotáció hatékonnyá tételében, hiszen megismerhető, hogy milyen hatással van a csapat teljesítményére egy-egy kulcsjátékos időleges lehozatala.).
Két fontos csapatszintű mutató sokat elárul a Ferencváros játékának fegyelmezettségéről és védekezési struktúrájáról.
A játékvezetők 9 kontrafaultot ítéltek a Fradi ellen, míg az ellenfelek 12 alkalommal követtek el kontrát. Ez a különbség nem csupán statisztikai adat, hanem arra is utal, hogy a Ferencváros támadásban (főleg felúszás közben) fegyelmezettebb volt és jobban alkalmazkodott a játékvezetői felfogáshoz is.
Még beszédesebb a sima labdaszerzések száma: a Ferencváros 13 alkalommal szerzett labdát védekezésnél, míg ellenfelei csak 8-szor. Ez a különbség a Fradi játékosainak “olvasási képességét”, anticipációját is dicséri. Ezek az akciók gyakran indították el a csapat gyors ellentámadásait, vagy semlegesítették az ellenfél kulcspozíciós embereit.
Ez a két adat együtt megerősíti, hogy a Ferencváros játéka nemcsak támadásban volt tudatos és hatékony, hanem a Fradi a mérkőzések dinamikáját védekezésben is uralni tudta – szabályos labdaszerzésekre, jól időzített kontrákra és kontrollált agresszivitásra építve.
Fontos kiemelni, hogy az egyéni teljesítmények értékeléséhez egy külön komplex vizsgálati módszert dolgoztak ki. Az úgynevezett Performance Index egy összesített mutató, amely különböző játékszituációkat rögzít és súlyoz, azaz figyelembe veszi a játékosok hozzájárulását a mérkőzéshez több szempontból, nemcsak a szerzett gólok alapján.
Az index pontozza például:
- a szerzett gólokat, de más súllyal értékeli a büntetőből, illetve akcióhelyzetből született találatokat;
- díjazza a blokkokat, a labdaszerzéseket, illetve a megszerzett emberelőnyöket is;
- levonással sújtja a kihagyott lövéseket, a kontrákat vagy a kapott kiállításokat.
Ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy a játékosok értékelésénél túltekintsenek a gólokon, és a teljes mezőnymunkát, döntéshozatalt, védőmunkát, sőt a játékolvasási képességet is figyelembe vegyék. Természetesen a mutatóban alkalmazott súlyértékek vitathatók, sőt: szakmai viták alapját kell, hogy képezzék, hiszen különböző edzők vagy szakvezetők másként értékelhetik az egyes játékelemek jelentőségét.
Az alkalmazott PI-értékek alapján a mezőnyjátékosok közül Manhercz Krisztián, Sztilanosz Argiropulosz és Dusan Mandics nyújtotta a legösszetettebb, legértékesebb teljesítményt a két Final Four-mérkőzés során. Közülük is Manhercz Krisztián teljesítménye emelkedik ki egyértelműen, aki nemcsak góljaival, hanem a mezőnyben nyújtott sokoldalúságával, döntéshozatalával és taktikai fegyelmével is a csapat egyik legmegbízhatóbb pillére volt.
A minél pontosabb értékelés érdekében a Performance Index értékeit a vízben töltött játékidőhöz is viszonyították, így normalizált mutatókat kaptak, amelyek reálisabb képet adnak arról, ki milyen intenzitással és hatékonysággal járult hozzá a csapat teljesítményéhez. Ez a korrekció új fényt vetett az eredményekre: a korábban már kiemelt Manhercz, Argiropulosz és Mandics hármas mellé Molnár Erik is felzárkózik.
A tanulmány összes fontos megállítását nem idézzük, mindenki elemezheti a dokumentum tartalmát ezen a címen.
Címlapgrafika: Barta Eszter