Kevés polgári otthonból hiányozhatott a Tolnai Világlexikon rengeteg kötete a két világháború között. “Fellapoztuk”(Arcanum Újságok), hogy megtudjuk, miként ismertették a vízipóló lényegét 1930-ban.
Vízinövények, 1. Édesvízi növények.
Vízió (lat. visio) a. m. álomlátás, látomány.
Vízipóló, ötös v. hetes csoportokkal, mély vízben játszandó csapatjáték. Angol elnevezése water-polo és ezen a néven ismeretes az egész világon. Lényegében azonos a futballjátékkal. A játék célja is ugyanaz: győz az a csapat, amely ellenfelének a vízben több gólt dob. A játékszabályok szelleme is megfelel a labdarúgás szabályainak. A pálya szabályos téglalap-alakú, mélysége 90 cm.-nél sekélyebb nem lehet.
A játéknál alkalmazandó labda felfújt gumitömlő, külsőzsinóros, varratnélküli, vízhatlan bőrrel bevonva, felületét kenéssel síkossá tenni nem szabad. A játéknál alkalmazandó hivatalos személyek: a vezetőbíró, két gólbíró és egy időmérő. Mindegyik csapat öt-öt, hét-hét játékosból áll. A játék időtartama a tényleges játékkal eltelt kétszer hét perc, amelybe a megszakítások folytán elfecsérelt idő nem számítható be. Gólt ér el valamelyik csapat, ha a labda a kapu oldallécei között teljes terjedelmében szabályos körülmények között keresztülhaladt. A gól érvényes akkor is, ha a játékos nem kézzel, hanem fejjel v. lábbal továbbította is a kapura a labdát. Tiltva van ellenben a labdát mindkét kézzel érinteni, a játékidő alatt a kapulécekbe, a hálóba, a medence oldalába v, más szilárd tárgyba megkapaszkodni, a medencében járkálni (a kapus kivétel), az ellenfelet akadályozni, amikor nincs nála a labda, a medence fenekére a tényleges játékidő alatt leállani, a labdát a víz alá vinni, az ellenfél megtámadása v. a labda elérése céljából a medence fenekéről felugrani, az ellenfelet fogni, visszahúzni. magát róla ellökni és az ellenfél felé rúgni. A bírónak jogában áll a fegyelmezetlenül viselkedő játékost kizárni a játékból, de a kiállított játékos rendes körülmények között az első gól után visszatérhet, kivéve azt az esetet, amikor a játékos kizárása kimondottan a játék végéig tart. Szándékos szabálysértés esetén a bíró az elkövetés helyéről a szabálysértést szenvedett csapat javára szabaddobást ítél. Ha ellenben a szabálysértés a kapuvonaltól számított és megjelölt 3 m. 65 cm.-es vonalon belül történik, úgy a vétkes csapat terhére négyméteres büntetődobás ítélhető, amelyből közvetlenül gól érhető el.

A V. — éppen úgy, mint a legtöbb csapatjáték — Angliából származik. A játékot Londonban látták először 1869., amikor még szabályok nélkül játszották. A szabályokat a glasgowi W. Wilson alkotta meg 1876. Németországban 1894. kezdték játszani, ott tanulták el az osztrákok, akik a magyarok tanítómesterei voltak. A V.-sportot a Magyar Úszó Egyesület honosította meg hazánkban. A vezetőszerep később a Balaton Úszó Egyesület, majd a Ferencvárosi Torna Club és végül a Magyar Atlétikai Club kezébe került. A vidéken napjainkban a MOVE Egri Sport Egylet és a Szegedi Úszó Egyesület csapatai a legjobbak.
Nemzetközi viszonylatban a világ legjobb csapatának Magyarország együttesét tartják. Anglia, a négyszeres olimpiai bajnok már csak a régi dicsőségéből él. Az 1924-i párisi olimpián Franciaország hódította el a világbajnokságot.
A magyar nemzeti csapatra akkor figyeltek fel, amikor 1926. és 1927. megnyerte az Európa-bajnokságot. Az 1928-as amsterdami olimpiai tornának Magyarország volt a favoritja és világszenzációként hatott, amikor a döntőben a balszerencsével sújtott világbajnokjelölt magyar csapat Németországtól vereséget szenvedett. A lesújtó vereséget senki sem tartotta reálisnak, legkevésbé a magyarok. Komjádi Béla, a magyar V.sport újjászervezője és hírnevének megalapítója az 1929. év nyarán Budapesten összehozta a világ hat legjobb válogatott csapatát : Magyarországot, Németországot, Angliát, Svédországot, Belgiumot és Franciaországot. A nemzetközi hatos tornát és az arra kiírt Klebelsberg-kupát Magyarország veretlenül nyerte a hatnapos versenyen.
Vízipoloskák (Hydrocorisae), a felemásszárnyú rovarok egyik csoportját alkotják.
Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930) – Forrás: Arcanum Újságok