Az elmúlt időszakban felszínre került “új hullám”, a sportág nagy tehetségeinek egyike a 21 éves védőjátékos, Vismeg Zsombor. A válogatottban már nemcsak debütált, hanem a zágrábi Európa-bajnokságon is ott volt. A friss hír vele kapcsolatban az, hogy szerződtette őt a Bajnokok Ligáját pár napja megnyerő Ferencváros. vlv-interjú.
VISMEG ZSOMBOR a vlv-nek:
– Úgy tudom, hogy ez a kapcsolat régebbre nyúlik vissza, már korábban szó volt a szerződtetésedről.
– Igen.
– És mi volt a megfontolás, ami miatt akkor még nem mentél?
– Amikor Miskolcról Szolnokra igazoltam, Süni bá’ (Nyéki Balázs mai fradis vezetőedző, akkori másodedző – a szerk.) jelezte, hogy szeretné, ha egyszer majd a csapatában játszanék, mert, ugye, az U19-es válogatottban is játszottam nála, így aztán már az első szolnoki évem végén, vagyis egy esztendeje szóban megállapodtunk.
– Kérlek, mesélj a kezdetekről, ha jól tudom, Sárospatakról származol.
– Igen. A Zempléni Vízilabda Klubban kezdtem el 6 évesen vízilabdázni, onnan 14 évesen kerültem fel Miskolcra. Ott, ha jól emlékszem, 15 évesen játszottam az első OB I-es mérkőzésemet.
– Hogy derült ki, hogy tehetséged van ehhez a sporthoz?
– A zempléni klubnál Erdei Jani bácsi figyelt fel rám, ő ismerte fel, hogy “ebből még lehet is valami”. Ezt elmondta a szüleimnek, emlékszem, úgy fogalmazott, hogy “szép jövő állhat előttem”, igazából emiatt kezdtem el komolyabban sportolni. A zempléni azért egy hobbi-vízilabdaklub volt, indokoltnak tűnt a továbblépés. Próbajátékon vettem részt Miskolcon, ahol tetszett, amit produkáltam, így haladt előre a karrierem.
Hat évet játszottam Miskolcon, OB1-es csapatban.
– Emlékszel az első meccsedre?
– Az első gólomra inkább. A Honvéd ellen lőttem. Akkoriban nagyon erős volt a miskolci csapat, sok külföldivel. Az eurokupás helyért harcoltunk, inkább a többiek harcoltak, nekem még nem volt oroszlánrészem a csapat játékában. Szóval a Honvéd ellen szálltunk vízbe a Kőér utcában. Sajnos kihagytam egy ötméterest, de a végén egy akciógóllal szépítettem. Hat-hét méterről, kapás hátulról lőttem a hosszú felsőbe. 15 évesen lőttem, ki is rakta a vlv…
– Hogy értékeled a miskolci éveket?
– Nagyon élveztem ezt az időszakot. Sokat tudtam fejlődni, nagyon nívós edzők kezei alatt, mint például Kis István, Horkai Gyuri bácsi. Nagyon-nagyon szerettem a miskolci légkört. OB I-es játékosokkal edzettem, játszottam meccseken rendkívül fiatalon, ha ez nincs, nem jutottam volna el oda, ahol most tartok.
– Milyen posztra kerültél?
– Gyermekkoromban még inkább kapáson játszottam, Sárospatakon, a Zemplénben is inkább a góllövő szerepet vállaltam magamra. Utána, azt hiszem, Popovics Miklós kezdett el először engem bekkeltetni, és aztán ez “rám ragadt”, szerencsére egész jól is megy.
– A góllövés öröme után a jó védekezés öröme – nem hiányzott az addig megszokott sikerélmény, nem volt hiányérzeted?
– Egyáltalán nem. Nekem legalább akkora örömöt tud adni, hogyha blokkolok egy labdát, vagy fontos helyzetben jól tudom megtartani a centert, mint ha gólt lőnék.
– Közben a korosztályos válogatottaknál rendszeresen felbukkant a neved. Milyenek az eredményeid?
– Sok tornán vettem részt, még Derekas Szilárddal kezdte a korosztályom. Székely Csucsu bácsival Tbilisziben Eb-bronzérmesek lettünk, utána U19-ben Podgoricában Süni bá’-val szintén bronzérmesek és a végén azzal teljesedett ki az utánpótláskarrierem, hogy tavaly az U20-as válogatottal, Kovács Róberttel megnyertük a világbajnokságot.
– Na, és hát közben, ahogy fejlődtél, nyilván nőtt irántad az érdeklődés, hogy mentél át a Szolnokhoz?
– Volt még egy évem Miskolcon, de úgy gondoltam, hogy váltanom kell, szerettem volna bekerülni az Európa-bajnokságon szereplő válogatottba. És persze: még komolyabb célokért küzdeni az OB1-ben. Úgy gondolom, hogy jó döntés volt. Miskolcról elengedtek, aminek nagyon örültem. Ők is tudták, hogy ez a klubváltás a fejlődésemet szolgálja, szerencsére az én érdekeimet is nézték. Szóval igazából nagyon-nagyon jól jött ez a váltás. Sokat fejlődtem, meg is kaptam az első behívómat a válogatotthoz.
– A mostani klubváltásod ismét egy óriási nagy ugrás. Egy olyan csapatba mész, amely évek óta a világ top-élmezőnyének tagja, újdonsült BL-győztes és tele van hihetetlenül erős játékosokkal…
– Ez valóban óriási megtiszteltetés. Szerintem már az is ilyen, ha valakit a Ferencváros egyáltalán figyel és megkeres, hát még, ha le is igazolja. Úgy gondolom, hogy nekem ez nagyon nagy lehetőség, amit igazából csak én magam tudok elrontani. Mindent meg fogok tenni, hogy bizonyítsam: jó döntés volt a leigazolásom. A Ferencváros nagyon jó csapat, nem számítok arra, hogy minden meccset végig fogok játszani, de úgy gondolom, hogy ha százszázalékosan beleteszem a munkát minden edzésen, akkor egyszer majd akár még ez is megtörténhet.
Nyilvánvaló, hogy a Fradiban is folyamatosan tovább kell fejlődnöm. Van ugyan bennem valamiféle megnyugvás, hogy hosszabb távú szerződést kötöttem, de ez egyáltalán nem látszódhat meg, és nem is fog meglátszani még az edzésmunkán sem. Tisztában vagyok azzal, hogy sok területen előre kell lépnem ahhoz, hogy tényleg szerves része legyek ennek a csapatnak.
– Mi az, amiben fejlődnöd kell? Én úgy vettem észre, hogy erőnlétben elég sokat “gazdagodtál” az elmúlt egy évben.
– Sokat fejlődtem, igen, de azért még kellene egy pár kiló izom és egyelőre szerintem állóképességben és úszásgyorsaságban is el vagyok maradva azoktól, akik rendszeresen BL-meccseket játszanak.
– És mi az, amiről úgy érzed, hogy jól megy, ami miatt a Fradi szemet vetett rád?
– Szerintem a bekkelés lehet mindenképpen az egyik ilyen dolog, a másik meg talán az egy az egy elleni játék. Emellett jól tudok más játékosoknak helyzetet kialakítani, nagyon dinamikusan szoktam betörni emberről, képes vagyok kiállítást kiharcolni, második centerként is szoktam játszani.
– Magánéletileg mit jelent neked ez a változás?
– A barátnőmmel összeköltöztünk pár hete Budapesten. Most egy kisebb lakásban vagyunk, szeptemberben majd átköltözünk egy kicsit nagyobba. Örülök, hogy budapesti lettem, nagyon sok ismerősöm, barátom él a fővárosban. Szerintem jól fog kihatni az életemre ez a változás.
– Válogatottság… A Fradiban lenni ebből a szempontból nem hátrányos körülmény jelen pillanatban…
– Igen, ez is benne volt a fejemben, amikor aláírtam a szerződést, de nem feltétlenül azért, mert a Fradiban van a legtöbb válogatott játékos, hanem azért, mert úgy gondolom, az FTC-nél annyit tudok fejlődni, amivel akár megalapozhatok egy biztosabb jövőt a válogatottság pontjából is.
– Ismert azok köre, akik jelenleg a nemzeti csapatba aspirálnak. Mit gondolsz, a jelenlegi ismereteid szerint körülbelül mikor juthatsz el, eljuthatsz-e oda, hogy olyan standard, stabil tag legyél a válogatottban, mint például most Jansik Szili? Mert gondolom, ez a cél.
– Hát…, remélem, a következő olimpiáig el tudok érni erre a szintre, ez akár reális is lehet.
– Talán furcsa a kérdés, hiszen hivatalosan most jelentették be az átigazolásodat, de mégis: hogy fogadtak? Hiszen ebben a szűk körben mindenki tudta, hogy oda mész.
– Igen, sokszor találkoztam már a válogatottban és egymás elleni meccseken is azokkal, akik mostantól a csapattársaim. Eriket (Molnár Eriket – a szerk.) és Ákost (Nagy Ákost – a szerk.) az utánpótlás-válogatottban már közelebbről is megismertem. Úgy gondolom, hogy mindenki segíteni fog a beilleszkedésben, az én dolgom pedig az lesz, hogy megszerettessem magam velük még jobban, de igazából ez ilyen minden új csapatnál a vízilabdázó életében.
– Mik a közvetlen céljaid, az első évben szerinted rád váró legnagyobb feladatok? Beilleszkedni? Minél több játékidőt kiharcolni? Mi lesz számodra a prioritás, amikor elkezdődik a klubban a felkészülés az új szezonra?
– Elsősorban az, hogy minél többet fejlődjek, minél több időt kapjak a csapatban, mert azért nagy lesz a keret, tehát meg kell harcolni minden játékpercért. És talán még egy-két BL meccsen is jó lenne minél előbb szerephez jutni, igazából ennyi.
– Az azért nehéz, mert ott minden idegenlégiós játszhat.
– Igen, igen.
– Van példaképed, olyan vízilabdázó, akinek a játékát kiskorod óta figyeled, és tanulsz tőle?
– A Jansik testvéreket emelném ki, úgy gondolom, hogy talán az a fajta vízilabda áll hozzám a legközelebb, amit ők játszanak.
– És mi a végső cél, amit egyszer el szeretnél majd érni ebben a sportágban?
– Ha végső célról van szó, az csakis az olimpiai aranyérem lehet, ha a közeljövőről kérdezel, akkor azt mondom: jó lenne világbajnokságon, olimpián szerepelni.
– Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert kívánok az új csapatodnál!