Az FTC múlt heti sajtótájékoztatójának legnagyobb “új nóvumát” a média nagy része abban látta, hogy bejelentették: Varga Dénes klubszinten befejezte a vízilabdázást, már csak az olimpiai részvételre koncentrál. Pedig Nyíri Zoltánnak, az FTC ügyvezető alelnökének deklarációjában volt egy félmondat (“…evvel a BL-döntővel befejezte, a Ferencvárosban mindenképpen“). Varga Dénes most tisztázza a tisztázandókat.
VLV-VIDEÓ:
A videóinterjú leírt változata:
– Szervusz, Dumi, köszöntelek! Először is: gratulálok a harmadik Bajnokok Ligája-győzelmedhez. Szeretnék rögtön a közepébe vágni: kimondtad, hogy klubszinten vége a pályafutásodnak. Ez sokáig billegett, mi kellett hozzá, ez a BL-győzelem?
– Ne haragudj, hogy visszakérdezek, de hol mondtam ki?
– A Ferencváros bejelentette.
– Jó, akkor így helyes. Ami történt, az az, hogy a Ferencvárossal megállapodtunk, hogy nem játszom egy újabb klubszezont a Ferencvárosnál, másik magyar klubnál pedig nem kívánok vízilabdázni. Úgyhogy…, marad egy nagyon pici ajtó nyitva, hogy valamilyen formában még vízilabdázzak, de nem adok ennek sok esélyt… Ezért én nem jelentettem be a visszavonulásomat, de teljesen mindegy is ez, mert nem időszerű erről beszélni. Főleg, hogy egy olimpiai felkészülés kezdetén vagyunk most, ez az első nap és ez van a fókuszban most százszázalékosan nekem.
– Mégis, ennek ellenére azért Máltáról is kérdeznélek. Ott mi volt a legemlékezetesebb a számodra?
– Nehéz egy dolgot kiragadni… Azok az energiák, amikkel oda mi megérkeztünk, összecsengenek azokkal, amiket akkor éreztem, amikor korábban is nyertünk nagy dolgokat, világeseményt. Valahogy nem azt hajszoltuk, legalábbis én belülről nem éreztem azt, hogy mindenképp az elsőségért megyünk, meg “izmoztunk” a nyilatkozatokban, hogy “márpedig mi esélyesek vagyunk”, nem is érdekelt, hogy esélyesek vagyunk-e, egyszerűen csak azt akartam, hogy kifussanak azok az energiák, amelyek egész évben áthatották a csapatot.
Szerintem a legdominánsabb történet az Mandicsé volt, és láttuk, hogy ő hogy teljesített. Ennek én szerettem volna teret adni, hogy ő jól játszhasson meg megteremteni annak lehetőségét, hogy mindenkiből – magamból is – kijöjjön a jó teljesítmény.
Elég az, hogy megtettük, amit meg kellett tenni egyénenként ahhoz, hogy végül győztünk.
– Jó, akkor térjünk rá a válogatottra. Megkezdtétek a felkészülést – ugyanolyan lesz ez, mint az összes többi vagy van azért benned egy kis nosztalgia már, ilyen “vége felé közeledés-hangulat”?
– Most azt éreztem, hogy kicsit könnyeben kezdődik, mint az előzőek. Mindig volt valami teher, akár az, hogy nem volt elég a pihenő, vagy a pihenőt nem pihenésre használtam. Most, a múlt héten jelezte a testem és más irányból is érkezett olyan jelzés, hogy a pihenő az pihenő kell, hogy legyen, úgyhogy pihentem. És most jól érzem magam, egészen könnyen vagyok túl ezen az első edzésen, de hát, a neheze valószínűleg a Mátrában ér majd minket.
– Mire számítasz? Azért olyan nagyon sok idő nincs, utazni is sokat fogtok. Kicsit nyűg lesz vagy fogod élvezni esetleg még…?
– Ezt közben fogom meglátni, de szerintem nem lesz nyűg, szerintem minden túrának meglesz a maga helye abból a szempontból, hogy a csapat hova kell, hogy eljusson és hogy min kell, hogy keresztülmenjen. Most a Mátrába elvonulunk és először valószínűleg komoly fizikai terhelést fogunk kapni. Mindemellett próbáluk – mivel nem kell haza rohangálnunk, a saját dolgainkra figyelnünk – egymásra hangolódni. Egy folyamatos motívum lesz ebben a felkészülésben szerintem, hogy a szárazföldön sokat fogunk azzal foglalkozni, hogy mi a győztes recept. És úgy próbáljuk felépíteni, hogy a munkának és a parton végzett tevékenységnek az összhangja a végén ideális legyen.
– Jár már a fejedben az olimpiai torna, gondolsz rá? Megfordul a fejedben, hogy mi hogy lesz?
– Nem. És, az előző kérdésedre talán még nem adtam teljesen választ, hogy nosztalgiázom-e vagy valami ilyesmi… Semmilyen szentimentális gondolat nincs bennem, teljesen abban élek, hogy most elkezdődött az olimpiai felkészülés, amit annak rendje és módja szerint csinálok és hajtom végre a feladatokat.
– Hát, Dumi! Jó munkát kívánok!
– Köszi szépen.
HÉTFŐI EDZÉSRIPORTUNK MOLNÁR ERIK ÉS ZALÁNKI GERGŐ NYILATKOZATÁVAL
A FRADI MÉDIA INTERJÚJA DUMIVAL