Mint hétfői edzésriportunkból is kiderült, kezdődik az utánpótlás-világversenyek szezonja. Az első komoly torna előtt Cseh Sándor utánpótlás szövetségi kapitányt, szakmai vezetőt kértük összegzésre:
VLV-VIDEÓ:
– Cseh Sándor utánpótlás szövetségi kapitányt, szakmai igazgatót köszöntöm a vlv kamerája előtt, szervusz, Sanyi! Egyetlen kérdésem van: légy szíves, foglald össze nekünk, hogy a most kezdődő versenysorozatok hogy alakulnak, milyen magyar csapatok indulnak, mi az esélyünk korosztályonként, illetve időrendben mondd el, hogy mik várhatók!
– Hat válogatottja van jelenleg a magyar vízilabdának, ebből három korosztály fog világversenyen részt venni idén nyáron.
Kronológiai sorrendben mennék. Az U18-as, tehát a 2004-ben születettek fognak először részt venni egy világbajnokságon, Belgrádban – ez a héten kezdődik, augusztus 11-től 19-ig tart. Ahogy ennek vége, el is kezdődik egy másik világbajnokság, az U16-osoknak, ők 2006-ban született játékosok. Nekik Voloszban lesz egy “kísérleti világbajnokság”, nevezzük így. A nyarat az U19-es, 2003-ban születettek Európa-bajnoksága zárja, ez Podgoricában lesz szeptember végén, 18-tól 25-ig.
Érdekesség, hogy a fiatalabbaknak, az U18-asoknak ez lesz az utolsó világversenyük, míg az U19-esnek az első, nekik még jövőre is lesz tornájuk. Ez persze olyan szempontból csalóka, hogy az U19-esek közül sok játékos az elmúlt években az idősebbek között szerepelt, tehát ez sem lesz teljesen új csapat.
– Milyenek ezek a csapatok? Mik az esélyeink, a reményeink? Mi az elvárás hivatalosan – nyilván a legjobb négy elérése, de mégis: mire gondolhatunk?
– Őszintén: vannak eltérések, fogalmazhatok úgy is, hogy van jobb korosztály, van valamivel gyengébb korosztály. Van, ahol több a kiemelkedő játékos vagy más a játékstílus.
Meg merem kockáztatni – hogy ha most egy teljesen objektív erősorrendet állítanánk fel, – Magyarország minden évjáratban ott van a legjobbak között. Most hogy ez helyezésben mit jelent, 1-3. helyezést…, nem tudom megmondani, de mindenhol a jó csapatok között vagyunk. Ugyanakkor az is biztos, hogy van még legalább 4-5-6-7 válogatott, amely hasonló szintű, aztán hogy meccsszituációban, egy negyeddöntőben, egy elődöntőben mi hogy alakul, azt gyerekeknél nyilván még kevésbé lehet megmondani, mint a felnőtteknél.
Nem biztos, hogy jó, ha kimondott célkitűzés van, nem hiszem, hogy az utánpótlást “erre találták ki”, hogy mindig legyen egy meghatározott cél, szerintem az a legfontosabb, hogy a játékosok kihozzák magukból a maximumot és örüljenek nagyon bármilyen sikernek, legyen az csoportmeccs, negyeddöntő vagy döntő.
Elvárások természetesen vannak, egyértelmű, hogy szeretnénk mindenhol jól szerepelni, de azt is lehet látni, hogy a tornákon vannak könnyebb és nehezebb ágak. Most úgy látom, hogy mindenhol nagyon meg kell majd szenvedni a négy közé jutásért, mert olyan negyeddöntőbeli ellenfelek jönnek, amelyek egy meccsen bármire képesek lehetnek.
Biztos, hogy nagyon kemény időszak lesz, de nekem személy szerint két perccel ezelőttig egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy “mik az elvárások”, mert nekem tényleg az a legfontosabb, hogy fegyelem legyen és nagyon-nagyon hajtsanak a játékosok. Aztán hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk.
– Ez az egész, amit ti csináltok, “arra megy ki”, hogy minél több játékost adjatok a nagyválogatottnak. A nagyválogatottnál most volt egy változás, hirtelen bejöttek fiatalok. Hogy látod az ő esélyeiket, egyáltalán a szerepüket?
– Azért én elég maximalista vagyok, soha nem vagyok elégedett a fiatalokkal, tudom, hogy mennyi mindent kell még tanulniuk, fejlődniük, leginkább egyébként mentálisan kell erősödniük, azt gondolom, ha elmaradás van a magyar játékosoknál, talán itt van. A vízilabdát illetően pontosan annyit, vagy többet tudnak, mint a riválisok.
Viszont akár az elmúlt évek munkájának (a válogatottnál és a klubokban végzett munkának a) dicsérete is, hogy nincs még egy olyan ország, amely hirtelen ki tudna állítani egy fiatalokból álló válogatottat úgy, hogy az egy versenyképes csapat, függetlenül attól, hogy éppen hányadik lesz. Sok mindent lehet mondani, ez nem jó, az nem jó, én azt gondolom, nem véletlen, hogy tavaly három világversenyből kettőn magyart választottak MVP-nek. Nem véletlen, hogy nehéz bekerülni a magyar válogatottba és ez nemcsak azért van, mert jó a magyar válogatott, hanem azért, mert a többi országhoz képest, itt mindenki vállalja a válogatottságot. Montenegró csapatába könnyebb bekerülni, mert 10 felnőtt játékos nincs ott a válogatottban, aki pedig ott lehetne.
Nagyon sokat kell fejlődniük a fiataloknak, de mondom, ilyen ország nem biztos, hogy van még egy, vagy legfeljebb egy, kettő, amelyik csinál egy váltást és előkerül 10-15 fiatal vagy akár csak öt,-nyolc, aki ott lehet.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy jó az utánpótlás. Dolgozniuk kell – mindig ez a kulcs…
– Köszönöm szépen, jó munkát és jó versenyeket kívánok!