vlv-interjú

Mind a mai napig keveset tudnak a vízilabda-kedvelők a Varga Zsolt vezette válogatottstáb csapatorvos tagjáról, dr. Tarjányi Zoltánról. Interjúnk célja nemcsak a szakember bemutatása, hanem egy sor konkrét, a sportorvosi munkával és a legutóbbi időszak egészségi problémáival kapcsolatos kérdés tisztázása.

---

DR. TARJÁNYI ZOLTÁN csapatorvos a vlv-nek: 

– 2022 nyara óta dolgozom a férfi válogatottnál. Kardiológus vagyok a Semmelweis Egyetem városmajori klinikáján, 2015 óta dolgozom itt, 2020 óta vagyok kardiológus szakorvos. Több sportrendezvényen is végeztem már sportorvosi tevékenységet, mind a két budapesti úszó vb-n, illetőleg úszó Világkupa-versenyeken is.

Ami még a sporton kívül érdekel, az a zene, magam is gitározom, jazz- és blues-számokat játszom, valamint szeretek horgászni, a barátaimmal sütögetni.

– Együttesben játszol?

– Az korábban volt jellemző, most már csak jam session-eken veszek részt, eljárogatok ilyen programokra és beszállok játszani.

– Ez a stílus eléggé “szembe megy” Eszlári Gergő gyúróéval, aki a pop metál stílusú Tabu zenekar frontembere… 🙂

– Igen, ez igaz, de ennek ellenére sokszor hallgatunk egymástól zenéket. Ő is játszik gitáron, viszont énekelni is tud, na az nekem nagyon nem megy, maradok csak a hangszereknél…

– A vízilabdához volt korábban közöd?

– Igen, magam is a Faragó-Csapó-féle vízilabda-iskolába jártam anno, ezt követően játszottam az akkori Matáv korosztályos csapataiban, majd a Honvéd-Dominóban. Összesen mintegy hat évet vízilabdáztam komolyabban, s amikor elkezdtem az egyetemet, ez abbamaradt.

– Milyen emlékeid maradtak? Közismert tény, hogy aki néhány évet eltöltött ebben a közegben, valamilyen módon mindig vízilabdás marad…

– Gyerekkorom meghatározó része volt ez, örökké emlékezni fogok ezekre az évekre.

– Esetleg egy emlékezetes történet abból az időből?

– Én 1988-as vagyok, Varga Dumi 1987-es, játszottunk annak idején egymás ellen a korosztályos bajnokságban. Emlékszem, amikor az első ilyen meccsünk volt, én még nem tudtam, ki az a Dumi, de minden megbeszélésen arról volt szó: na, Dumira nagyon oda kell figyelni! Olyan hangsúlyos volt ez, hogy mindenkit kérdezgettem, kértem, mutassátok már meg, melyik az a “Dumi”, akire ennyire oda kell figyelni! Mondták, hogy várjam meg a mérkőzés kezdetét, gyorsan észre fogom venni, hogy kiről van szó… Úgy is lett…, nyolc méterről lőtt vagy három gólt rögtön az elején… Na, gondoltam, akkor ő lesz “A Dumi”.

Szerintem 14-15 évesek lehettünk, ebből a történetből is látszik, hogy már akkor óriási tehetség volt.

– Elmondtad neki ezt a sztorit, amikor orvosként a válogatotthoz kerültél?

– Igen, egyszer beszélgettünk, még Fukuokában, jót nevetett. Persze ő nem emlékezett rám, hiszen én nem futottam be nagy karriert a sportágban.

– Hogy történt a megkeresés, amikor ide kerültél?

– Amikor Varga Zsolt lett a szövetségi kapitány és kialakította a saját stábját, Merkely professzor úrtól kért javaslatot, a csapatorvos személyére. Ő behívott magához, elbeszélgettünk erről a lehetőségről. Akkor én már túl voltam különböző úszó-világversenyeken. Amikor megkérdezte, elvállalnám-e ezt a feladatot, természetesen azt válaszoltam, hogy azonnal! Nagy megtiszteltetésnek tartottam már akkor is és ez azóta sem változott. A javaslat megtétele után felhívott Varga Zsolt, elbeszélgettünk, elkezdtük a közös munkát, ami szerintem jól indult és azóta is nagyon jól tudunk együttműködni.

– Mi a specialitása ennek a területnek a te szakmád szempontjából?

– A sportolók számára mindig az a legfontosabb szempont, hogy minél előbb visszatérhessenek a játékhoz, sőt elérjék a csúcsteljesítményüket. Ha valamilyen problémával szembesülünk, olyan terápiát igyekszünk alkalmazni, amely ezt minél hatékonyabban elősegíti.

– A sportolók anatómiája a vízilabdában mennyire jellegzetes?

– Vannak sajátosságai ennek a sportnak ebből a szempontból. Nagyon gyakori a magas vérnyomás ezen sportolók világában. Rengeteg időt töltenek a vízben, ebben a közegben éri őket nagy terhelés és ez más nyomásviszonyokat jelent egy szárazföldi sporthoz képest. Ebben a közegben a terhelés során nem izzadnak, így alig vesztenek izzadsággal folyadékot és ionokat. Mindezek miatt folyamatosan és kiemelten figyelünk a vérnyomásadatokra. A vízben mozgás következtében az ízületeik jóval lazábbak, ezért az ízületekkel kapcsolatos problémákra is kiemelt figyelmet kell fordítani. Fontos a tüdőkapacitás és a kardiális teljesítmény mérése is. Szóval van néhány speciális figyelmet igénylő terület.

– Ezekre vannak külön gyakorlatok, gyógyszerek, esetleg személyes képzést kell alkalmazni?

– Először is, ami a legfontosabb: folyamatosan monitorozzuk a játékosokat. Bizonyos időnként elvégezzük a szükséges ellenőrzéseket, akár terheléses vizsgálatról, akár EKG-ról, akár vérnyomásprofil felállításáról van szó – folyamatosan figyeljük az adatokat, hogy szükséges-e valamilyen közbeavatkozás. Vannak olyan gyógyszercsoportok, amelyek tagjait náluk kiemelten alkalmazzuk, például magas vérnyomás esetén. Tehát: egyrészt nagyon odafigyelünk, másrészt megvannak azok a terápiák, amelyek a tapasztalatok alapján náluk beválnak.

– A folyamatos figyelem sok mindenre kiterjed, látom, hogy az edzések elején a gyúró valamilyen anyagot tesz a fiúk vizespalackjaiba. Ez micsoda?

–  Igen, ezek olyan előre meghatározott összetételű termékek, amelyek a terhelés során keletkező ion-, nyomelem-, és szénhidráthiányt képesek ellensúlyozni, valamint esszenciális aminosavakat és vitaminokat tartalmaznak. Ezen készítményekkel gyorsan tudjuk akár edzések, akár mérkőzések során pótolni az említett anyagokat.

– Vannak-e még speciális gondok a vízilabdázók szervezetével az említett vérnyomásproblémán kívül?

– Amire nagyon oda kell figyelni, azok a könyök-, váll-, csuklóízületi problémák, az ujjak sérülései. Nem ritka itt a különböző arcsérülés, a szemöldök felrepedése, az orrot érő ütés – ezek a leggyakoribbak. A kapusok esetében a lovaglóizom, a közelítőizmok esetleges húzódása viszonylag gyakori, ezt egy-egy hirtelen mozdulat idézi elő, főleg, ha a bemelegítés nem volt megfelelő, de megtörténhet akkor is, ha meccs közben a kapus túl sokat “áll” és elhűlnek az izmai. Erre egyébként nagyon oda is figyelnek a kapusok, tudják, hogy jól be kell melegíteniük, a vízben pedig folyamatosan “pörgetniük” kell a lábaikat, hogy ne kerüljenek bajba egy hirtelen kiugrásnál.

– A csapatorvos mostanában mit visz magával egy világversenyre? Mekkora gyógyszerkészletet? Milyen mérőeszközöket, esetleg kezelési eszközöket?

– Általában egyeztet a gyúró és az orvos. A gyúró hozza a gépi kezeléshez szükséges eszközöket, (lézerberendezés, lökésterápia, bemer-ágy, Game Ready, stb). Ami engem illet, egyrészt van néhány általános eszköz (hőmérő, vérnyomásmérő, cukorszintmérő, fonendoszkóp, pulzoximéter, amivel a véroxigénszintet lehet mérni), ezeket hozom, illetve természetesen viszonylag nagy mennyiségű gyógyszert is szoktam magammal vinni. A gyógyszeres táskám általában 15-20 kilogrammos, az egész palettát próbálom lefedni, tehát gyulladáscsökkentő, megfázás elleni gyógyszerek, a hasi szervek gyógyszerei, a légzőszervek kezelésére alkalmas szerek – van nálam minden. Alaposan fel szoktam készülni és ezt a “felszerelést” mindig viszem magammal a világversenyekre.

– Nem szokott a határon probléma lenni? Mekkora macera egy ilyen szállítmány bevitele más országba?

– Amikor az EU-n kívülre utazunk, mindig eleget kell tenni egy részletes jelentési kötelezettségnek. Előre leadom azt, hogy a táskámban lévő körülbelül százfajta gyógyszernek milyen hatóanyagai vannak, melyik országból, melyik gyártótól származnak ezek a szerek. Ez egy nagyon hosszú lista, amit előre elküldünk, ez történt most a dohai világbajnokság esetében is. A fogadó ország visszaküld egy igazolást, hogy rendben, az általunk leadott listán szereplő gyógyszereket bevihetjük.

– Doppingvizsgálatok… Mindenki tudja, hogy rendszeresek a váratlan kiszállások, ellenőrzések, az olimpián esetleg érintett játékosoknak holléti nyilatkozatot kell leadniuk, megjelölve, hogy mikor hol fognak tartózkodni, hogy az ellenőrök bármikor felkereshessék őket mintavétel céljából. A csapatorvosnak mi a szerepe? Téged sem értesítenek egy-egy ellenőrzést megelőzően?

– Nem. Eddig jellemzően úgy történt, hogy közvetlenül a mérkőzés után kapok egy értesítést, hogy ez meg ez a játékos menjen azonnali doppingvizsgálatra, én kísérem el őket.

– Gondolom, a tilalom alatt lévő hatóanyagok listáját éjjel, álmodból felkeltve is kikérdezhetik tőled… Szükséges a vízilabdázókat képezni, megtanítani arra, hogy semmilyen szerrel nem kezelhetik saját magukat?

– Egy időben, amikor elkezdtem foglalkozni a csapattal, nagy hangsúlyt helyeztem erre, de egyébként a legtöbben ezt maguktól is tudják. Ha valamilyen gyógyszert szeretnének bevenni, előtte azt megbeszélik velem. Én megnézem a hatóanyagát, és visszajelzek. Nyilvánvaló, hogy folyamatosan figyelem a hivatalos doppinglista változásait, illetve csak ilyen szempontból “megbízható” gyógyszert tartok magamnál a versenyeken.

Emberek vagyunk, bárki hibázhat, de tényleg maximálisan figyelünk arra, hogy ilyen lehetőleg ne forduljon elő.

– A világversenyek “torlódása” miatt a zágrábi Eb-re egy főként fiatalokból álló csapat utazott el. Mit tapasztaltál, mennyire különbözőek a fiatalok és az idősebbek egészségi problémái?

– Azt vettem észre, hogy az Eb-n részt vett csapat tagjaira sokkal kevésbé voltak jellemzőek a mozgásszervi problémák, az átlagéletkorban idősebb vb-csapat játékosainál jellemzően inkább mozgásszervi problémákkal küszködtünk…

– Bocsánat, hogy közbevágok: ezen mit kell érteni?

– A fukuokai vb-n a legtöbb gondunk a nyaki ízületi, nyakigerinc- és könyökproblémákkal volt. Most az Eb-n ilyen panasszal szinte nem is találkoztunk, ezúttal fertőzéssel járó betegségeket kezeltünk, amiben persze a verseny téli időzítése nagy szerepet játszott.

– Térjünk akkor rá az elmúlt időszak konkrét egészségügyi “anomáliáira”. Már az Eb-felkészülést megelőző utolsó napokban és aztán Zágrábban is végigrohant a csapatunk tagjain valamiféle vírus. Kérlek, foglald össze a történéseket…

– Tudtuk, hogy ez az időszak a fertőzések szempontjából rendkívül kockázatos. Itt volt Magyarországon az influenza, a Covid, ezek mind nagyobb számban jelentkeztek, ezért időben kialakítottunk egy rendszert, hogy minél nagyobb esélyünk legyen a betegségek megelőzésére. Vitaminokkal, gyógyszerekkel igyekeztünk a játékosok immunrendszerét felerősíteni. Nyilvánvalóan nem lehet tökéletes védelmet adni, sőt, ezeknek a sportolóknak a hatalmas megterhelés miatt eleve gyengébb az immunrendszerük.

December végén, nem sokkal az Eb-re indulás előtt jelentkeztek az első megfázásos jellegű, torokgyulladásos tünetek a játékosoknál. Ezeket akkor elég jól tudtuk “fogni”, de ahogy kiutaztunk Zágrábba, nem lehetett már szeparálni egymástól a virus által érintett játékosokat. Olyan vízilabdázónk nem volt az Eb-re induláskor, akinek láza, valamilyen más súlyos tünete lett volna, de ahogy haladtunk előre, a kisebb betegségek átkerültek játékosról játékosra, aztán pedig a nagy terhelés hatására egyre tovább romlott a helyzet. Nagy mennyiségű gyógyszert vetettünk be, hogy kordában tartsuk a betegség hatását, terjedését, de ilyenkor sajnos azt nem lehet megoldani, ami a leghatásosabb lenne: hogy pihenjenek.

Hiába használtuk a sok gyógyszert, hiába volt a sokféle terápia, rengeteg energiát vett ki a betegség a játékosokból és ez az Eb végén már sajnos a vízben nyújtott teljesítményen is meglátszott.

– A torna második szakaszában szinte minden edzésen volt legalább egy hiányzó…

– Van nálam egy határ, addig engedem őket játszani, amíg az állapotuk nem befolyásolja súlyosan akár rövid, akár hosszú távon az egészségüket. Minden érintett játékossal elmentünk eddig a falig, de onnan tovább már nem. Megtörtént, hogy Szeghalmi Zsombi megjegyezte: összeraktam-e már a csapatot a következő meccsre? Ez természetesen csak vicc, de voltak olyan alkalmak, amikor azt javasoltam Zsoltnak, hogy ez vagy az a játékos az edzésre ne jöjjön le vagy ne játsszon a következő meccsen. A srácok persze mindig azt mondták, hogy márpedig ők mindenképpen játszani akarnak, de olykor ennek határt kellett szabnom.

– Érzékelted-e, hogy ez a két-három hetes időszak komoly nyomot hagyott a játékosok teljesítményén?

– Én a bronzmeccsen láttam egyértelműnek, hogy ez az egész kihatott a játékra. Szerintem mindenki látta, hogy akkor már nem az a lendület jellemezte a csapatot, amivel eljutottunk a legjobb négy közé. Az utolsó energiáját is beleadta mindenki, de addig már annyi problémával kellett megküzdeni, hogy elfogyott az erő.

– Tagja vagy a stábnak, ami azt jelenti, hogy nemcsak egészségügyi feladataid vannak, hanem ott ülsz a kispadtól két méterre. Közelről nézed a meccset, ha szükség van rá, akkor beavatkozol, volt ilyen most?

– Egy-két kisebb vérzés, ajakfelrepedés előfordult, izomgörcsök, de komoly beavatkozásra nem volt szükség, amit kellett, azt ott a pálya szélén, szépen csendben el tudtuk végezni.

– Észrevettem, hogy a meccsek alatt teljesen beleéled magad a játékba, ugyanúgy örülsz egy-egy gólnál, mint a szövetségi kapitány, ilyen szempontból milyen élmény volt ez az Eb?

– Én úgy élek meg minden mérkőzést, hogy egyrészt ez egy ünnep. Mi, stábtagok is szépen felöltözünk, kimegyünk a meccsre és minden pillanatát ünnepként éljük meg. Szurkolunk, de van pluszmotivációnk is: mégiscsak ott vagyunk folyamatosan a játékosok mellett, együtt töltjük a napokat, látjuk, hogy mennyi munkát raknak bele, mennyi erőfeszítést tesznek, hogy eljussanak a legszebb eredmény közelébe. Mint a fiainkért, úgy szurkolunk értük ott, a kispadnál is.

– Tudsz tenni valamit meccs közben? Nem tudom, egy-egy biztató szó vagy ilyesmi… 

– Egyrészt az én feladatom addig tart, amíg beugranak a vízbe. Olyan kondícióban kell lenniük, ami lehetővé teszi a legjobb teljesítményük elérését. Ha meccs közben probléma adódik, akkor beavatkozom. Ezen túl Eszlári Gerivel, a gyúróval próbáljuk biztatni őket, akár csak tapssal, akár egy-egy megjegyzéssel: “Gyerünk, gyerekek, megyünk tovább, csináljuk!” Osztjuk nekik az italokat, energiaszeleteket, de játék közben igazából mi már csak ennyit tudunk tenni.

– Milyen a kapcsolatod a játékosokkal?

– Szerintem nagyon jó. Nagyon szerethetők ezek a játékosok, intelligensek, jó humorú, kedves, jó emberként ismertem meg őket. Amikor 2022-ben elkezdtem dolgozni a csapattal, akkor nemcsak a stáb, hanem a játékoskeret is jelentősen megújult. A spliti Eb-n sok új játékos mutatkozott be, együtt formálódtunk új közösséggé és ez a folyamat máig tart.

Ennek a társaságnak az egyik legnagyobb erőssége a csapatszellem, az egymásért küzdés, és ez szerintem ki is emeli ezt a válogatottat a riválisok közül.

– Mi lesz Párizsban?

– Egyértelműen aranyért megyünk, alább nem adhatjuk. Nyilvánvalóan minden csapat a legerősebb összeállításában megy majd és a legjobbját fogja nyújtani, de nem lehet más célunk, mint elhozni az aranyérmet és ezért mindent meg is fogunk tenni.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!