A korabeli magyarországi bulvárlap, a Színházi Élet a két világháború közötti időszakban rendszeresen foglalkozott a mind népszerűbb vízipólósporttal. Nézzük, milyen volt egy, a válogatott szárazföldi foglalkozásról készített edzésriport abban az időben. (A részvevőkről készített csapatkép is megér néhány mondatot.) Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Furcsa óvás borzolta a kedélyeket 1933 őszén. Azt kellett tisztázni, hogy az UTE egyik vízilabdázója éjfél előtt vagy éjfél után látta-e meg a napvilágot – 22 évvel korábban. A hírre szokás szerint az Arcanum Újságok kiapadhatatlan forrásának böngészése közben bukkantunk rá.
Érdekes értékelést találtunk a Melbourne-i aranyérem megszületésének körülményeiről. A Képes Sport 1956 decemberében közölt visszaemlékezést, amelyben Szívós István nyilatkozik. Azt is elmondta, hogyan teljesítette a 200 méteres mellúszást az olimpián, pusztán azért, hogy ne vegyék el a magyar vízilabdacsapat Anglia elleni selejtezőmérkőzésének eredményét! Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Egész más világ volt a vízilabdasportban a két világháború között – a mai viszonyokhoz képest. Akkoriban nem verte ki a biztosítékot, sőt, természetes volt, hogy a magyar szövetségi kapitány bíróként vezetett meccset legnagyobb riválisunknak a Los Angeles-i olimpiai vízilabdatornán! De ennek is komoly előzményei voltak, amelyek megmutatják a sportág hazai irányítóinak nem mindig felhőtlen viszonyát. Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Két évtizeddel a sportág történetének kezdete után egy könyvben összefoglalták a vízipóló megszületésének és első időszakának történéseit. Már ez a könyv is 132 éves, de nagyon érdekes… Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Magyarország megnyerte a vízilabda Európa-bajnokságok történetének első öt versenyét, 1926 és 1938 között. A hatodikon viszont esélye sem volt, egy döntetlennel és egy vereséggel nem jutott tovább a csoportjából, s végül a 4. helyen végzett. (A tornát Olaszország nyerte Svédország és Belgium előtt.) Ez volt az 1947-es “montecarlói katasztrófa”. Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Nem most történt az eset, hanem 91 évvel ezelőtt… Az Est riportja. Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Sokak szerint minden idők legnagyobb magyar vízilabda-játékosa Németh (Jamesz) János volt. Az újpesti “proligyereknek” akadtak beilleszkedési gondjai, nem nagyon volt jóban Komjádi Béla szövetségi kapitánnyal sem, aki sokáig nem kedvelte – mondjuk ritkaság volt már akkor is, hogy vezető és játékos egyformán elküldi egymást melegebb éghajlatra. Berobbanását a sportág nemzetközi életébe dokumentálta egy prágai magyar nyelvű(!) lap. Elsődleges forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Nemcsak a sportágat most kezdő fiataloknak érdemes alaposan tanulmányozni Komjádi Béla tízparancsolatát, amely dokumentumot egy 97 (!) évvel ezelőtti újságból idézünk. (Természetesen rendszeres forrásunk, az Arcanum Újságok jóvoltából.)