Nem most történt az eset, hanem 91 évvel ezelőtt… Az Est riportja. Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
vízilabda-történelem
Sokak szerint minden idők legnagyobb magyar vízilabda-játékosa Németh (Jamesz) János volt. Az újpesti “proligyereknek” akadtak beilleszkedési gondjai, nem nagyon volt jóban Komjádi Béla szövetségi kapitánnyal sem, aki sokáig nem kedvelte – mondjuk ritkaság volt már akkor is, hogy vezető és játékos egyformán elküldi egymást melegebb éghajlatra. Berobbanását a sportág nemzetközi életébe dokumentálta egy prágai magyar nyelvű(!) lap. Elsődleges forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Nemcsak a sportágat most kezdő fiataloknak érdemes alaposan tanulmányozni Komjádi Béla tízparancsolatát, amely dokumentumot egy 97 (!) évvel ezelőtti újságból idézünk. (Természetesen rendszeres forrásunk, az Arcanum Újságok jóvoltából.)
Olyan érdekes szembesülni azzal, hogy a legutóbbit eggyel megelőző századfordulón milyen híreket olvashattak elődeink a lapokban. Hogy mennyire másként fogalmaztak meg egyszerű dolgokat is az újságírók és hogy a vízilabda is bekerült a hírek közé – tehát már akkor valamiféle közfigyelem övezhette a sportágat. Ollózásunk színtere a Pesti Napló 1900. február 11-i száma, a forrás pedig szokásos módon az Arcanum Újságok.
Különleges képet találtunk az 1932-es olimpián aranyérmes magyar csapatról. Ezt a fotót eddig ebben a nagyobb méretben nem ismertük, az Arcanum Újságok segítségével leltük fel az 1935-ös kiadású Magyar sport almanachból.
A magyar válogatott az 1928-as (elveszített) amszterdami olimpiai döntőt követően 11 éven át, 110 mérkőzést lejátszva nem kapott ki egyszer sem. Aztán ennek az aranycsapatnak lejárt az ideje. Meglepő lehet, hogy a hanyatlás okairól milyen nyíltan beszéltek annak idején a sajtóban nyilatkozók. Ezt idézzük fel most szokásos forrásunk, az Arcanum Újságok segítségével.
A hatvanas évekbe ugrunk vissza, kanadai magyar szereplőkről írt az Amerikai Magyar Népszava. Forrásunk ezúttal is az Arcanum Újságok.
A magyar vízilabdasport bővelkedik nagy egyéniségekben. Most egy olyan pólósról írunk, akinek a neve gyakorlatilag már feledésbe merült, pedig a sportág nagy egyéniségéről van szó. Egykori játékostársain kívül nem sokan emlékeznek rá, mindenesetre a világ másik végén biztosan jóval többen, mint itthon. Forrásunk a szokásos, az Arcanum Újságok adatbázisa: