Bosszantó vereség, mert benne volt a bombameglepetés. Női válogatottunk az 5-8. helyért folytatja a párizsi olimpián. Nyilatkozatok:
Párizsi olimpia, női torna, negyeddöntő:
Magyarország-USA 4:5 (2:1, 0:2, 2:1, 0:1)
G.: Faragó K., Keszthelyi, Leimeter, Garda, ill. Steffens 2, Fattal, Roemer, Prentice
A magyar csapat nemhogy helytállt, nemhogy egyenrangú partner volt, hanem kiváló védekezésével nehéz helyzetbe hozta a címvédőt és egészen közel volt a világra szóló szenzációs eredménytől. Szemérmetlen bírói támogatás kellett az amerikai győzelemhez, ezt a plusznyomást lányaink már nem tudták kiegyenlíteni.
Ellenfelünk csütörtökön, az 5-8. helyért folyó küzdelem első állomásán Görögország lesz.
Mihók Attila, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya szerint a győztes címvédő amerikai együttes nem volt veszélyesebb, a két csapat keddi olimpiai negyeddöntőjét pedig két kettős előny döntötte el Párizsban.
“Meccs közben és most is azt gondolom, hogy nagyszerű teljesítményt nyújtottunk. Amit szerettünk volna, az részben megvalósult, legalábbis a védekezésben. Bíztunk benne, hogy támadásban picit eredményesebbek tudunk lenni” – mondta a találkozóról az MTI-nek Mihók, aki a mérkőzést döntően befolyásoló két kettős fórról is beszélt.
“Gondolhatjátok, hogy mit gondolok…Az, hogy a második félidőben labda nélkül is kapnak két kettős fórt, és abból kapunk két gólt, miközben egy erősen véleményes ötméterest pedig lazán tovább engednek. Azt mondják az olimpia az álmok versenye, úgy viszont nehéz álmodozni, hogy…”
Hozzátette, nem akarja egyértelműen kimondani, de úgy érzi, ez nem csak és kizárólag rajtuk múlt.
Mihók Attila megjegyezte, négy lőtt gól általában nem szokott elég lenni az amerikai csapat ellen, viszont három kapottal meg lehetett volna oldani, az ellenfél pedig egyenlő létszámnál, de még hat az öt ellen sem volt igazán veszélyes, igaz, ez velük is így volt.
“Egy-két labda nélkülit kaphattunk volna, megpróbálhattunk volna még néhány gyorsabb fórbefejezést” – mondta a szakember, aki szerint az ötödik helyért sorra kerülő folytatás mindenképpen kell, hogy motivációt jelentsen a csapatnak.
A játékosok nehezen találtak szavakat a vegyes zónában. Garda Krisztina a bírókkal nem akart foglalkozni: “Nagyon nagyot küzdöttünk, mindent megtettünk ezen a találkozón. Nagy helyzeteik nekik sem voltak igazán, de sajnos egyel több gólt lőttek.”
“Az, amiről az ausztrál meccs után beszéltünk, hogy csapatként sokkal jobban össze kell érnünk, az szerintem sikerült. Mindenki az utolsó leheletéig küzdött a másikért” – kezdte értékelését könnyeit nyelve Leimeter Dóra. – “Azt nem tudom, hányadik olyan mérkőzésünk ez az amerikaiak ellen, amikor ilyen kiállítási arány mellett, ilyen bírói nyomás alatt kellett játszanunk és nyilván ez ilyenkor senkit nem nyugtat meg, főleg minket nem, de számunkra végülis jó hír, hogy szinte csak emberelőnyökből tudtak gólt lőni.”
A negyeddöntőben egy gólt szerző játékos azt is elmondta, nem szerencsés, hogy olyan gyengébb meccsek kellenek az összeéréshez, mint az ausztrál, mellyel nehéz helyzetbe hozták magukat, ugyanakkor a folytatásban sem “engedik el egymás kezét” és küzdeni fognak azért, hogy az ötödik helyet megszerezzék.
A szintén könnyeivel küszködő Gurisatti Gréta arról beszélt, hogy ezen a mérkőzésen mindenki kihozta magából a maximumot, volt aki szó szerint a vérét adta egy-egy jó védekezésért. A vitatott ítéletekkel kapcsolatban elmondta, vissza kell nézni az eseteket, a játékvezető megadta, ők viszont nem kaptak hasonló lehetőséget a bíróktól.
“Nem akarjuk, hogy a mi történetünk itt véget érjen” – mondta, kiemelve, hogy a csapat az Ausztráliától elszenvedett csoportkörös vereség után sem esett kétségbe attól, hogy az amerikaiak ellen kell játszania, bátran és felkészülten várta az összecsapást, amely drámai csatában, telt ház előtt egy kőkemény csatában dőlt el.
Címlapfotó: Czeglédi Zsolt/MTI