Általánosan elfogadott tény, hogy a vízilabdázók a felkészülési időszakban “keményen dolgoznak”. Egy idő után a nyilatkozatokban is sok szó esik fáradtságról, az izmok savasodásáról, arról, hogy ebben az időszakban a játék gyakorlása még nincs napirenden, sőt, ha játszani kell, a forma néha egyenesen ijesztő. De hogy valójában mit jelent az átlagot jóval meghaladó szintű megterhelés, azt most egy konkrét gyakorlat kapcsán megmutatjuk.
Amikor az alapozási időszakból már viszonylag sok idő eltelt (jórészt különböző módon kialakított úszáspenzumok teljesítésével), a játékosok több csoportban különböző gyakorlatokat hajtanak végre. Az általunk alaposabban megfigyelt feladatsor úgy kezdődött, hogy 6 kilós és 8 kilós súlyzók kerültek a vízpartra. (Mit kerültek? Természetesen a legfiatalabbak hozták ki és ők is vitték vissza a edzés végén…)
Először a 6 kilós “munkadarabokat” fogták kézbe a vízben lévő játékosok, harminc másodpercig kellett taposni a súly alatt – talán nem szükséges mondani, hogy a vége felé már igencsak komoly erőfeszítésbe kerül a feladat teljesítése. Ugyanezt még egyszer megismételte mindenki – de a krónikás számára csak ezután derül ki, hogy még nem magáról a gyakorlatról, hanem csupán annak bemelegítéséről van szó. Ezután ugyanis a következő történik:
Sípszóra mindenki felveszi a 8 kilós súlyzót a medencepartól, s tapos, tapos, tapos. Tizenöt másodperc után nem a megkönnyebbülés, a gyakorlat vége következik, hanem egy “Hopp!” felkiáltásra ki kel nyújtani a kart, kiemelve a súlyzót 
a fej fölé. Ez a fázis is 15 másodpercig tart, majd – újabb Hopp! jelzésre – a súlyzót szinte partra dobva, azonnal fordul mindenki és őrült úszásba kezd – száz méter következik, az előírás szerint teljes erőbedobással. Visszaérkezve a kiindulóponthoz, újra jön a súlyzózás előbb leírt 30 másodperce, majd a 100 méter gyorsúszás. Beérkezve – még mindig pihenő nélkül – még egyszer ugyanez. Na, ekkor, az úszásból visszaérve két percet pihenhet mindenki, majd kezdi újra és teljesíti az eddig leírtakat – még NÉGYSZER!
Varga Zsoltot megkérdeztük erről a feladatsorról és ő elmondta, hogy úgynevezett “kereszt-állóképességi” gyakorlatról van szó, ugyanis ezzel a mozgássorral egyszerre többféle módon lehet javítani a fizikai állóképességet. A részelemek variálhatók, mind a súlyzózás időtartamát, mind az úszás intenzitását illetően. Hozzátette: általában annak megfelelően alakítja a feladatsor elemeit, hogy mennyire akarja elfárasztani a fiúkat.
VLV-VIDEÓ:
Az a bizonyos kereszt-állóképességi gyakorlat