Zsúfolt napot teljesített vb-csapatunk, amelynek munkáját továbbra is segíti néhány, az utazók közé nem bekerült kerettag. Edzésriport, amelyben interjút közlünk a csapat egyik különleges emberével, Német Tonival.
Emlékeztetőül a pénteken Katarba induló magyar válogatott (a sapkaszámok sorrendjében):
1. Vogel Soma
4. Pohl Zoltán
5. Vámos Márton
6. Nagy Ádám
8. Fekete Gergő
9. Német Toni
10. Varga Dénes
11. Jansik Szilárd (csk.)
12. Kovács Péter
13. Bányai Márk
14. Vigvári Vince
15. Tátrai Dávid
A reggeli konditermi edzést elvileg szokásos vizes gyakorlás követte. Azért elvileg, mert az edzésidő közepe táján megjelent kér férfi és egy hölgy a medenceparton, kezükben valamiféle dokumentáció. Kiderült, hogy a WADA képviselői jöttek, hogy doppingvizsgálatra kérjenek játékosokat. Nyolc(!) vízilabdázónk szerepelt a listájukon, de dicséretükre legyen mondva, szépen megvárták az edzés végét, s csak ezt követően kezdték meg a “hivatalos eljárást”. Úgy tudjuk, hogy a mintaadás senkinél nem okozott gondot és olyan nagyon sok időt sem kellett várni, hogy mindenki teljesítse ezt a furcsa “kötelezőt”.
Az esti edzést megelőzte egy kis videózás, majd a szokásos úszás és több más bemelegítő mozgás után nagyon alapos taktikai gyakorlás következett: az emberelőnyök kivédekezését és persze értékesítését gyakorolták a vízben lévők, akik természetesen időről időre váltották a szerepüket.
Szerdán délelőtt sajtónyilvános edzés lesz, a csapat pénteken reggel indul Katarba.
Az esti edzés után Német Tonit kértük a kameránk elé. Mint a leadben jeleztük, csapatunk különleges figurája ő, hiszen a legutóbbi, sikeresen megvívott világbajnokság óta folyamatosan sérült volt, megműtötték, majd a hosszú rehabilitációs időszak végén beverekedte magát a csapatba, hogy megvédhesse a címét Dohában.
VLV-VIDEÓ:
(A videónyilatkozat leírt változata:)
– A magyar válogatott centere, Német Toni áll a vlv kamerája előtt. Szervusz Toni! A legfontosabb kérdéssel kezdem: hogy vagy?
– Szia Geyza! Köszöntöm a nézőket, olvasókat! Köszönöm szépen, jól vagyok, ugye, túlestem egy vállműtéten. Úgy gondolom, hogy minden rendben ment, és minden úgy alakult ahogy anno megbeszéltük, vagyis hogy a vb-felkészülés végére már teljes értékű munkát tudok végezni, és a játék is megy. Szerintem ez teljesült. Azóta, hogy elkezdtem a gyógytornát, folyamatosan csináltam és mindent annak rendeltem alá, hogy teljes értékű játékosként számíthassanak rám a vb-n.
– Ha jól emlékszem, akkor a legutóbbi világbajnokságon sérült meg a vállad.
– Igen ez ilyen fura egybeesés. Most nem akarok megsérülni, most ne így legyen :-). Amikor kiutaztunk Kiotóba akklimatizálódni, akkor ott volt egy edzésen egy rossz mozdulat, akkor ott úgy gondoltuk, hogy gyulladás, vagy valami kis rándulás. Sajnos nem így lett. Tényleg nehezemre esett ott a játék, minden meccs előtt úgy kellett összekalapálnia Vikinek (Ivicsics-Dienes Viktória fizikoterapeutának – a szerk.) és segítenie még bemelegíteni is, mert valóban nem tudtam felemelni a kezemet. Szerencsére, amikor bementem a vízbe és meccset játszottunk, akkor az adrenalinszint elnyomta a fájdalmat. Annyit még hozzá kell tenni, hogy a mindennapjaimat ott a vb-n úgy éltem, hogy altató és fájdalomcsillapító, mert csak így tudtam pihenni.
– Utána is egy nagyon-nagyon nehéz időszak következett. Láttam, ott voltál az edzéseken, de mindig külön foglalkoztak veled, és egész speciális gyakorlatokat végeztél. Mennyire volt ez a hosszú időszak nehéz? Főleg lelkileg…
– Kezdjük az elejétől. Ugye, hazajöttünk és még lejátszottam egy Magyar Kupát. Úgy beszéltük meg a Fradival, meg hát, látott a doki, vállspecialialista, hogy játszhatok, mert nem tudok tovább sérülni. Ezért lejátszottam még a Magyar Kupát, és utána megműtött. Minden úgy volt tervezve, hogy napról-napra, hétről-hétre egyre jobbnak kell lenni, és egyre többet tudok csinálni. Szóval tényleg piramisszerűen fel volt építve, hogy mostanra jól legyek. A lényeg a lényeg, hogy amit láthattál, hogy válogatott edzésre lejöttem különmunkát végezni, az mind azért volt, mert azokon a napokon Vikivel itt tudtam találkozni, szóval ez is mind bele volt építve a rehabilitációmba.
Tényleg mindenki segített és leginkább a páromnak köszönöm, meg a gyógytornászoknak. Azért a párom átélt egy-két nehéz pillanatot velem, de tudott annyira motiválni, hogy ne veszítsem el a türelmemet és a motivációmat.
– Jó, hát az egészségedet visszanyerted, ez egy dolog, a másik dolog a forma. Egy világbajnoki címvédő csapatnak a centere leszel, talán mondhatom hogy elsősszámú centere, Pufi nincs itt, és hát, itt nagyon komoly teljesítményt kell letenni az asztalra. Milyen formában érzed magad?
– A formámat tekintsük úgy, hogy fölfele ívelő. Nyilván a nulláról elég könnyen lehet fölfelé ívelni, de viccet félretéve, úgy gondolom, hogy mire az első komoly meccsünkhöz érünk, addigra 110 százalékos leszek mind állóképességileg, mind erőben, tényleg mindenhogyan. Azért a csapat érzi, meg én is érzem, hogy hiányzik az az öt hónap a meccsrutinomból, meg a taktika szempontjából. Azon vagyok, hogy ezt most behozzam, most van még egy-másfél hetem, hogy mindent a helyére rakjak, minden kis legót, és utána jöhet a vb arany, újra.
– Hogy látod a csapatot? Voltak itt cserék, jöttek nagyon jól helytálló fiatalok. Hogy érzed az esélyeinket?
– Az aranyéremre… Magyar vízilabdázó nem tud úgy nekiindulni egy világversenynek, hogy ne az aranyat akarja. Főleg így, hogy mi vagyunk a címvédők! Most is kiráz a hideg… Egyszerűen muszáj a vb-címet újra magunkhoz venni! Az tény és való, hogy a fiatalok most újabb lendületet adnak a csapatnak, plusz az is nagyon jó, hogy amit ők az Eb-n képviseltek és megcsináltak – tényleg egy extázisos, csodás élmény lehetett nekik -, azt hozzák magukkal, mi pedig az itthoni plusz edzésekkel az erőt tudjuk vinni nekik, plusz a tapasztalatot. És ha ez a kettő találkozik…, hát ne kelljen ecseteljem, hogy mi lesz annak a vége…
– Szerintem tudom mire gondolsz, én is arra gondolok. Toni jó munkát a hátralévő napokra, találkozunk kint és hát…, sikerüljön az, amit mind a ketten gondolunk!
– Köszönöm szépen!
