Örökre emlékezetes estéje volt Dusan Mandicsnak Máltán, szerdán. A szerb játékos hat góljával döntő szerepet játszott abban, hogy az FTC BL-fináléba jutott, éppen Mandics volt csapatának testén keresztül. Már a játék közben látszott a balkezes szerben az érzelmi túlfűtöttség, minden erejével küzdött azért, hogy “megbosszulja” a közvélemény számára máig talányos, szokatlan körülmények között lezajlott tavalyi belgrádi menesztését. Részletek, Mandics-nyilatkozatok a szerda estéről:
Dusan Mandics 10 nap múlva ünnepli 30. születésnapját. Kotorban született, akkor még Jugoszlávia területén. Ott is kezdett vízilabdázni, de gyorsan “felkerült” Belgrádba, ahol öt évet töltött, s kibontakoztatta rendkívüli tehetségét. A Pro Recco 2015-ben igazolta le, hat szezont húzott le az olaszoknál és közben Rióban és Tokióban – szerb színekben – olimpiai bajnoki címet szerzett, Kazanyban világbajnok, Budapesten, Belgrádban és Barcelonában Európa-bajnok lett. (Egyébként 2011-ben Voloszban még montenegrói színekben szerzett ifjúsági világbajnoki aranyérmet.) 2021-ben igazolt a Novi Belgrádhoz, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy legyen egy világverő “szerb Pro Recco”. Új klubjánál Mandics csapatkapitány lett.
A remélt nagy sikerek elmaradtak, s tavaly márciusban rendkívüli hírek érkeztek Belgrádból. Zsivko Gocics vezetőedző bejelentette, hogy elégedetlen csapatkapitánya, Dusan Mandics teljesítményével, ezért “felfüggeszti” a játékos tevékenységét, Mandics az edzéseket sem látogathatja. A vezetőedző döntése mellet kiállt a klubvezetés.
Mandics írásban kért magyarázatot, s mivel nem kapott választ, nyílt levéllel a nyilvánosság elé állt.
Mint akkor megírtuk, az Instagramra kitett posztot rövid időn belül Mandics számos válogatottbeli társa lájkolta, köztük Gojko Pijetlovics, Szava Rangyelovics, Nemanja Ubovics, Nikola Jaksics, aki a Novi Belgrád játékosa, miként akkor a szintén egyetértését kifejező Sztrahinja Rasovics és Angelosz Vlahopulosz is! Magyar lájkokat is felfedezhettünk, többek között Vigvári Vendelét és Konarik Ákosét.
A magyar szál akkor került a képbe, amikor az FTC vezetői (Nyéki Balázs, a csapatot ősszel átvevő vezetőedző és Nyíri Zoltán, a klub ügyvezető alelnöke) már a botrány kitörésének napján(!) felvették a játékossal a kapcsolatot és felajánlották a gyakorlás lehetőségét az edzésektől is eltiltott Mandicsnak. “Manda” azóta többször elmondta, hogy ezt soha nem fogja elfelejteni és amikor biztossá vált, hogy máshol folytatja pályafutását, ennek a Budapestről érkező gesztusnak fontos szerepe volt a döntésénél.
A belgrádi konfliktus oka azóta is ismeretlen, s Mandics most szerdán került először olyan pozícióba, hogy rendkívül fontos szituációban “viszonozza” az őt ért sérelmeket. Meccs közben is látszott, hogy mennyire motivált (néha talán túl is pörögte…), nem lehetett őt tartani, a rendes játékidőben ötször volt eredményes és értékesítette az ötösét is a döntetlen utáni lövőpárbajban.
A találkozót követően érzelmileg rendkívül túlfűtött állapotban nyilatkozott a sajtó képviselőinek.
A Fradi Média helyszíni videójában elmondta, hogy valószínűleg élete legnehezebb mérkőzésén van túl. A legfontosabb feladata az elmúlt időszakban az volt, hogy saját magát felkészítse erre a találkozóra. Ezen az estén ugyanis nemcsak a Ferencváros színeit képviselte, hanem nevének becsületéért és a családjáért is küzdött. Az interjút alig tudta befejezni, annyira elöntötték őt az élete fontos eseményével kapcsolatos érzelmi hullámok:
2.05-től:
Természetesen több más sajtóorgánumnak is nyilatkozott a szerb világklasszis. A tartalom nagyjából ugyanaz volt.
A Sport Klub-nak adott nyilatkozatot közlő cikket azért idézzük a waterpolovesti.com szerb szaklapból mert Mandics kicsit bővebben is kifejti gondolatait, többek között a Ferencvárossal való kapcsolatára is utal:
– A felkészülés erre a meccsre tavaly július 10-én kezdődött, amikor megérkeztem a Ferencvároshoz. Ma este nemcsak a Ferencváros színeit védtem, harcoltam a nevem minden egyes betűjéért, a családomért, a gyermekeimért, mindazért, ami velem történt. Nagyon boldog, túláradóan boldog vagyok, hogy továbbjutottunk és hogy ez így végződött. Gratulálok a csapatomnak és mindenkinek a klubban a hihetetlen küzdelemért. A Ferencvárosnál az első naptól kezdve otthon érzem magam. Most van egy kis pihenőnk, aztán megpróbálunk felérni a csúcsra.
– Az elődöntő két hasonló erejű csapat küzdelmét hozta, voltak hullámvölgyek, kétgólos hátrányt behoztunk, fordítottunk. Filipovics kiállítása nyilvánvalóan nem volt előnyös a számunkra. Az ellenfél sokkal jobban játszott, eljutottak az ötméteres-lövésekig, ahol mi nyertünk, de a sportban nincs szerencse, azt ki kell érdemelni.
Arra a kérdésre, hogy valaha is kiderül-e, mi történt vele tavaly Belgrádban:
– Azt hiszem, nem. Ma este lezártam a Novi Belgráddal kapcsolatos történetet. Lezártam életem ezen fejezetét, nem gondolok rájuk, és nagyon boldognak érzem magam, hogy nem vagyok ott. A Ferencváros nagyszerű, elképesztő csapat.