“Mozgalmas” meccsen jó szájízt keltő győzelmet aratott válogatottunk Japán ellen a Domino Trans torna utolsó napján és ezzel Olaszország mögött a második helyen végzett. Csapatunk elbúcsúzott a hazai közönségtől, a készülés utolsó fázisában Szicília, majd Barcelona következik, utána pedig a párizsi olimpia. Varga Zsolt, Jansik Szilárd, Varga Dénes, Nagy Ádám, Hárai Balázs és Vigvári Vince nyilatkozata:
Dominó Trans nemzetközi vízilabdatorna, Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda
Harmadik nap, július 13., szombat
Olaszország-Franciaország 10:7 (3:4, 3:1, 2:1, 2:1) – az egyik játékvezető Kovács Cs. Tamás volt
G.: Di Fulvio 4, Velotto 2, Cassia, Echenique, Bruni, F. Condemi, ill. Khasz, Vernoux 2-2, Saudadier, Bodegas, Crousillat
Magyarország-Japán 16:12 (3:2, 5.6, 4:3, 4:1)
Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, v.: Dervieux (francia), Calabro (olasz).
Magyarország: Bányai, Manhercz K. 1, Angyal 2, Molnár E., Jansik Sz. 2, Zalánki, Vigvári Vince. Cs.: Vogel Soma (kapus), Nagy Ádám, Hárai 4, Varga Dénes 5, Vigvári Vendel, Fekete G. 2. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Japán: Nisimura, Vatanabe 2, Adacsi 2, Inaba 4, Araki 1, Takata, Szuzuki. Cs.: Tanamura (kapus), Okava 3, Nitta, Date, Inue, Ogihara. Szövetségi kapitány: Josinori Siota
Gól – emberelőnyből: 5/10, ill. 5/10
Gól – ötméteresből: 2/3, ill. 1/1
Kipontozódott: Jansik Sz. (a harmadik negyedben), Vatanabe (a negyedik negyedben)
A mérkőzés alakulása:
0:1, 1:1, 2:1, 2:2, 3:2 / 3:3, 3:4, 4:4, 4:5, 5:5, 5:6, 6:6, 6:7, 6:8, 7:8, 8:8 // 9:8, 10:8, 11:8, 11:9, 12:9, 12:10, 12:11 / 13:11, 14:11, 15:11, 15:12, 16:12
VLV-VIDEÓK:
A videónyilatkozat leírt változata:
– Varga Zsoltot köszöntöm és gratulálok a mai győzelemhez. Arra kérlek hogy értékeld ezt a tornát – akár meccsenként, akár összefoglalóan. Mit adott, van-e olyan muníció, amit fel tudsz használni a következő két hétben?
– Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Úgy gondolom, hogy rengeteg fontos eleme volt. Maga az, hogy elindul a játék, hivatalos mérkőzéseket játszunk nemzetközi bírókkal, ebben a felfogásban. Látjuk azt, hogy mik a hiányosságaink, hol tartunk. Nyilván van egy fizikális terv, amit végig kellett, hogy csináljunk, ez a negyedik hét, amikor egyébként már “elvettük” a terhelést, de hát ezekkel a mérkőzésekkel ez is egy nehéz hét. Nyilvánvaló volt, hogy fáradtabban fognak megérkezni a játékosok, ebben az állapotban kell lejátszanunk ezeket a mérkőzéseket.
Azt gondolom, hogy nagyon sok minden jól látszódott, hogy mi az, amin a továbbiakban dolgozni kell. Mindegyik mérkőzést fel is használtuk erre a célra. Rögtön a franciák ellenit például arra, hogy az emberhátrányos játékot és a védekezés egyes további elemeit javítsuk. Az olaszok elleni meccsnek is megvannak azok az elemei, amelyeken dolgozni fogunk, ugye, az olaszokkal folytatódik a közös felkészülés a jövő héten, most mi megyünk hozzájuk, ott fogunk velük egy hivatalos mérkőzést játszani, Úgy gondolom, hogy most ők vannak jobb játékformában, ők pörögnek jobban, a játékuk most komplexebb, kész szinten van. Szerintem nagyon jót tud tenni, hogy egy jobb formában lévő csapattal tudunk kétkapuzni, mindig ez húzza fel a másik csapatot, azt, amelyiknek a formája még kevésbé éles.
Megyünk a spanyolokhoz, az szintén nagyon fontos része a felkészülésnek, ott is tudjuk még élesíteni a játékunkat, hiszen a spanyol is egy gyors, nagyon modern, komplex vízilabdát játszó válogatott.
Ezek segítenek majd, hogy levonjuk a következtetést: min kell javítanunk, dolgoznunk.
– Voltak itt kényszerűségből, betegségből, sérülésből adódó játékoscserék. Ezek nem akadályoztak? Nyilván kellenek azok a játékosok, akik majd az olimpián is játszani fognak. A taktikai variációk gyakorlásánál ez nem okozott gondot?
– De. Egyértelmű, ez egy probléma. A sérülésekkel valahogy mindig ez van, nem jókor jönnek, ahogyan ez a betegségekről is elmondható. Ez akadályozta a munkát természetesen, nem így terveztem-terveztük, hanem úgy, hogy a párizsi 13 fog játszani és ha nagyon kell, akkor cserélünk. De mindig alkalmazkodni kell. Hála istennek, még van jó pár kétkapu előttünk, azért van még két hét, ezek a játékosok is vissza tudnak kapcsolódni, Vámos Marci, Nagy Ádám, akik most keveset vagy egyáltalán nem játszottak.
– Összességében elégedett vagy az itt látott dolgokkal?
– A szervezéssel, a közönséggel igen, maximálisan, mindenkinek nagy hála és köszönet, hogy kijöttek, segítettek és tényleg végig szurkoltak nekünk, még akkor is, amikor itthon hátrányban játszottunk. Tudom, hogy ez most nem a legszebb, legjobb vízilabdánk volt, ez számunkra is nehéz, mert mindig szeretnénk a közönségnek adni valamit.
A játékkal nyilván nem tudok elégedett lenni, mert nem játszottunk jól. Sőt, van sok olyan hiba, blokkhiány, mélyen vagyunk, nem érünk oda…, rengeteg olyan dolog van, amivel nem tudok elégedett lenni. Természetesen gondoltam, hogy lesznek még hiányosságok, problémák. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ha ez a játék képe – ez nyilván nem elég. Ennél sokkal több kell mindenkitől, egyénileg és csapatszinten is.
Ezen dolgozunk és abban hiszek, hogy a formaidőzítés “valamiért történik”.
– Jó munkát kívánok és köszönöm szépen!
Jansik Szilárd csapatkapitány a vlv-nek
A videónyilatkozat leírt változata:
– Jansik Szilárd csapatkapitány áll a vlv kamerája előtt, szervusz, Szili! Kicsit jobb kedvűen tudsz most értékelni, azért mégiscsak megnyertétek az utolsó meccset, egy nagyon nehéz mérkőzésen, egy jó csapat ellen. Kérlek, hogy értékeld a tornát és ezt a meccset!
– Szervusz, Geyza, üdvözöllek! Igen, most azért kicsit jobb a kedvem, bár megmondom őszintén, nagyon elfáradtam, ez a három nap-három meccs azért emberpróbáló, főleg az utolsó itt, most a japánok ellen. Hiába lehet azt kimondani, hogy a tornán résztvevő csapatok közül talán ők a leggyengébbek, de azért megmutatták, hogy mégsem, mert a franciákat megverték. Iszonyatosan kell koncentrálni ellenük, cikáznak, átugranak a fejeken, nem tudnak elfáradni, kis testűek, nincs rajtuk fogás. Szóval mindig nagyon kell koncentrálni ellenük és örülök, hogy ez ma sikerült.
Próbáltunk fejlődő játékot mutatni a tornán, sajnos tegnap a küzdést láttuk – ezt Zsolt is látta, emiatt egy apró dicséretet kaptunk is -, de ennél több kell. Az amatőr sportoló is küzd, ez a minimum. Tudjuk, hogy miben kell fejlődnünk. Gyengén működtek most az emberhátrányos védekezések, az előnyökben is kell fejlődni, tényleg lehet mondani, hogy a játék minden elemében. De azért jó érzés, hogy győzelemmel tudtunk zárni. Dohában bekerültünk egy gödörbe és most ezzel a győzelemmel elindultunk afelé, hogy kimásszunk belőle. Öt-hat mérkőzésünk azóta nem igazán sikerült, nem nyertük meg, csak maximum ötméteresekkel, szóval ennek most nagyon örülök, hogy sikerült nyernünk.
Most lesz másfél nap pihenőnk, azért így jobb rá elmenni és aztán kettő hetünk lesz még finomhangolni. A jövő héten megyünk Szirakúzába, utána Barcelonába, tehát játszunk még az olaszokkal és a spanyolokkal. Ez a legjobb lehetőség arra, hogy fejlődjünk és ami még hiányzik, azt begyakoroljuk.
Varga Dénes a vlv-nek
A videónyilatkozat leírt változata:
– Varga Dénest köszöntöm, szervusz, Dumi!
– Szervusz.
– Nem hallgatóztam, de azért megütötte a fülemet: több nyilatkozatot adtál az imént és azt hallottam, hogy nosztalgiát ébresztettek benned a kollégák: “utolsó hazai meccs”… Szívesen veszem, ha erről is beszélsz, de most elsősorban az érdekel, hogy ezen a tornán miben fejlődtetek, nem ijedtél-e meg néha, amikor az aktuális ellenfél nagyon elhúzott… Hogy értékeled a helyzetünket?
– Nosztalgiával nem lehet zavarba hozni, úgyhogy kérdezhetsz arról is nyugodtan…
A tornát úgy értékelem, hogy szerencsére nem volt minden tökéletes. Mert így rá tudunk fókuszálni a hiányosságainkra, és hát, az első meg a második meccsen is látszott, hogy vannak ilyenek. A harmadik nem feltétlenül mérvadó, még akkor sem, ha ezt most mindenki élvezte, köztük én is.
A francia meccs után azért Zsolt markánsan rávilágított arra, hogy van itt teendőnk még bőven, nem biztos, hogy jól néz ki, ahogy és amit csinálunk. Ennek megfelelően igyekeztünk változtatni az olaszok ellen, ami szerintem sikerült, még hogyha az eredmény ezt nem is tükrözte, mert az elején nagyon elmentek és azt nem tudtuk ledolgozni.
A torna tanulsága az, hogy a következő két hetet fel kell használni arra, hogy ezeket a dolgokat rendezzük egymás között.
– Szakmai kérdésekről beszélsz most vagy valami másról?
– Ha van feltárandó dolog, akár konfliktus vagy tüske valakiben, ami blokkot okoz, az legyen feltárva, mert szükségünk van a tiszta fejre, a tiszta gondolkodásra, minden sallangot el kell engednünk ahhoz, hogy a jó formát tudjuk prezentálni az olimpián.
– Tudom, hogy vannak pszichológiai foglalkozások, beszéltem is azzal a szakemberrel, aki foglalkozik veletek és megkérdeztem tőle: sikerült-e megtalálni azokat a dolgokat, amiket meg kellett találni és az volt a válasz, hogy “Hajjaj!” 🙂 Úgyhogy szerintem az út az megvan, te is úgy érzed, hogy csak bizonyos lépéseket kell tenni?
– Igen. És azért tartom fontosnak ezt a két hetet, mert a legnagyobb hiba az lenne, ha úgy mennénk ki, hogy érzi mindenki, hogy képesek vagyunk rá, de nem tettünk meg mindent azért, hogy kihozzuk magunkból. Ezért fontos, hogy tisztázzuk mindazt, ami előttünk van.
– Nem akarok ezen lovagolni, de látod-e ugyanezt a gondolkodást a fiatalokon, akik nyilván borzasztóan elszántak, ez lesz az első olimpiájuk, de ez az érettség, mi most már benned megvan, megvan-e bennük?
– A fiataloknak nem feltétlenül érettnek kell lenniük, lehetnek éretlenek is, zabolátlanok, és lehetnek elhamarkodottak is. Szerintem nekünk, akik idősebbek vagyunk, az a dolgunk, hogy bizonyos keretek között tartsuk őket. Hogy ne legyen “deviancia”, olyan kilengés, ami nem a csapatot segíti, ebben kell egyfajta egyensúlyt találni. Egyébként ez valahol jó úton van, tehát majdnem jól állunk, de lehet kicsit még finomítani. Ezen segítenének meccsek, de azokból már csak egy van. Hát ezért mondom, hogy van még dolgunk… 🙂
– És elég a két hét?
– Megmondom neked augusztus 12-én, hogy elég volt-e… 🙂 Én bízom abban, hogy igen. Egyébként elég tud lenni.
– Dumi, nagyon szépen köszönöm és jó munkát kívánok!
Nagy Ádám a vlv-nek
A videónyilatkozat leírt változata:
– Szervusz, Ádi, köszöntelek! Gratulálok a mai győzelemhez! Kérek szépen egy rövid értékelést erről a meccsről, illetve a tornáról.
Hárai Balázs a vlv-nek
A videónyilatkozat leírt változata:
– Hárai Balázst köszöntöm, szervusz, Pufi! Kérlek, hogy értékeld ezt a háromnapos tornát, milyennek találtad a játékot, a csapatot, magadat?
– Szervusz, üdvözlök mindenkit! Valószínűleg, ha tegnap hívtál volna ide, az azt jelentette volna, hogy tegnap jól játszottam volna és nyertünk volna az olaszok ellen… 🙂
Összességében azt gondolom, hogy ezek a mérkőzések jók arra, hogy tétmeccsen tudjuk gyakorolni azokat az elemeket vagy helyzeteket, amikre majd szükség lesz az olimpián. Nyilván sikerülhetett volna jobban is ez a torna, viszont úgy gondolom, hogy van még elegendő idő arra, hogy ki tudjuk javítani azokat a hibákat, amiket elkövettünk és nagyobb tűzzel és lendülettel tudjunk játszani.
– Ez egy nagyon elegáns, szép, formalizált nyilatkozat volt. Mondj egy kicsit emberit is, milyen volt bent a vízben, hogy jöttek be a dolgok? Elégedett vagy-e azzal, amit tudtál nyújtani, egyetlen centerként olykor?
– Elégedett nem vagyok. Voltak jó momentumok, de meg kell néznem nekem is azokat a szituációkat meg helyzeteket, amiben javulnom kell vagy amit tudok magamtól, hogy nem sikerültek ezen a tornán. A jövő héten arra fogok törekedni, hogy ezeket ki tudjam javítani.
– Az ellenfelekről mit tudsz mondani, milyenek voltak? Erre számítottál?
– Látszódott rajtuk, hogy kicsit talán jobban meccsben vannak, mert tornáról érkeztek ide hozzánk. Mi nem játszottunk annyi meccset, sőt hivatalos meccset is csak egyet, a horvátokkal. De látszódott, hogy ők tornáról jönnek és jobban fókuszáltak, jobban pörögtek, mint mi.
– Mit vársz az olimpiától?
– Azt várom az olimpiától, hogy ami hibák voltak itt, azokat kijavítsuk és úgy játsszon a magyar válogatott, ahogy tud.
– Az mire lesz elég?
– Ha úgy játszunk, ahogy tudunk, az bármire elég lehet.
(Lejegyezte: Ötvös Csilla)
Vigvári Vince a vlv-nek
A videónyilatkozat leírt változata:
– Vigvári Vince öninterjúja következik…
– A vlv kamerája mögül érkezne most az első kérdés, hogy “Szervusz, Vince, kérlek, értékeld nekem a tornát, a csapat teljesítményét és hogy mit gondolsz, hogy álltok a felkészülésben?” – ahogy ismerem Geyzát.
És erre egyből jön is a válasz, hogy:
Fontos volt a torna, megtettük azokat a lépéseket, amiket meg kellett tenni és azt gondolom, hogy előreléptünk. Illetve már van egy kis meccsrutinunk is. Azt sajnálom, hogy nem teljes csapattal játszottunk, mert Marci még betegeskedik, innen is jobbulást kívánok neki. Ezen kívül látjuk, hogy agy pici lemaradásunk van a többi csapathoz képest a formát illetően, de azt gondolom, hogy ez így van rendjén, mert mi egy kicsit később kezdtünk élesíteni. Túl vagyunk egy kemény felkészülési időszakon és még két hét van a kezdésig. Azt gondolom, ez elég lesz arra, hogy teljesen fókuszálva, jó fizikai és mentális állapotban érkezzünk meg oda, s teljes felkészültséggel álljunk neki az első meccsnek. De ez így van a tervben is, a csúcsformát a második hétre kell időzíteni. Egy olimpiai torna nagyon hosszú, nyolc meccsből áll. Nyilván az első öt meccs is nagyon fontos, azokon is nyerni szeretnénk, de utána, öt nap alatt, augusztus 7-én, 9-én és 11-én fog eldőlni, hogy mi a sorsunk.
Most egyelőre arra koncentrálunk, hogy a jövő héten még itthon megcsináljunk két edzést, aztán kimegyünk Olaszországba, nagyon fontos kétkapus edzéseink lesznek és egy hivatalos meccs is. Megpróbáljuk kicsit “magunkra szívni” ezt az olasz tempót, amit ők mutatnak, látjuk, hogy már elég jó formában vannak. Utána ugyanezt megtesszük a spanyoloknál is és ha mindenkitől “leszívtuk az energiát”, akkor jó állapotban fogunk megérkezni Párizsba.
– Köszönöm szépen, remek interjú volt! De Geyza biztosan megkérdezné azt is, hogy a csapathirdetés után te magad is látod-e a helyedet a csapatban? A kapcsolatrendszerben, a játékban, a játékidőben…, hogy állsz ezzel?
– Jó kérdés…
– Köszönöm szépen…
– Hát én már a csapatkijelölés előtt is láttam a helyemet a csapatban… 🙂
– Jó válasz…
– De nyilván leesett egy teher a vállamról, hogy kiderült, benne vagyok a csapatban. Hozzáteszem három meccset játszottunk most és egyáltalán nem vagyok megelégedve a saját teljesítményemmel. Tudom is, hogy miben kell előrelépnem, kicsit változtatnom. Nekem is élesednem kell egy-két dologban, de azt gondolom, hogy ez a két hét bőven elegendő lesz arra, hogy még csiszolódjunk, egyénileg is előrelépjünk, de meglegyen az az energiaszint és csapatkohézió, ami ahhoz kell, hogy el tudjunk kezdeni egy olimpiát és hogy sikerrel tudjunk járni.
– Be is kell fejezni, igen…, mármint az olimpiát…
– Igen, de egyelőre el kell kezdeni, egyelőre addig látok előre. Ott majd gyűjtjük magunkba még a tapasztalatot meg az önbizalmat, hogy aztán a befejezés is sikeres legyen.
– Köszönöm szépen a közös interjút!
– Köszönöm, Geyza 🙂
A Dominó Trans nemzetközi vízilabdatorna végeredménye:
4. Franciaország
