Nem sok hiányzott, de végül nem sikerült megnyerni a döntőt. A megfiatalított magyar válogatott az Eb meglepetéscsapata volt, kivívta mindenki szimpátiáját és a fiatalok ezüstéremmel köszöntek be első felnőtt világversenyükön. Helyszíni tudósításunk kilenc nyilatkozattal:
Európa-bajnokság, Split (Horvátország)
Szeptember 11., szombat
Döntő
Magyarország-Horvátország 9:10 (3:3, 0:1, 4:4, 2:2)
Split, Paladium Aréna, v.: Margeta (szlovén), Alexandrescu (román)
Magyarország: Vogel Soma, Jansik Sz. 2, Manhercz K. 1, Fekete G., Molnár E. 2, Zalánki 1, Angyal. Cs.: Nagy Ádám, Német T. 1, Burián, Vigvári Vendel 1, Konarik 1.Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Horvátország: Bijac, Biljaka, L. Fatovics, Basics 1, Vrlics, L. Bukic, Harkov 3. Cs.: F. Lazics, R. Burics 3, Krapics 1, Marinics Kragics 2, Zuvela. Szövetségi kapitány: Ivica Tucak
Gól – emberelőnyből: 3/12, ill. 7/15
Gól – ötméteresből: 2/3, ill. 2/2
Kipontozódott: Fekete G. (a harmadik negyedben), Molnár E. (a negyedik negyedben), R. Burics (a negyedik negyedben), Bukics (a negyedik negyedben)
Sárga lap: Ivica Tucak
EZ TÖRTÉNT A MÉRKŐZÉSEN – A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE
Első képeink a facebookon tekinthetők meg (a jobb felső sarokban lévő “f” betűre kell klikkelni):
VARGA ZSOLT magyar újságíróknak:
– A horvátok elmúlt mérkőzése alapján, amit láttam, valahogy éreztem, hogy ez egy ilyen nagyon nehéz mérkőzés lesz. Biztos voltam abban, hogy nem fogják kiengedni a meccset a bírók úgy, hogy valamelyik oldalra eldőljön nagyon, pláne nem a mi oldalunkra. Ezért úgy is volt felépítve a taktika, hogy két negyedig legyünk ott nagyon-nagyon szorosan mögöttük és utána fogjuk tudni őket “átlőni”. Ekkora közönség előtt azért biztos bennük is megjelenik a nyomás, én úgy gondolom, hogy a végén volt, hogy mi hibáztunk, viszont a másik oldalon akkor úgy éreztem, hogy ráléptek a gázpedálra a bírók és így megfogták az egészet egy pillanat alatt.
Tényleg az utolsó pillanatig küzdöttünk, hát ez egy ilyen mérkőzés volt. Én úgy gondolom, hogy ez egy szép történet lesz két-három nap múlva, mindenki fogja tudni értékelni, még akkor is, ha közel voltunk ahhoz, hogy nyerjünk egy Európa-bajnoki aranyérmet. Viszont nagyon messziről indultunk. És inkább arról volt szó, hogy nagyon közel kerültünk hozzá ezzel a munkával, ezzel a felfogással, ezzel a hatalmas akarattal, amit a játékosok beletettek ebbe a világeseménybe. Én azt tudom csak mondani, amit mondtam tegnapelőtt is, hogy folytatjuk a munkát. Látom azt az utat, amin haladnunk kell, és úgy gondolom, hogy ha tényleg van időnk építkezni, akkor jó eredményeket fogunk tudni elérni a jövőben is. Bízunk benne, hogy így lesz, és Isten segít benne minket.
– 48 nappal ezelőtt tartottad az első edzésedet szövetségi kapitányként. Mennyire élted meg intenzíven ezt az időszakot?
– Nagyon intenzív volt, mert rengeteget edzettünk. Nagyon sok volt az uszodában eltöltött idő. Nagyon sok volt a videószobában eltöltött idő. Nyilván hirtelen mindennel kellett egyszerre foglalkozni. Ezzel nagyon intenzív volt. Nagyon jó és izgalmas időszak volt szerintem. Nyilván ez bizonyos aspektusából más munka, mint amit idáig csináltam. Nagyon sok ismerős szituáció van, főleg a mérkőzéseken, de a felkészülés, hogy hogyan tudunk felkészülni a mérkőzésekre, amiket tudtunk előre, hogy jönnek, arra egy tervet készítettem rá, ahogy mindig. Úgy gondolom, hogy jól is működött ez a terv. Úgyhogy folytatjuk tovább a munkát, és haladunk tovább az úton.
– Csalódottnak nem tűnsz. Elégedett vagy?
– Ott utána csalódott voltam, mert annyira közel éreztem, és nyilván sajnálom a játékosokat ilyenkor, amekkora munkát beletesznek és tényleg végigharcolták ezt a utolsó pillanatig. És azért voltam csak csalódott, mert a végén azt éreztem, hogy belenyúltak. Megjelent a hazai pálya lejtése. Oké, hogy mi elhibáztunk egy ötméterest, de utána pikk-pakk megfogták a meccset és nem adtak esélyt szinte. A végén is, ami kontrafaultot kapott a játékosunk, ott álltam, a horvát játékos belefejelt az arcába, és ellenünk fújtak. Egy ilyen döntőben nyilván előfordulnak ezek. Nyilván most még belőlem is az emóciók beszélnek elsősorban. Ha megnézem a mérkőzést mindig higgadtabban látom az egész történetet. Hogy állt föl, min kell dolgoznunk tovább, mik voltak a jók ezen a mérkőzésen is, egy döntőben.
Nagyon fontos, hogy ez a csapat ilyen szituációkban érlelődjön. Nagyon fontos állomásnak látom ezt is és a spanyolok elleni mérkőzést is, mert ez mind érleli ezt a csapatot. Tapasztalatokat gyűjtünk ezáltal. Értem én a játékosoknak a csalódottságát, de a spanyol csapat szerintem hat döntőben volt az elmúlt években és most nyert a nyáron egyet. Úgyhogy én azt gondolom, hogy jó úton indultunk el. Fontos, hogy lássuk azt, hogy ez egy nagyon jó világesemény volt, jól kijött a lépés, de sokat kell még dolgozni.
– Ez egy megfiatalított válogatott volt. Ejtsünk róluk néhány szót. Valakit ki tudnál emelni, akit nagy reménységnek tartasz?
– Semmi esetre sem emelnék ki senkit. Azokat akik itt vannak, mind nagy reménységnek tartom, hiszen azért vannak itt. Van, akiket maximum jobban ismerek, mert több idő óta dolgozom velük együtt és több időm volt arra, hogy az én módomon építsem őket. És vannak azok, akik most kerültek be a keretbe. Azokkal meg most kezdtem el ezt a fajta munkát, hogy minél nagyobb és minél jobb játékosai legyenek a vízilabdázásnak a jövőben is.
– Akik itt voltak most, előnyt élveznek a jövőt tekintve azokkal szemben, akik most kimaradtak a keretből?
– Én azt gondolom, hogy most azzal kell foglalkozni, ami itt történt. Játszottunk egy döntőt. Nagyon ügyesek voltak a fiúk én maximálisan büszke vagyok rájuk. Az idő meg úgyis hozza amit hoznia kell. Nyilván egy alakuló csapatról van szó, de akik itt voltak, azokkal maximálisan elégedett vagyok. A munka és a jövő fogja megmutatni azt az utat, hogy ténylegesen hogyan áll össze egy csapat.
– Mit beszélt meg a szövetségi kapitány a Ferencváros edzőjével, mennyi pihenőt kapnak a játékosok?
– Ez változó lesz, a munka egyéni. Van akik többet, akik többet játszottak és korban is kicsit előrébb járnak, azok többet kapnak, a fiatalok, akik a présben vannak, kevesebbet.
IVICA TUCAK horvát szövetségi kapitány a LEN sajtószolgálatának:
„Nagyon kemény meccs volt, Magyarország rendkívül erős ellenfél volt. Egy életre szóló élményt kaptam ma este, sojha nem fogom elfelejteni. Ahogy nem felejtem el az egész utunkat a döntőig, az olaszok elleni elődöntőt és természetesen ezt az utolsó, MAgyarország elleni meccset.
Ez valami egszen különleges volt!
JANSIK SZILÁRD csapatkapitány, a torna MVP-je magyar újságíróknak:
– Gratulálok! Nem volt boldogság az arcodon mikor átvetted ezt a díjat.
– Hát nem sok. Pedig amúgy nagy dolog. De bármikor elcserélném a győzelemre. Sajnos ezt nem tudom. Így is óriási dolgot csináltunk. Nagybetűs csapatként meneteltünk az elejétől kezdve. Megvertük a regnáló olimpiai bajnokot, a regnáló világbajnokot, tényleg nagyon nagy dolgokat vittünk véghez. Most sajnos szomorú vagyok, nehéz most nem szomorúnak lenni, mert be akartuk fejezni a melót. Sajnos ez most így sikerült. Megvolt minden lehetőségünk erre, a végén nem éltünk vele.
– Min múlott?
– Min múlott? Hát most mondhatom, hogy az a két lehetőség, a legvégén volt egy ziccerünk, kapufa, ötméteres kapufaéle gólvonal és mind a kettőből talán gólt is kaptunk, így plusz egy helyett mínusz egy, ott kiegyenlíthettünk volna, lett volna még egy perc. Valószínűleg egy-egy emberelőny, egy-egy hátrány, ezt már nem tudjuk meg sajnos.
Ami a díjat illeti, örülök, hogy nekem külön is jól ment a játék, de ez a csapat érdeme. Végig csapatként küzdöttünk, végig csapatként hajtottunk és nagyon jó úton vagyunk, azt látják a laikusok is. Látja mindenki, hogy egy nagyon jó útra tértünk rá és ezen kell tovább haladnunk. Lesz két világbajnokság egy Európa-bajnokság még az olimpiáig. Lesz időnk építkezni és azt gondolom, hogy az olimpián kell felérnünk a csúcsra.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
MARKO BIJAC, a torna legjobb kapusa a LEN sajtószolgálatának:
„Nem tudom, mit mondjak. Szó szerint a medencében hagytuk a szívünket. Igazi döntő volt.
A magyar a csapat remek volt ma este. Küzdöttünk és hittünk magunkban a kezdetektől a végéig. Megtiszteltetés és öröm, hogy ez előtt a csodálatos közönség előtt játszhatok, nekem is és a csapatársaimnak is.”
VOGEL SOMA magyar újságíróknak:
– Soma, gratulálok az ezüsthöz. A meccsről kérek szépen egy kis öosszegzést!
– Köszönjük szépen először is. Olyan kemény meccs volt, mint amire számítottunk. Az előző mérkőzéseiket visszanézve, rengeteg kiállítást kaptak, ezeket ma is megkapták. Tudtuk, hogy az lesz a kulcs a győzelmünkhöz, a győzelmükhöz vezető út, hogyha a hátrányos védekezésünk jól összeáll. Ez sajnos nem sikerült, a korábbi meccseken azért többé-kevésbé jobban ment.
Sok mindent szakmázni nem tudok, nagyon büszke vagyok mindenkire a csapatból, gratulálok mindenkinek. Köszönjük tényleg a stábnak is a munkáját. Gratulálok a horvátoknak is. Büszkének kell lennünk és emelt fővel kell innen távoznunk, erőt merítve a tapasztalatokból, amit most itt átéltünk.
– Nagyot fordult veletek a világ a vb óta, úgy gondolom, ez mindenképp egy pozitívum, hogy így zártátok a nyarat. Ti hogyan élitek ezt meg, ezt az egész utat amit most bejártatok?
– Ha világ nem is de Európa igen 🙂 Nagyon sok minden történt velünk. Nagyon sok rossz is történt velünk. Akik a VB-n voltak és maradtak is a csapatban, bennük, bennem is óriási bizonyítási vágy volt. Egy úgymond “bosszúvágy”, de a jó értelemben vett bosszúvágy. Az új játékosokban pedig egy óriási bizonyítási vágy és valahogy ez a kettő ahogy összekovácsolódott és összeállt, ettől tudtunk egy csapat lenni.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
ZALÁNKI GERGŐ magyar újságíróknak:
– Olyan volt, mintha otthon játszottunk volna a Margitszigeten, csak most ellenünk szurkoltak… Tetszett, jó érzés volt, az ilyen mérkőzésekért érdemes szerintem sportolni.
Jó lett volna, ha nyerünk, de azért, ha az elején azt mondják, hogy másodikok leszünk, azzal sokan elégedettek lettek volna. Most persze csalódottságot érzek, mert bennünk volt a győzelem. Nem az történt, hogy simán kikaptunk, hanem tényleg úgy gondolom, hogy ezt talán mi rontottuk el a végén. De ennek a csapatnak még lesz ideje javítani, úgyhogy…, tényleg büszke vagyok rájuk, ez egy fiatal csapat, nem hittem volna én sem, hogy ilyen sokáig fogunk eljutni.
– Miben voltak jobbak a horvátok?
– Igazából csak abban, hogy a végén nem hibáztak. Rutinosabb csapat és nekünk volt egy-két hibánk, amit ők egyből megtoroltak, ez döntött.
– Nagyon rövid idő alatt nagyon hosszú utat járt be ez a csapat. Erről beszélj egy kicsit! Negyvennyolc napja kezdtétek meg Zsolttal a felkészülést.
– Igen. Ez a felkészülés elég masszív volt, sok volt benne a meló, úgyhogy most fáradt vagyok, de hát, nincs sok idő. lassan kezdődik a szezon. Hosszú volt ez a nyár és azt leszámítva, hogy most csalódott vagyok, egy-két nap múlva azért szerintem az ezüst is felértékelődik majd, mert tényleg nagy utat tettünk meg ez alatt a másfél hónap alatt.
NÉMET TONI a vlv-nek:
– Nagyon szépen köszönjük a szurkolást azoknak, akik itt voltak és a tévénézőknek is. Sajnos ma kicsivel jobbak voltak a horvátok. Most még így meccs után szomorúak vagyunk, de holnap biztos átértekelődik a fejekben ez az eredmény.
Nagyon jó úton haladunk, ezt kell tovább folytatni. Még egyszer köszönünk mindent, ez még az út eleje, dolgozunk tovább hogy még fényesebb érem legyen a nyakunkban!
ANGYAL DÁNIEL a vlv-nek:
-Hát…, sajnálom a mait, mert ha már idaig elküzdöttük magunkat, akkor jó lett volna a cseresznye is a hab tetején, de így is nagyon büszkek lehetünk erre az eredményre.
Tényleg úgy érzem, hogy egyénileg és csapatilag is maximumot nyújtottunk, sőt…
Levonjuk a tanulságokat és remélem, hogy ezzel a tapasztalattal felvértezve megyünk tovább az úton.
FEKETE GERGŐ a vlv-nek:
– Nehéz most bármit mondani, én magamat hibáztatom. Sokkal többet szerettem volna hozzátenni a csapat teljesítményéhez, de hamar kipontozódtam.
– Min múlott?
– Apró dolgokon. Ki kell majd videóznunk, utána többet tudok majd mondani.
– Az egész Eb-ről?
– Nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség volt a számomra és büszke vagyok arra, hogy a magyar válogatottban játszhatok. Azt is megmutatta ez az Eb, hogy miben kell még fejlődnöm.
A nap további eredményei:
14.00 Montenegró-Georgia (Grúzia) 14:11 (6:4, 2:1, 4:3, 2:3) – a 7. helyért
G.: Averka, Petkovics 3-3, Ukropina, Spaics 2-2, V. Radovics, Popadics, Perkovics, Matkovics, ill. Vapenszki, Sarics, Vasics 2-2, Dadvani, Susiasvili, Bitadze, Jelaca, Baraldi
Ezzel Montenegró megszerezte az utolsó helyet a jövő évi fukuokai világbajnokság mezőnyében.
15.30 Görögország-Franciaország 10:8 (3:2, 4:1, 2:2, 1:3) – az 5. helyért
G.: Papanasztasziu, Derviszisz, Kakarisz 2-2, Gkiuvecisz, Argiropulosz, Nikolaidisz, Vlahopulosz, ill. Khasz 3, Marion-Vernoux 2, Crousillat, Vernoux, Bjorch
18.00 Spanyolország-Olaszország 7:6 (3:1, 0:2, 3:1, 1:2) – bronzmérkőzés
G.: Granados, Sanahuja, Larumbe, Famera, Perrone, Barroso, Bustos Sanchez, ill. Damonte 2, Di Fulvio, Cannelle, Bruni, Dolce
A torna végeredménye:
1. Horvátország,
2. MAGYARORSZÁG
3. Spanyolország
4. Olaszország
5. Görögország
6. Franciaország
7. Montenegró
8. Georgia (Gúzia)
9. Szerbia
10. Románia
11. Hollandia
12. Izrael
13. Németország
14. Málta
15. Szlovákia
16. Szlovénia
A torna legértékesebb játékosa Jansik Szilárd, a magyar válogatott csapatkapitánya. A legjobb kapus Marko Bijac (Horvátország). A gólkirály a román Tudor-Andrei Fulea lett 19 találattal – Manhercz Krisztián 17 góllal harmadik lett a góllövőlistán.
A VLV EB-ALOLDALA AZ ÖSSZES EREDMÉNNYEL, JEGYZŐKÖNYVEKKEL