Azóta, hogy olimpiai bajnok centerünk, Kis Gábor visszavonult, időről időre megkérdezzük pályafutásának alakulásáról. A mostani apropót az adja, hogy nemrégiben bejelentették: ő irányítja mostantól vezetőedzőként az OB2-ből tavaly feljutott és az OB1/B-ben idén ötödik helyen végzett Invictus Sc munkáját.
KIS GÁBOR a vlv-nek:
– Két éve viszem sportszakmai igazgatóként a klub utánpótlását (Hangay Robival az U17-es utánpótlás-válogatottat is), mostanra, úgy érzem, megkapta a klubban ez a terület a szükséges lendületet, én pedig ki voltam már éhezve arra, hogy magasabb szinten is edzősködjek. Eddig is sokat beszélgettünk a hétköznapokban Mohi Zolival, akitől most átveszem a csapatot, vannak elképzeléseim, komoly terveim.
– A csapatod a legutóbbi szezont az OB1/B 5. helyén zárta. Ezt hogy kell értékelni?
– Amikor egy éve feljutottunk az OB/2-ből, azt tűztük ki célul, hogy a 7-9. hely körül zárjunk az eggyel magasabb osztályban. Nagyon jól sikerült az év, ezt nemcsak az 5. hely bizonyítja, hanem az is, hogy a legjobb csapatokkal szemben is volt keresnivalónk.
Helycsere Mohi Zoltánnal
Többségében 23-24 évesek játszanak nálunk, tehát fiatal a csapat – Nagy Ricsi “lóg ki” a maga 30 évével, – úgy tűnik, most még erősödni is fogunk. Van egy nagy visszatérőnk, a szintén nagyon tapasztalt Süveges Máté Debrecen után nálunk folytatja a pályafutását. Vele még együtt játszottam, tudom, hogy milyen felfogású játékos, ha ő nekilát, egy-két hónap alatt olyan szintre jut, hogy meghatározó szerepe lesz nálunk. Érkeznek mások is, bízom abban, hogy jó évünk lesz megint.
– Mi a hivatalos cél?
– Van egy kimondott és egy nem kimondott cél. Előbbi az, hogy kerüljünk be a legjobb négy közé. Ami nincs kimondva: ha a bajnokság utolsó harmadához érve olyan pozícióban leszünk, hogy esetleg meglepetést okozunk vagyis esély látszik az OB1/B-s bajnokság megnyerésére, akkor ezt megpróbáljuk megvalósítani.
– Kikkel? Milyen a csapat, milyen elvek alapján állítottátok össze a keretet?
Kicsi és az ifik
– Egyre több az utánpótláskorból kiöregedő fiatal vízilabdázó, aki minőségi játékosnak tekinthető. Ez a TAO-nak köszönhető, hiszen rengeteg pénz áramlott az elmúlt években az utánpótlásképzésbe. Azt gondolom, hogy a következő években nem fogják tudni “felvenni” ezeket a játékosokat az OB1-es klubok. Azt szeretném, hogy az Invictus azok számára adjon jó lehetőséget, akik nem jutottak OB1-es szerződéshez, de szeretnének tovább játszani, nem is csak hobbiszinten, hanem versenyszerűen, komoly célokért küzdve.
Az edzőink tudása lehetővé teszi számukra a további fejlődést és még az is lehetséges, hogy egy-két év után – miközben OB1-es csapatok folyamatosan figyelik a játékukat – megnyílik számukra a lehetőség a legmagasabb osztályban szereplésre vagyis a vízilabdás karrier megvalósítására. Számomra ez nagy kihívás, büszke lennék, ha innen kerülnének vissza fiatalok a sportág legmagasabb szintjére.
– Az edzősködés szakmai részének elsajátítása, a tapasztalatok gyűjtése és feldolgozása nyilván folyamatosan zajlik. De az körvonalazódik-e már, hogy milyen edző “a Kicsi”? Mi jellemzi a hozzáállásodat, a megoldásaidat?
Nevelő hozzáállású edző szeretnék lenni, az a célom, hogy ha idejön hozzánk egy fiatal játékos vagy előbb utóbb saját nevelésű srác kerül be a felnőtt csapatba, akkor az illető, ha mondjuk 10/6-osnak értékelhető az első évben, akkor a következő esztendő végére érje el a 10/7, 10/7,5-es szintet. Építeni akarom minden egyes játékos tudását, ez az elsődleges és csak ezt követi, sőt, e szempontnak van alárendelve a taktika, az edzéstervek kialakítása, szóval a “hagyományos” edzői munka.
Hogy milyen edző vagyok, azt még senki sem tudja – én magam sem. Amikor az ember munkához lát, az első időszakban látványos a fejlődés. Ezt átéltem az utánpótlás-korosztályoknál. Ezeket a csapatokat most Mohi Zoli veszi át, aki talán most úgy érzi, könnyű dolga lesz, de szerintem ott is most jön a neheze, most dől majd el, hogy életképes-e, hatékony-e és eredményes-e mindaz, amit három éve elkezdtünk.
Az én célom pedig az, hogy aki az Invictus fejlődését sorsának alakulását figyeli, annak számára egyértelmű legyen, hogy itt minőségi munka folyik.
– Akárhogy is, nincs olyan messze a visszavonulásod, lehet, hogy beszállsz játékosként?
– Nem, bár még próbálkoznak olykor, hogy rábeszéljenek… Az OB2-ben be is szálltam néha, nagyon jólesett átélni a régi érzéseket bizonyos pillanatokban, de az már nem annyira, amikor visszaúszásnál úgy éreztem, hogy mindjárt meghalok… 🙂
Csodálatos karrierem volt, nem akarom az OB1/B-ben folytatni. Egyébként a mezőny is egyre erősebb, az első 4-6 csapat tagjai komolyan úsznak, a legutóbbi szezonban volt egy KSI, amely hihetetlen tempót diktált, ott a Kanizsa, idősebb, nagyon tapasztalt játékosokkal. Úszni kell. Talán még bírnám is, így “egy gondolattal 40 alatt”, de hát, ahhoz edzeni is kell, méghozzá komolyan. Nyilván bennem lenne az egó – nehogy már megfogjon bárki is még mindig, főleg OB1B-ben! – ehhez pedig bele kellene tenni a fizikai munkát. Amihez már nincs kedvem.
– Visszatérve a csapathoz, hány edzésetek lesz hetente?
– Szeretnénk megtartani az eddigi edzésszámot, heti 7-9 edzést tervezünk és ezt három játékos kivételével várhatóan mindenki teljesíteni tudja majd.
– Felvetődik a kérdés, hogy a játékosok kapnak-e pénzt vagy dolgoznak és szórakozásból űzik a sportot? Amatőrök? Profik?, Félprofik? Dolgoznak? Hogy megy ez most az OB1/B-ben, illetőleg nálatok?
– Részben éppen ezért építünk a fiatalokra, akiket még hajt a becsvágy, hogy OB1-es játékosok legyenek. Fizetést természetesen kapnak a játékosok, de ebből nem tudják megalapozni életre szólóan az egzisztenciájukat. Bízom abban, hogy egyszer majd az OB1B-ben is egy kicsit több pénz lesz, ahogy az olasz A2-ben, éppen az utánpótlás “átvezetése” miatt, azért, hogy az érintettek adjanak még egy-két évet maguknak ahhoz, hogy bizonyítsanak, s eközben azért ne legyenek megélhetési gondjaik.
Nálunk most olyan összegek vannak, amelyek azt teszik lehetővé, hogy kevesebbet kelljen dolgozniuk a játékosoknak. A klubnak komoly munkába kerül, hogy az anyagi feltételeket biztosítsa, de ezzel is csak azt tudjuk elérni, hogy nagy nehezen megoldja mindenki a jelenlétet a napi két edzésen – ilyen szintű lesz a munka a következő szezonban.
– Mi lesz abban a nem várt, de talán bekövetkező esetben, hogyha megnyeritek a következő OB1/B-s bajnokságot?
– Sok változó van, amiről nem tudjuk, hogy alakul a jövőben… De nagyon őszinte leszek: én kifejezetten megnyerni szeretném az OB1/B-t. Ennek az osztálynak a mezőnyét ketté lehet választani. Nagy részük hobbicsapat, “őskövület”, nem is tervezték-tervezik, s még soha nem is jutottak olyan helyzetbe, hogy a magasabb osztályba lépjenek. Más csapatoknak pedig a győzelem szerepel a bakancslistájukon.
A versenysorozat megnyerését én sem elsősorban azért szeretném, hogy minket pofozzon mindenki egy évvel később, az első osztályban. Az OB1-ben olyan pénzeket fizetnek átlagos teljesítményű játékosoknak, amire nekünk biztosan nem lesz módunk. A magasabb szinthez mindenképpen tehetős és nagyvonalú szponzor kell, ilyen nekünk nincs. De közben ott van a KSI példája: feljut, kiesik, feljut kiesik, s közben tömérdek jó játékost ad a magyar vízilabdasportnak. Én még nem találtam meg a megoldást erre a dilemmára, de talán az elképzelhető, hogy fiatal, fejlődőképes játékosokat igazolunk, akik nagyot lépnek előre egy év alatt, a folyamatos terhelés közben – vagyis a beszélgetésünkben már vázolt koncepció életképes lehet, ha meglesz hozzá a szükséges minimális támogatási háttér.
– A most körvonalazódó komolyabb tervek esetleg megmozgathatják a környék önkormányzatainak, tehetősebb cégeinek fantáziáját?
– Igen, ebben bízunk. Titkon azt reméljük, hogy egyszer majd nekünk is lesz fő támogatónk és kicsit könnyebbek lesznek a mindennapok.
Az Invictus életét három “nagy álmodozó” határozza meg jelenleg: Mohi Zoli és Mohi Márk a működés, én pedig a szakmai munka kapcsán vállalom magamra ezt a titulust.
– A TAO nem segít? A közvélemény úgy tudja, hogy ebbe a sportágba is ömlik a pénz az állami adókedvezmény révén…
– A TAO-t csak utánpótlás-nevelésre lehet fordítani. Az utánpótlásunk fejlődik, de ahhoz, hogy a TAO érzékelhető segítséget jelentsen, még időre van szükség.
– Végezetül térjünk vissza a csapat összetételéhez, lesznek-e ismert játékosaitok, kik az új igazolásaitok?
– Süveges Mátét már említettem, neki nyilvánvalóan vezető szerepe lesz. Nálunk folytatja Tóth Ádám, aki harmadik számú center volt Kaposváron, nálunk ezen a poszton ő lesz az első, továbbá két fiatal center érkezik Szolnokról. Ez a megoldás a szolnoki klubnak is jó, hiszen centerposzton biztosan én is tudok olyan dolgokat elsajátíttatni velük, ami segíti a fejlődésüket. A kapásoldalon játszó Szőke Ákos Egerből igazol hozzánk és folyamatban van még a tárgyalásunk, egy ismert, OB1-es rutinnal rendelkező játékossal is. További, az utánpótlásból kiöregedő játékosok is érkeznek Szolnokról, ők szeretnének még esélyt kapni a magas szintű folytatásra – hát itt majd bizonyíthatnak!
Kilenc idősebb, rutinosabb játékosunk van, a keret többi részét fiatalokkal töltjük fel.
– Kicsi, sikeres szezont kívánok, kíváncsian várom a folytatást, az Invictus eredményeit!
Az OB1/B-s Invictus 2022-23-as kerete:
Asanyin Dimitríj, Bölcskei Attila, Bukta Szilárd, Fehér Patrik, Kovács Milán, Mihályi Áron, Nagy Richárd, Nagy Soma, Sándor Levente, Süveges Máté, Szőke Ákos, Tóth Ádám, Zsilák László.
Egy játékos leigazolásáról még tárgyalások folynak.
Fotók: Invictus