Délelőtt és este is a válogatott keret edzésén jártunk és fontos hírekkel érkeztünk haza. Részletek, nyilatkozatok, később vlv-fotók:
Az olaszországi túrát követő nagyon rövid pihenőt követően itthon folytatódott a szingapúri világbajnokságra készülő magyar férfi vízilabda-válogatott munkája. A csapat járattörlés és egyéb komplikációk miatt nagyon hosszú ideig tartó és körülményes (többek között a csomagok “elveszítésével” járó) utazás végén – Svájcon és Németországon keresztül – érkezett haza Szicíliából. Nem sok pihenőidejük maradt a játékosoknak, mert szerdán reggel már videózás szerepelt a programban, majd kiadós kondiedzés következett, aztán pedig vizes foglalkozás a margitszigeti Széchy uszodában. A közös ebéd utáni pihenőidő sem volt sok, kora este már újra a medencében voltak a fiúk és Varga Zsolt ezúttal könyörtelen edzést vezetett le.
Ez utóbbit Jansik Szilárd sajnos csak a partról nézhette. Mint korábbi tudósításainkban beszámoltunk róla, Szili a szicíliai torna első meccsén pár percet követően megsérült, a szemébe kaptak. A második találkozót ki is hagyta, a harmadikat nem és négy góllal járult hozzá a görögök tornagyőzelmet jelentő legyőzéséhez.
Nos a játékos még szerdán délelőtt is homályosan látott a bal szemére, ezért tüzetes vizsgálatot végeztek el rajta és megállapították, hogy megrepedt a retinája. Azonnal lézeres kezelést kapott és csütörtökön újabb vizsgálat következik.
Fontos hír az is, hogy Varga Zsolt lát még olyan posztot, amelynek jelöltjei közül nem tud dönteni, ezért a hévégi BENU Kupán a várakozásokkal ellentétben még nem a vb-csapat rajtol. A szövetségi kapitány a második meccs után, de még az is lehet, hogy csak a tornát követően nevezi meg a Szingapúrba utazókat.
Délelőtt és este is készítettünk videóinterjúkat, ezek feldolgozása még folyik, készítjük az olvasható változatokat is. (És persze, fotóink is lesznek.)
A jelenlegi keret:
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor, Mizsei Márton, Vogel Soma – kapusok;
Angyal Dániel, Batizi Benedek, Burián Gergely, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Kovács Péter, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Szalai Péter, Szécsi Marcell, Tátrai Dávid, Varga Vince, Vámos Márton, Vigvári Vendel, Vigvári Vince, Vismeg Zsombor – mezőnyjátékosok.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Napsütés, hűsítő, víz…, újra a Margitszigeten a magyar válogatott. Manhercz Krisztián csapatkapitányt köszöntöm, és arra kérem, hogy az olaszországi túra eseményeit egy kicsit foglalja össze a VLV olvasóinak.
– Sziasztok, én is üdvözlöm a VLV hallgatóit, olvasóit!,
Egy nagyon sikeres kupát tudhatunk magunk mögött. Azt gondolom, hogy tényleg világszínvonalú volt. Az ott megjelent csapatok is, a szervezés is nagyon színvonalas volt. És számunkra, ugye pozitívan is végződött. Nem feltétlenül azért, mert elsők tudtunk lenni, hanem mert a mutatott játékunk tényleg bizakodásra ad okot. És láttuk azt is, hogy miben kell még fejlődnünk a továbbiakban, de azt is, hogy vannak dolgok, amikben már egész jól állunk.
Úgyhogy ami Olaszországban történt, az jó volt.
– És akkor, úgy hallottam, hogy egy kicsit viszontagságos volt a hazaút.
– Nem volt viszontagságos, csak Zsolt szerette volna, ha egy kis csapatépítést tartunk Svájcban is, meg Németországban is Olaszország után. Így a Palermo-Budapest járatba egy Zürich-Frankfurt járatot is beleiktattunk valahogy. Ha valaki a térképet nézi, az megláthatja.
De szerencsére utána legalább a csomagjainkkal nem kellett bajlódni, mert azokat Svájcban hagyták… De szerencsére ezt a viszontagságos utat mindenki tudta pihenni.
– Igen, egy nap alatt, ami rendelkezésre állt… Visszatérve még a játékotokra, jól érzékelem, jól gondolom, hogy amit kiemeltél pozitívum, az például a csapat dinamikus játéka, a nagyon gyors támadás?
– Igen, és nem is feltétlenül a dinamika miatt. Tényleg volt egy olyan tűz, egy olyan robbanékonyság, ami nemcsak támadásban, hanem például védekezésben is jellemző volt, az első napon, az olaszok ellen, 20:8-as kiáltási aránynál rengeteg hátrányt védekeztünk ki. 16-ból kettőt lőttek be az olaszok. Tehát tényleg nagyon jól védekeztünk. Voltak blokkok, volt akarat a védekezésben, ami azt gondolom, eszméletlenül fontos. És ezekből kell tudnunk továbbépítkezni. A spanyolok ellen is, amely egy régóta együtt játszó csapat, ellenük is majdnem három negyedig vezettünk. És a görögök ellen gyakorlatilag a végére lett csak ez a 3-4 gólos különbség, úgy, hogy hatot kaptunk az utolsó negyedben. Úgyhogy inkább arra a tűzre, arra a dinamikára, ami most bennünk van, azt gondolom, hogy arra kell egy nagyon kemény fizikális alapot és egy taktikai hátteret építenünk, és akkor tényleg merhetünk nagyot álmodni.
– Köszönöm szépen!
– Vigvári Vincét köszöntöm. Szervusz! Tőled is egy kis összefoglalót kérek a háromnapos olaszországi túráról, milyen volt?
– Szia Geyza! Jós sikerült a túra, fárasztó volt. Fárasztó volt, de azt gondolom, hogy megtettük azt a lépést a felkészülésben, aminek megvolt az ideje. Három elég kemény meccset játszottunk, ebből kettőt sikerült megnyernünk. Azt gondolom, hogy magabiztosan. A spanyol meccset is úgy értékelem, hogy nagyon sok pozitívum volt benne, de azért ott reálisan nézve jóval többet is hibáztunk, mint a másik két meccsen, illetve mint azon a meccsen a spanyolok. De azt gondolom, hogy tényleg jól sikerült a torna, jó helyen voltunk, jó volt a szervezés, és az fontos, hogy legyen kellő meccsszámunk a világbajnokság előtt.
– Mind a három csapat, mind a három ellenfél a világ évvonalában tartozik. Neked személy szerint melyik volt a legnehezebb?
– Éppen kinek milyen napja volt, szóval nem különböztetném annyira meg őket. A görögöknél azt tudom, hogy volt több hiányzó is, szóval azért ők ennél még jobbak lesznek.
De talán, ha az elmúlt éveket nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy a spanyolok nyújtják a legkiegyensúlyozottabb és legjobb teljesítményt.
– Ha már spanyolokról beszélünk, a csapattársaiddal ilyenkor van kommunikáció?
– Van, főleg úgy, hogy egy szállodában is laktunk. Azért elég sok játékossal közeli kapcsolatot alakítottam ki idén. Most nyilván ilyenkor ezt félre kell tenni. A szállodában volt, hogy kicsit együtt lógtunk, meg beszélgettünk, de a meccsen igazából nem nagyon szabad foglalkozni azzal, hogy ki jön szembe.
Igazából talán annyiból még előny is, hogy azért csomó olyan dolog volt, amit csináltak, amit ismertem tőlük. Mert ugye, a csapatnak a zöme a Barcelonetából érkezik.
– Jön a Benu Kupa. Mennyit kell még csiszolódni, vagy kész van már a csapat?
– Hát…, egy csapat sosincs kész. Csak az úton vagyunk, és az útnak az elején vagy közepén maximum. Igen, jön a Benu Kupa, nagyon örülök, hogy idén kicsit rendhagyó módon ennyire erős, mert azért nem szokott ilyen erős mezőny lenni.
Majd meglátjuk. Egyébként az a fontos, hogy most lezártuk, ezt az olasz kupát. Kicsit pihentünk, azt gondolom, hogy még ma is egy kicsit más program van. És aztán felkészülünk a Benu Kupára is. Nyilván azt várjuk, hogy sok néző lesz, és hogy jó meccseket tudunk majd itt játszani, és az is jót tesz a felkészülésünknek.
Nekem most személyesen kicsit fáj a könyököm, meg vannak apró fájdalmak a csapatban, és azon is kell dolgozni, hogy ezeket a minimális sérüléseket, meg a betegségeket minimálisan csökkentsünk, és akkor azt gondolom, hogy ott tartunk, ahol kell.
– Köszönöm szépen.
– Csoma Kristófot köszöntöm a válogatott keret négy kapusának egyikét.
– Benne voltál az olaszországi turnén szerepelt csapatban is, sőt, két meccsen vízbe is szálltál, arra kérlek, hogy mondd el a személyes élményeidet, milyennek láttad a csapatot, milyen volt a teljesítményed?
– Úgy érzem, hogy nagyon hasznosan telt ez a négy-öt nap Olaszországban. Három erős csapattal játszottunk, ők is esélyesek nyilván a vb megnyerésére, úgyhogy fel tudjuk majd, remélem, használni ezeket a tapasztalatokat.
Az olaszok meg a spanyolok ellen védtem, az olaszok ellen az utolsó negyedben szálltam be, a spanyolok ellen három negyedet védtem. Nekem is hasznos volt látni a lövőket, a lövősávokat, úgyhogy mindenképpen pozitívan értékelem.
– Nem tudom, hogy amikor te vízben voltál, éppen mi volt a helyzet, de a magyar csapat rendkívül durván játszott megint, olyan kiállítási arányokat produkáltatok, hogy ez egészen elképesztő… Milyen volt előtted a védelem, amikor bent voltál?
– Most én ezzel nem akarok foglalkozni, de igen, sok kiállítás volt, mindenképpen. Szerintem mindkét oldalon sok kiállítás volt.
Előny-hátrány meccset csináltak a játékvezetők, de voltak hibák is, voltak jó blokkok is. Ezeken is dolgozunk, videózunk sokat, próbáljuk kijavítani a hibákat.
– Jó, hát természetesen ironizáltam az előbb, az viszont tényleg érdekel, hogy van-e lehetőség arra, hogy szándékosan, tudatosan, taktika szempontjából próbáljátok ezt a helyzetet megváltoztatni. Most én nem tudom, bár volt, aki panaszkodott, hogy szabályosan se lehet már szerelni, tehát hogy lehet ezt valahogy irányítani, befolyásolni szerinted?
– Mindenképpen, most is volt center-bekk gyakorlás az edzésen, próbálunk tisztábban játszani, tisztább szereléssel elkerülni a felesleges víz feletti kontaktokat, úgyhogy ezekkel igen, próbáljuk elérni, hogy kevesebb kiállításunk legyen.
– Nem ismerjük még a vb-csapatot, de hát most már nincs sok hátra a csapat kihirdetéséig. Egyrészt érdekel, hogy hogy látod az esélyeidet, másrészt pedig azért itt van ez a Benu Kupa nagyon komoly ellenfelekkel, mire számítasz?
– Az esélyekről: Soma az elsőszámú kapus, mögötte egy hely van, szóval ha így vesszük, akkor 33 százalék az esély mindhármunknak. Többet nem szeretnék mondani. 🙂
A Benu Kupán szintén három erős ellenfél jön, a spanyolokkal játszottunk, jó meccsre számítok Montenegróval s a szerbekkel is. És persze jó hangulatra a hazai közönség jóvoltából.
– Köszönöm szépen! Jó munkát!
– Varga Zsoltot köszöntöm. Rég beszéltünk, azóta nagyon sok minden történt. Arra kérlek, hogy foglald össze a lényegét tekintve, hogy mire jutottatok a olaszországi tornán, hogy voltál megelégedve a végzetmunkával, az eredményekkel, a játékkal. És hát, ugye, jön a Benu Kupa, úgyhogy ehhoz is kéne néhány előzetes információ a csapatról.
– Igen, ezek különböző szakaszai a felkészülésnek. Én is sok szeretettel köszöntök mindenkit. Az első szakaszról talán beszéltünk, ott volt egy szakaszzárás a nápolyi és a rijekai túra után, jött egy következő szakasz a szicíliai Trinacria Kupával, azért az három nehéz mérkőzés volt, és nagyon sok minden is történt.
Voltak nagyon jó szakaszai a mérkőzéseknek, voltak kevésbé jó szakaszai, és folyamatosan javítottuk a saját játékunkat videóelemzéssel, megbeszélésekkel azokat a részeket, amiken láttam, hogy dolgozzunk kell. Ebben volt a szoros emberfogás, amiről szintén még korábban beszéltünk, hogy a következő hétnek ez lesz az egyik fontos része. A szoros emberfogás, az emberhátrányos helyzeteknek a munkája, illetve letisztázása, ez volt ugye a második szakasz.
Most jön előttünk a harmadik szakasz. A harmadik szakasz egy fontos rész, hiszen itt a hét végére mindenféleképpen meg kell lennie az utazó keretnek. Ezt kell látnom teljesen tisztán, van még egy-két terület, ahol van eldöntenő kérdés.
Maga a játék komplexitása is fontos, hiszen megint játszunk a spanyolokkal, akikkel kint is fogunk játszani a csoportkörben, illetve Montenegró és Szerbia az ellenfél. Ez egy más stílusú játék, sokkal fizikálisabb, sokkal több pozícióharcra számítok a két szláv mérkőzésen, úgyhogy egy kicsit más játékstílusban is kell, hogy játsszunk, aminek megvan az előnye, hiszen így sokféle játékstílussal találkozunk ebben a felkészülésben. Ez a játékunkon is tud csiszolni és meg is tud látszódni.
– Lehet tudni, hogy mikor hirdeted ki a csapatot? Tehát, hogy a kupában már a vb-csapat játszik-e?
– Úgy tervezem, hogy még nem, mert tényleg van egy-két pozíció, amiben a végleges döntést még meg kell hoznom a stábbal. Vagy a második meccs után, vagy a harmadik meccs végén, attól függően, hogy hol tartunk ezekben a döntésekben, fogjuk a végleges keretet kihirdetni.
– Köszönöm szépen!
– Vismeg Zsombor áll a VLV kamerája előtt, szervusz, Zsombi. Tőled is aziránt érdeklődöm, hogy hogy telnek a napok a Margitszigeten, Olaszországban, Sziciliában. Mesélj az élményeidről, légy szíves!
– Üdvözlöm a kedves nézőket! Voltunk kétszer Olaszországban, voltunk Horvátországban is egy kicsit.
Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos mérkőzéseket játszottunk mind a horvátokkal, mind az olaszokkal. Most így, hogyha ezt az olaszországi tornát kéne mondjuk elsősorban kiemelten venni, akkor én úgy gondolom, hogy egy nagyon szimpatikus játékot tudott hozni a csapat. Látszott, hogy ha tényleg akarunk és megvan bennünk a tűz, akkor bárkit meg tudunk verni, de ugyanúgy bárkitől ki is tudunk kapni, szóval tényleg oda kell figyelnünk teljes mértékkel minden csapat ellen.
Voltak jó periódusai játéknak, voltak kicsit rosszabb periódusai, de tényleg meg vagyok elégedve az olaszországi kupával mind a saját, mind a csapat teljesítményével. Most hazajöttünk Budapestre, készülünk a Benu Kupára. Ma volt este egy keményebb edzés, délelőtt egy kicsit lazább, de nagyon jókedvűek az edzések, tényleg jó hangulat van.
– Valami személyes emlék az olasz túráról mondjuk egy centergól, vagy ilyesmi?
– Hát én nem is a saját gólomat emelném ki, hanem azt, hogy nagyon jó érzés volt a nápolyi hivatalos meccs után, amikor az elején 7:1-re égtünk az első fődőben, nagyon jó érzés volt az otthonukban megverni az olaszokat. És szerintem nemcsak nekem, hanem ez mindenkiben jó nyomot hagyott.
– Köszönöm szépen, további jó munkát, és találkozunk a Benu Kupán.
– Vigvári Vendelt köszöntöm.
– Én is köszöntelek téged, titeket.
– Hát akkor, Vendel, kezdjük el a beszélgetést. Miről tudsz beszámolni az olaszországi túra kapcsán?
– Sok jó dologról, mert azt gondolom, hogy tényleg előrelépett a csapat sok téren. Előjöttek azért hibák is, ezek kapcsán sokat tudunk fejlődni. Örülök, mert tényleg nagyon erős csapatokkal tudtunk készülni, kicsit őket is megismerni, kicsit felmérni, hogy hol is tartunk valós hivatalos mérkőzéseken, úgyhogy nagyon jó volt. A végső győzelem külön öröm, s azt gondolom, hogy a társaságnak jót tett az, hogy jó csapatokat is meg tudtunk verni.
– Nem tudom, az ellenfelek részéről volt-e valami váratlan, amire nem számítottál, vagy amit az új szabályok hoznak, ahogy arra ők reagáltak. Tehát volt-e valami olyan, ami nem megszokott?
– Ha gyorsan gondolkozom, annyira nem.
A spanyolok tényleg sűrűn fognak nagyon masszív szorost, ilyen eléállósat. Most azt láttuk, hogy egész mérkőzésen próbálták nyomni, ami azért nagyon nehéz játékosszemszögből, mert az iszonyatosan fárasztó. De lehet, hogy a kispálya miatt könnyebb, mert nem kell annyit úszniuk.
Ugye, az új szabályokkal már játszottunk a Világkupán, ezért emiatt nem volt újdonság. De nem is gondolom, hogy itt lőnék el a csapatok az újdonságaikat.
– Most jön a Benu Kupa három nagyon komoly csapattal. Mennyire számít ez? Most nyilván nem az eredményre gondolok, hanem, hogy még három meccs van. Kell-e az, hogy még jobban összeszokjatok?
– Kell, abszolút, kell fejlődni egyfolytában, nem lehet megelégedni a korábbiakkal, és hát, van is hova fejlődni, ez tényleg így van. Illetve az önbizalom szempontjából is jó lenne itthon jólszerepelni, úgy tudjuk, hogy sok néző lesz, aminek nagyon örülök. Előttük jól játszani, ez fontos dolog lenne, és önbizalommal felvértezve kiutazni Szingapurba. Várjuk, készülünk, és bár nem ez a legfontosabb, de nem szabad alábecsülni.
Én azt gondolom személyesen, hogy ezek mind igenis fontosak, és bele kell állni, és gyakorolni kell, és megnézni, hol tartunk, és amiket kell, azokat javítjuk aztán.
– Köszönöm szépen!