Csütörtökön 11.30-kor elődöntőt játszik a magyar válogatott a fukuokai világbajnokságon (ott 18.30 a kezdés). Helyszíni riportunk a csapat szerdai napjáról, Varga Dénes és Angyal Dániel nyilatkozata:
A VLV VB-ALOLDALA JEGYZŐKÖNYVEKKEL
A vizes edzés mellett reggel és kora este is videóelemzést tartott a csütörtöki vb-elődöntőre készülő magyar férfi vízilabda-válogatott Fukuokában. Talán nem haragszik meg a stáb, ha annyit elárulunk olvasóinknak, hogy egyik vetítésnél sem kalandfilmet mutattak be a játékosoknak. (Pedig a “300” tíz évvel ezelőtt, Barcelonában már bejött…)
Délutánra ismét “sajtónapot” szervezett a szövetség és a stáb, a Fukuokában tartózkodó és a pólós tornáról tudósító újságírók jelezhették igényüket, hogy kivel, kikkel szeretnének találkozni és a stáb ezt megszervezte. (A vízilabdatorna eseményeit jelenleg a helyszínről tudósító szerkesztőségek: M4 Sport, MTI, Nemzeti Sport, Magyar Nemzet, Telex és vlv. Reméljük, a döntőre még többen leszünk…)
A vlv kamerája elé ezúttal két játékost kértünk.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változta:
– Szervusz, Dumi, köszöntelek!
– Szervusz.
– Holnap elődöntőt játszotok. Az első kérdésem még a negyeddöntővel kapcsolatos: tettél egy érdekes nyilatkozatot a FINA hivatalos “nyilatkozatkérőjének”. Ez egy nagyon szimpatikus, sportszerű nyilatkozat volt. Azt mondtad, hogy te nem értettél egyet azzal a négyperces kiállításos döntéssel, de jól jött nekünk. Kifejtenéd ezt bővebben?
– Nyilván nem egy olyan körülmény kellene, hogy meghatározza a győztes meccset, hogy a legjobb játékosukat kiállítják egy vitatható ítélettel. Én is egy teljes amerikai csapatot szeretnék legyőzni – magabiztosan. Na most, egy nem teljes amerikai csapatot győztünk le – nem annyira magabiztosan. Hogy ez jó előjel vagy nem jó előjel… Szerintem ezzel nem kell kifejezetten elégedettnek lenni, bennem is maradt egy-két dolog, ami bosszantott a meccs kapcsán, amit én követtem el hibát, úgyhogy ezzel nekem dolgom van és extra figyelmet fordítok erre a következő meccsen, főleg hogy védekezéssel kapcsolatos dologról van szó, olyasmiről, ami a spanyolok elleni elődöntő kulcsa lesz.
– Elmondanád, milyen szituációról van szó?
– Blokkhiba…
– Rossz helyen…?
– Igen és én nagyon nem szeretem elkövetni ezt a hibát, nem is jellemző rám, úgy érzem.
Mindegy. A lényeg az, hogy nyertünk és egy extra dolog van most a fejemben, amire jobban kell figyelni.
– Azok a meccsek, amiket itt lejátszottatok – és nyilván nem a japánokra és az argentinokra gondolok – mennyiben segítették a fejlődést? Javult az összeszokottág?
– Minden meccsel alakulunk, reagálunk nemcsak az ellenfélre, hanem saját magunkra is – mire vagyunk képesek, mit kellene jobban, máshogy csinálni. A spanyol csapat ellen is készülünk olyan dologgal, amit talán még nem láthattak az ellenfeleink, ha mondjuk videóznak minket, akkor meglepő lehet. Ennek van előnye és hátránya is, ugyanis élesben fog debütálni a dolog. De ez van, ez a feladat. És egyébként szerintem a legtöbb csapat hasonló helyzetben van.
A spanyoloknál a mag egész évben együtt játszik és nagyon hasonló struktúrát mutatnak a válogatottban és a klubjukban is. Ez félig-meddig igaz lehetne ránk is, mert erős a “Fradi-hátszél”, de mégis, mi a nemzetközi porondra reagálunk, illetve arra fejlesztünk játékelemeket és becsatlakoznak olyan játékosok, akik – ha csak Zalánki Gergőre gondolunk – elég dominánsan meghatározzák a támadó, illetve védőmunkánkat.
Úgyhogy ezt kell összegyúrnunk, ezen vagyunk meccsről meccsre, próbáljuk optimalizálni a holnapira is.
– Te szeretsz a spanyolok ellen játszani?
– Igen is meg nem is… Igen, mert tisztán játszanak, nincs benne durvaság, brutalitás, “vízilabdáznak”. De hát, azért van elég kellemetlen tapasztalatom, ami a végeredményt illeti, úgyhogy…, ha egy szóval kell válaszolnom, akkor azt mondom: igen, de hogyha hosszabban kifejthetem, akkor azt mondanám, hogy igen, de még jobban szeretek úgy játszani ellenük, hogyha mi nyerünk a végén…
– Hány játékosuk van, akire megkülönböztetett figyelmet kell fordítani? Tehát, ahogy szokták a taktikai megbeszélésen mondani: őt meg őt nem engedjük lőni…, hány ilyen van ott?
– Szerintem három nagy lövőjük van, Sanahuja, Munarriz és Granados – talán fordított sorrendben. És figyelni kell arra, hogy Perrone hogy keveri a kártyákat. Nem feltétlenül a lövőerejét kell tisztelni, hanem azt, hogy mennyire összefogja, irányítja őket, meghatározva a játék képét, illetve védekezésben is nagyon okosan mozgolódik, helyezkedik. Ez mondjuk Granadosra is igaz. Szóval, ha három-négy nevet kell említenem, akkor elsősorban őket mondanám, de nagyon jól kiegészíti a centerpárosuk ezt a csapatot és rossz kézen is van egy nagyon gyors kezű balkezesük, aki, ha kell, osztogat, de ő inkább a lövőszerepet vállalja fel.
– Nagyon sokat játszottatok az elmúlt időszakban egymással és itt már évekről beszélhetünk. Valószínűleg a legkisebb titok sincs, mindent lehetett látni. Ez a holnapi meccsen felborulhat vagy aki jobban csinálja a saját játékát, az nyer? Most attól eltekintve, hogy egy-egy “újítás” nyilván lesz.
– Én abban bízom, hogy nekünk talán több van a tarsolyunkban. És ezzel megfékezzük azt, hogy ők a saját játékukat magas szinten csinálják. Ha megnézzük ezt a negyeddöntőjüket a franciák ellen, a franciák is azért voltak meccsben, mert nagyon sokáig kevés gólon tartották őket. Nem lőttek sokat, hat gólt lőttek. Ha a spanyol hozza azt, amit szokott és lőttek volna 10-12-13 gólt, akkor nem beszélhettünk volna rangadóról. Tehát: elsősorban a védekezés irányából kell ezt a meccset megfogni.
– Dumi, köszönöm szépen, sok sikert holnapra!
– Köszönjük szépen.
– Angyal Dánielt köszöntöm. Fukuokában vagyunk, a szállodátok előtt. Az első kérdésem az, hogy hogy élted meg a negyeddöntőt? Milyen összegzést tudsz most itt nekünk nyújtani erről?
– Szia! Hogy éltem meg? Elég stresszes volt az a mérkőzés. Azért azt mindig tudjuk, hogy a negyeddöntő óriási vízválasztó egy világversenyen. Én igazából azt látom, hogy már évek óta teljesen mindegy, hogy ki az ellenfél , mindig nagyon kemény meccseket játszunk. Mindig van egy extra stresszhelyzet, hogy itt azért nagyon meghatározza ez az egy mérkőzés a világbajnokságot. De ennek fényében külön örülök, hogy tegnap nyerni tudtunk. Mert ez volt az egyetlen célunk, hogy nyerjük meg ezt a mérkőzést. Hogy hogy vagy milyen játékkal, az igazából lényegtelen volt. Nagyon örülök, hogy nyertünk, de azért sok olyan dolgot csináltunk, amiből tanulni tudunk és tanulni is kell szerintem.
– Mondj egyet, példának!
– Nem először fordul elő, akár csak ezen a világbajnokságon is három gólos vezetésnél, úgy, hogy labdánk van a négy gólhoz, jó helyzetünk van, nem tudjuk értékesíteni és nem tudjuk “lezárni” vagy még inkább szétnyitni a meccset, hanem kapunk egy-két gólt és megint izgulni kell, mert ott vannak a nyakunkon. Úgyhogy ezeket a szituációkat kicsit jobban kell “menedzselnünk”, én azt gondolom.
– Mit láttál az amerikaiakon? Mert a partról úgy tűnt, hogy rettentően pörögnek. Nem tudom, hogy Amerikában ugyanígy pörögtek-e, de most valami borzasztóan, szerintem a négyperces büntetés is ennek volt betudható, túlpörögték magukat.
– Biztos, hogy ők az elmúlt meccseinkre alapozva úgy ugrottak be a medencébe, hogy van keresnivalójuk. És azért tényleg nagy a tét egy ilyen mérkőzésen. Azt láttam, hogy bennük a négy perc is extra energiákat mozgósított, és utána is nagyon keményen játszottak, ugyanúgy, sőt ahogy mondtad nagyon pörögtek. Szerintem mi is. Kicsit talán rutinosabban kellett volna egy-két helyzetben játszani vagy viselkedni. De hát, ez mindig egy ilyen, főleg úgy, hogyha van egy ilyen nem megszokott ítélet, amire valahogy reagálni kell. Mi erre az elején egyébként jól is reagáltunk de az amerikaiak se mindegy mindegy alapon mentek a végéig. Úgyhogy minden dicséret az övék, mert jól játszottak szerintem.
– Lejátszottatok négy mérkőzést itt a világbajnokságon. Ez mekkora tapasztalattöbblet, tehát a rutin amiről az előbb beszéltél, menyire gyarapodott bennetek, mennyire segít minden lejátszott perc?
– Segít, főleg az ilyen mérkőzés. Nem megbántva se Argentínát, se Japánt, de azok az ellenfelek az érték mérők, akik nagyjából a mi szintünkön vannak. Úgyhogy bízom abban, hogy ezáltal is épülünk tovább, biztos, hogy szükség van még rengeteg ilyen meccsre. Remélem, hogy még itt a világbajnokságon is lesz két ilyen meccsünk meg aztán az olimpiáig is jó pár. Nekünk szükségünk van erre, elindultunk egy úton építkezünk és talán látszik is, hogy már van képe a játékunknak, abszolút.
– Beszéljünk a holnapi mérkőzésről. A döntőbe jutás a tét, a spanyolok az ellenfelek, mintha ők lennének az új szerbek, és egy kicsit olyan mumusjellege is van már lassan a dolognak. Hogy készülsz fejben? Fizikailag – azt nagyjából sejtem
– Mumusjellege szerintem nincs. A realitások talaján állva, a papírforma alapján Spanyolország esélyesebb, ha csak a színtiszta matekot nézzük, de azért egy elődöntő megint egy más műfaj. Főleg megspékelve azzal, hogy azért az olimpiai kvótáért is megy holnap ez a mérkőzés. Úgyhogy én nagyon várom, nagyon szeretem az ilyen szituációkat, az ilyen mérkőzéseket. Talán ezt mondhatom az egész csapatra, itt sok olyan srác van, aki ezeket a terheket jól viseli és “a szebbik arcát mutatja”.
Igen, nehéz mérkőzés lesz. Ki merem jelenteni, hogy Spanyolország a mezőny legjobb csapata itt a világbajnokságon is, mondhatjuk azt, hogy ez egy előrehozott döntőnek is beillik, abszolút. De így van igazán értéke annak, ha jó eredményt tudunk elérni.
– Ha jól emlékszem, akkor régen és nem is olyan nagyon régen úgy volt, hogy nekünk a spanyolok játéka mindig feküdt, ez a kombinatív szép játék, ez valahogy nekünk mindig jobban tetszett, mint a délszláv csapatok elleni küzdelem. Igaz ez még?
– Ami szerintem a spanyolok legnagyobb erőssége, az az, hogy már egy jó pár éve játszanak ebben a struktúrában. És amit ők nagyon jól csinálnak, az a védekezésük meg a gyors játék. Nagyon jól reagálnak egy-egy pici hibára, hogyha például egy picit valaki távol marad, nagyon jól visszazárnak, nagyon jól segítenek és tényleg azt látom, hogy ezt évről, évre jobban csinálják. Ez egy érési folyamat náluk, ami igazából tavaly, a világbajnoksággal érett be, de hát előtte is, nem tudom, hány döntőt játszottak, akár csak Budapesten is ellenünk. Akkor már nagyon hasonlóan vízilabdáztak. Úgyhogy ők folyamatosan fejlődnek az évek alatt, azt kell látni. Jó lenne ha ezt elmondhatnám magunkról is, hogy mi is folyamatosan fejlődünk. Én szerintem fejlődünk is, de ilyen szempontból azért lépéselőnyben vannak, hogy ők évek óta ebben a struktúrában játszanak, mi meg, ugye, tavaly volt egy éles váltás itt a válogatottnál. Akkor kezdtük el ezt az új struktúrát. Az hogy fekszik nekünk, nem fekszik…, eddig a tétmeccseken, ugye tavaly játszottunk az Európa-bajnokságon elődöntőt, amikor azt gondolom, hogy meglepetésre tudtunk nyerni. Kíváncsi vagyok, hogy most mire megyünk velük szemben. De mondom, én azért pozitívan állok a mérkőzéshez és várom.
– Mi is nagyon várjuk, holnap találkozunk. Köszönöm szépen a beszélgetést!
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
A torna csütörtöki programja:
02.00 Kanada-Japán – a 11. helyért
03.30 Horvátország-Ausztrália – a 9. helyért
07.00 Montenegró-Olaszország – az 5-8. helyért
08.30 USA-Franciaország – az 5-8. helyért
10.00 Görögország-Szerbia – elődöntő
11.30 Magyarország-Spanyolország – elődöntő