Parádés teljesítményt nyújtott a hévégi szerbiai BL-selejtezőn Ekler Zsombor, a BVSC játékosa. A Mladostnak lőtt nyolc(!) gólja valószínűleg Európa-szerte ráirányította a szakemberek figyelmét. Csapata felkészüléséről és a kragujeváci történésekről kérdeztük a néhány napig még húszéves játékost.
EKLER ZSOMBOR (BVSC-Zugló) a vlv-nek:
– Először is gratulálok a teljesítményedhez és a csapatéhoz is! Mikor kezdtétek a felkészülést a szezonra?
– Június közepén. Akkor négy hetet edzettünk egyhuzamban, majd jött két hét pihenő. Ezt követően mindmáig gyakorlatilag folyamatosan dolgoztunk. Szeptember első hetében Dubrovnikban edzőtáboroztunk, öt kétkapunk is volt a Juggal. Nagyon jó volt.
– A BVSC jelentős részben kicserélődött, az edző is új. Hogy kezdődött az építkezés? Varga Dani leült veletek és elmondta, milyen csapatot szeretne?
– Igen. Nyilán már az elképzelései szerint választotta ki a játékosokat is. Olyan csapatot képzelt el, amely előrefelé és hátrafelé is gyors. Szerintem jó úton haladunk és úgy érzem, hamar összeszoktak a játékosok. Sokat segített ebben a dubrovniki edzőtáborozás és a most mögöttünk hagyott BL-selejtező is.
– Gondolom, először fizikai felkészülés zajlott. Aztán jöttek a taktikai elemek, amikben már mindenkinek megvan a maga feladata?
– Igen. Dani többször beszélgetett a csapattal és egyénileg is mindenkivel, a saját szerepét már mindenki ismeri, de ez egyébként még majd nyilván alakulni is fog a folyamatos játék során.
– Mikor kezdted azt érezni, hogy a csapat már “terhelhető”, eredményekre is képes? Dubrovnikban?
– Hát igen, azok a kétkapuk sokat segítettek, ráadásul akkor jött ki az egész nyár során elvégzett munka. Előtte is játszottunk már egy-két kétkaput itthon, a Honvéddel és az OSC-vel.
– Amikor elutaztatok Kragujevácra, nem ti voltatok ennek a csoportnak az esélyesei – talán ezt lehet mondani. Nem sokan gondolták, hogy a torna utolsó percéig esélyetek lehet a továbbjutásra. Te hogy láttad? Úgy tekintettél a tornára, mint egy próbatételre, “Jó, nézzük meg, meddig jutunk!” vagy esetleg gondoltál arra, hogy már most ennyire jól sikerül…?
– Úgy utaztunk, igen, hogy kíváncsiak voltunk, mire leszünk képesek ezek ellen a csapatok ellen, de azért mindenkiben benne volt, hogy ez mégiscsak egy BL-selejtező, szerettünk volna továbbjutni. Az első ellenfelünknél, a Radnicski Kragujevácnál nagyon jó játékosok szerepeltek, de szerintem minden esélyünk megvolt arra, hogy megnyerjük azt a meccset, amivel továbbjutottunk volna. Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, hiszen csak rajtunk múlott. Az az utolsó negyed…, amikor, ugye négy gólt kaptunk és 9:6 -ról megfordították…
– Ott mi volt a hiba, mi hiányzott?
– Az a rutin, ami egy új csapatnak egy idő után meglesz, hogy ekkora vezetésből a meccs utolsó szakaszában nem szabad kiengedni a kezünkből a győzelmet. Persze, nem vagyunk telhetetlenek, de egy kicsi csalódottság maradt bennünk.
– Térjünk rá a te személyes szerepedre. Neked mit mondott Dani, amikor a feladataidról beszélgettetek?
– Azt kérte: legyek önmagam, azt csináljam, amit jól tudok. Adjak egy sebességet, lendületet a csapatnak az akciók során, segítsem a helyzetek kialakítását – és persze a góllövés is fontos feladatom…
Egyéni teendőm még, hogy erősödnöm kell…
– Hogy értékeled a kragujeváci teljesítményedet?
– Úgy éreztem, hogy igazából mindegyik meccsen jól ment a játék. Apró hibák történtek, de sokat voltam vízben, hiszen Ákost (a Radnicski elleni első meccs harmadik percében kiütött Konarik Ákost – a szerk.) korán elveszítettük, így végig több feladat hárult a kapásoldali játékosokra. Talán ennek köszönhető, hogy a második meccsen, a Mladost ellen 8 gólt tudtam lőni.
– Na…, azért ehhez nem elég ott lenni a vízben, be is kell lőni a labdát a kapuba. Itt jegyzem meg, feltűnt, hogy jó néhány gólodnál nem támadtak meg, négy-öt-hat lóba előzte meg a sikeres lövésedet…
– Igen, erről mi is beszélgettünk a fiúkkal, nekünk is feltűnt. Az időkéréses fórunkban a vége felé, egy sima, hosszú fás kilépőt játszottunk és hagytak hátul lóbálni. Ez a lövőnek igazából jó, mert két lehetősége van: ha nem támadják meg, akkor belövi, ha megtámadják, akkor pedig fel tudja adni a kapufásnak. Hát…, nem támadtak meg…
– Egyszer sem! Olyan érzésem volt, hogy megbeszélték előtte: “ez” hadd lőjön… 🙂 És lőttél nyolcat…
– Igen. Ha minden meccsen így fognak ellenem játszani, akkor azt nagyon szépen megköszönöm. 🙂
– Erre azért ne számíts…
Érezted-e Kragujevácon, hogy ezzel a teljesítménnyel már a nemzetközi élmezőny szintjét éred el?
– Ahogy bekerültem a Honvédba, évről évre jobban ment, egyre magasabb színvonalat tudtam hozni a játékban. Szeretném, ha ez a fejlődés a jövőben is folytatódna, a BVSC-ben ehhez minden adott.
– De mondjuk, tapasztaltad-e apró gesztusokban, hogy megnőtt irántad a figyelem, az ellenfelek szemében mit láttál?
– Egyrészt nem figyeltem erre, játszottam, különben is, nagyon a szezon elején vagyunk még. Annyit vettem észre, hogy a Kragujevac fiatal játékosai, akik a labdszedők voltak, meccs után odajöttek és megkérdezték, hogy én voltam-e a 6-os sapkában, mert nagyon tetszett nekik a játékom.
– Mi vár most rád, rátok?
– A hétvégén csoportkör a Magyar Kupában, megyünk Egerbe három meccsre. A jövő hét végén pedig az Eurokupa selejtezőköre. Nehéz a csoport, de itthon játszunk, hazai közönség előtt, úgyhogy reméljük a legjobbakat.
– Köszönöm szépen a beszélgetést.