Megtartotta elutazás előtti utolsó edzését a férfi válogatott. Két játékostól érdeklődtünk a felkészülésről, a csapat helyzetéről. Videóinterjúk és azok írásos változata:
A munka szokás szerint a konditeremben kezdődött, Csillik Árpád irányításával végeztek furfangosnál furfangosabb izommozgató, erőfejlesztő gyakorlatokat a fiúk.
A Széchy uszoda sátorteteje alatt a női válogatottat váltotta a férfi csapat, amely ezúttal is teljes létszámban dolgozott, vagyis a Bukarestbe nem utazó kerettagok is segítették a munkát.
A Világkupa-csapat:
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor, Szakonyi Dániel – kapusok;
Angyal Dániel, Bedő Krisztián, Burián Gergely, Ekler Zsombor, Kovács Péter, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Tátrai Dávid, Varga Vince, Vigvári Vendel, Vismeg Zsombor – mezőnyjátékosok.
A nem utazó kapus, Bányai Márk, Fekete Gergő (aki vállsérülése miatt könnyített edzésmunkát végzett), Vigvári Vince, (aki még szintén lábadozik), valamint Ekler Bendegúz is ott volt most is, az edzés legvégéig.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú írásos változata:
– Nagy Ádám áll a vlv kamerája előtt, szervusz, Ádi!
– Szia!
– Mindenekelőtt hadd kérdezzem meg, hogy itt az edzés végén mi volt ez a hatalmas öröm a részedről?
– Volt egy kis gyakorlásunk, és Zsolt bedobott egy tétet.
– Ami?
– Ami igazából csak egy jelképes dolog, szendvics és üdítő, de ugye, nálunk minden, ami tétre megy, az vérre megy. És a végén mi kerültünk ki győztesként, ezt ünnepeltem.
– Na, hát ehhez gratulálok, és kérlek, foglald össze, milyen volt neked ez a felkészülés, térj ki arra is, hogy a zágrábi, horvátok elleni meccseket, hogy értékeled, főleg a hivatalos meccset.
– Nem volt sok szünetünk a bajnokság vége után. A karácsonyi szünet előtt elkezdtünk dolgozni, akkor még inkább fizikálisan. Aztán, ahogy visszajöttünk a szünetből, utaztunk Zágrábba, és ott már inkább a taktikai elemeket próbáltuk gyakorolni a horvátok ellen, illetve magunkkal is foglalkoztunk.
Aztán, ugye, megint volt egy kisebb szünetünk itthon, az újév környéken, és most már igazából tényleg csak arra koncentrálunk, hogy egyre élesebbek legyünk és jól menjenek a taktikai elemeink.
– Milyennek látod a csapatot?
– Nagyon lendületes, agresszív, fiatal, gyors, igazából ezekkel a szavakkal tudom leírni, és nagyon elszánt, ezt még hozzáteszem.
– Ami a te szerepeted illeti, szerintem nem lesz változást, mert te már tavaly vezérként működtél a játékban. Készíted magad erre, vagy ez most már rutin?
– Hát, azért ez sosem rutin, mindig készülni kell fejben, de most megvolt az az idő, tudtunk ilyesmire is készülni.
– A bukaresti tornán először a csoportban két meccs lesz, és aztán hatba kell kerülni ahhoz, hogy kijussatok a döntőre, tehát hogyha nincs meg az elődöntő, még akkor sem sincs vége. Hogy látod az ellenfelek alapján, mik az esélyek?
– Igazából nem tudom, hogy a többi csapat hogy készült, mert azért azt hallottam, hogy voltak, akik később kezdték a felkészülést. Nekünk ilyen téren azért szerintem van előnyünk, mert elég korán kezdtünk. Majd meglátjuk, hogy ők milyen csapattal jönnek, mennyire veszik komolyan, és mennyire akarnak oda kerülni a végén.
– Az egész évre vonatkozóan? Ugye, lesz egy világbajnokság, hogy látod, a fejlődés íve milyen lehet?
– Szerintem ennél a csapatnál nagyon gyors lehet a fejlődés, hiszen sok a fiatal idézőlesen “rutintalan játékos”, és nekik minden világverseny, minden edzés, amit most itt töltenek, rengeteget tud segíteni.
– Hát Ádi, köszönöm szépen a beszélgetést, és sok sikert, kívánok Bukarestben!
– Köszönöm szépen!
A videóinterjú írásos változata:
– Kovács Pétert, a válogatott centerét köszöntöm, szervusz Péter! Tőled is azt kérem, hogy úgy nagyjából foglald össze, milyen volt ez a felkészülés, milyen volt a zágrábi út, és mit vársz a bukaresti kirándulástól.
– Üdvözöm a nézőket. Összességében szerintem viszonylag rövid volt a felkészülés, de azért mégis megterhelő volt. Egy kemény bajnoki szakasz után jöttünk, nagyon sok meccset játszottunk, és nem nagyon volt pihenő.
És ugye, nagyjából, majdhogynem nulláról, de nem teljesen nulláról indult a csapatépítés, mert azért sokan játszottunk együtt a tavalyi zágrábi Eb-n. Azért mégis elölről kellett kezdeni az építkezést, egy fiatal csapattal. A zágrábi túrát úgy értékelem, hogy nagyon jól sikerült, és nagyon hasznos is volt a csapatnak. Ugye, pont amiatt, hogy mi még nem játszottunk sokat együtt. Ebben, azt gondolom, hogy nagyon nagy előrelépést értünk el, összeszokottság terén.
Hogy a bukaresti tornától mit várok? Igazából folyamatosan javuló játékot. Persze nagyon jól lenne, ha egyből közel maximummal tudnánk kezdeni, de mégis azt gondolom, hogy ennek a fiatal csapatnak az lenne a legfontosabb, hogyha folyamatosan fejlődne, és hát nem mellesleg, nyilván tovább szeretnénk jutni.
– A posztodat illetően kaptál egy új centerpárt, mit szólsz hozzá?
– Ismerem Krisztiánt (Bedő Krisztiánt – a szerk.) jó ideje nagyon jó a kapcsolatom vele és nagyon jó centernek tartom.
– Játékban a centermunka hogy fog alakulni? – az új szabályok kapcsán kérdezem.
– Talán ami a legmarkánsabb, az az, hogy rövidebb lett a támadóidő, 30 helyett 25 másodperc, igaz a pálya is rövidül, de mégis azt gondolom, hogy azáltal, hogy kevesebb időnk van, jóval gyorsabban kell majd pozíciókat felvenni és megtartani. Szerintem centerposzton igazából ez érdekes, a többi nagyjából ugyanaz, vízilabdázni kell. Nagyon nem változott szerintem az egész. Nyilván itt a rövidebb pálya adja kihívásokat, azzal kell majd megküzdeni.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, sok sikert kívánok!
– Köszönjük szépen.
