A Recco gólszegény meccsen biztos győzelmet aratott a Brescia ellen az olasz bajnoki döntő utolsó mérkőzésén. Ezzel megszerezte 34. bajnoki címét. A szezonban az egyik legjobb “reccós” Zalánki Gergő volt, a döntő szombati fordulójában sem maradt gól nélkül. Meccs után nyilatkozott a vlv-nek.
Olasz bajnoki döntő
HARMADIK MÉRKŐZÉS
Május 28., szombat
Pro Recco-Brescia 5:2 (1:0, 0:0, 1:0, 3:2)
Pro Recco: M. Del Lungo, Di Fulvio 1, Zalánki 1, Figlioli, Younger, Cannella, N. Presciutti 1, Echenique 1, Ivovics 1, Velotto, Aicardi, Hallock, Negri. Vezetőedző: Sandro Sukno
Brescia: Tesanovics, Dolce, C. Presciutti, Constantin-Bicari, Lazics, Vapenszki, Renzuto Iodice 1, T. Gianazza, Alesiani, S. Luongo, Di Somma 1, Gitto, M. Gianazza. Vezetőedző: Alessandro Bovo
A Punta St. Anna, a Reccói-öböl legendás uszodájának lelátói természetesen zsúfolásig megteltek, a jegyek már csütörtökön elfogytak a bajnoki döntő utolsó mérkőzésére. A Recco végül magabiztosan húzta be a meccset és ezzel a klub 34. bajnoki címét szerezte meg, visszavágva a Bresciának a tavalyi, döntőbeli vereségét.
A harmadik helyért folyó párharcot végül a Savona nyerte meg a Trieszt ellen, így indulhat a Bajnokok Ligájában. Az utolsó olasz Eurokupa-helyet az Ortigia szerezte meg a Palermo legyőzésével.
Zalánki gólja az olasz bajnoki döntőben
A Pro Recco gólösszefoglalója
ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:
– Természetesen nagyon örülök! Elég érdekes volt így, hogy a harmadik negyed végéig mindössze egyetlen gól esett. Emiatt nagyon fárasztó volt ez a mérkőzés.
Örülünk, de tudjuk, hogy nem szabad kiengednünk, még komoly feladatunk van, hiszen hamarosan kezdődik a Bajnokok Ligája nyolcas döntője.
– Azért kérlek, valamit mondj a mindent eldöntő meccs körülményeiről!
– Nagy felhajtás volt, már csütörtöktől folyamatosan itt volt a tévé, minden nap interjúkat készítettek a döntő előzeteseként. A meccsen telt ház volt, a végén pedig a kupával tiszteletkört tettünk a medence körül.
– Meglesz a bajnoki cím megszerzése utáni hagyományos öbölátúszás Reccóból Camogliba?
– Most biztosan nem, hiszen reggel már indulunk Rómába, onnan utazunk majd tovább Belgrádba.
Úgy gondolom egyébként, hogy a döntő megnyerése “elvárt” feladat volt számunkra, még akkor is, ha a Brescia nagyon jó csapat és ebben az évben tényleg jól játszott, megnyerte azt a nagyon nehéz csoportot is a BL-főtáblán. Nem volt könnyű, örülök a bajnoki címnek, de különleges boldogság nincs bennem. Egyrészt azért, mert mondhatom, hogy egész évben, folyamatosan boldogok voltunk, jó szezont produkáltunk, másrészt mindenki tudja, hogy a BL mennyire fontos, erre koncentrálunk.
– A döntő első olaszországi visszhangjaiból egyértelműnek tűnik számomra, hogy mához egy hétre egy újabb Pro Recco-Brescia meccsre számítanak nálatok – egy másik versenysorozat döntőjében…
– Összejöhet ez a párosítás, de addig még nagyon sok minden történik, nehéz út vezet odáig. Mindjárt az első mérkőzésünket a Barceloneta ellen vívjuk és a spanyolok kürülbelül egy hónapja nem játszottak tétmeccset, erre az egy találkozóra készülhettek. Ismét a klasszikus dilemma: az jár-e jobban, aki folyamatosan játékban van vagy pedig az, aki pihentebb, egyben nyogodtan készülhet a sorsdöntő meccsre.
– Köszönöm a beszélgetést és gratulálok az olasz bajnoki aranyéremhez!
Fotó: federnuoto.it
– Mindig nagyon bizakodó vagyok, hogy gyorsan össze lehet rakni egy csapatot, de azért ez nem egyszerű dolog, amikor a Ferencváros az ellenfél, hiszen masszív, összeszokott társaságról beszélhetünk, ha róluk van szó. Úgyhogy nem volt könnyű a mai feladat, ennek ellenére tetszett a játékosaim dinamikája, elszántsága és az is, hogy igyekeztek jól megvalósítani a játszani tervezett taktikai elemeket. Voltak persze hibák, ezeket elég gyorsan megtorolta a Ferencváros, gólokkal is akár, de számunkra nagyon hasznos kétkapu volt és ami jelenleg talán még fontosabb: remélhetőleg a Ferencváros számára is a felkészülés hasznos állomásaként szolgált. Azt gondolom, abban mindenképpen nagyon jó partnerek voltunk, hogy mérkőzéshelyzetben tettük lehetővé a gyakorlásukat, illetőleg, bizonyos taktikai elemet kifejezetten Zsolt kérésére próbáltunk meg kivitelezni.
– Először is: nagyon nagy köszönet Tominak, a válogatottnak, hogy segítenek minket a BLF8-ra való felkészülés utolsó szakaszában, nagyon fontosak számunkra ezek a kétkapuk!
– Nagyon örültem a meghívásnak, annál is inkább, mert kicsit elkeserített, hogy törölték az Universiádét a versenynaptárból. Kerettag voltam, bíztam abban, hogy bekerülök a csapatba, számomra ez lett volna az idei nyár nagy feladata.
– Szerdán kezdtünk, azóta minden nap két vizes foglalkozásunk volt és két konditermi edzésen is túl vagyunk. Ma is lesz még egy kemény kondink, este pedig egy másfélórás víziedzés. Igazából felvezető edzések voltak eddig, eltérő közegből érkeztünk, volt, akinek már két hete nem lehetett edzése.
– Jó volt ez a kétkapu, jól éreztem magam! Látszott, hogy a válogatott még csak most kezdte meg a felkészülést, mi pedig – elvileg – pár napnyira vagyunk a csúcsformánktól.
Nyerges Zsoltnak köszönöm a támogatást és a bizalmat, amit két éven át kaptam. Természetesen a csapattársaimnak is és minden kollégának, aki ott dolgozott Szolnokon. A két év összességében nagyon szép volt, sokat tanultam és bízom abban, hogy sok hasonló eredményt érek még el a pályafutásom során, mint Szolnokon. Természetesen sok sikert kívánok nekik a jövőre nézve. Csak pozitív érzésekkel emlékezem vissza az ott töltött időre, noha természetesen vannak hiányérzeteim mind az első, mind a második évet tekintve, talán elég, ha csak a tavalyi Magyar Kupára utalok. (A soproni négyes tornán Konarik Ákos betegség miatt nem szállhatott vízbe – a szerk.)
