Váratlanul nagy arányú győzelemmel kezdte a Fradi az egyik fél második sikeréig tartó bajnoki finálét. Az OSC-nek ezen a napon nem volt esélye. A második találkozó május 18-án lesz a Kondorosin, ha a Fradi ott is nyer, akkor bajnok. Cikkünkben nyilatkozatok, fotók.
Bajnoki döntő, 1. mérkőzés
A VLV ELŐZETESE A KÉT VEZETŐEDZŐ NYILATKOZATÁVAL
Május 6., péntek
FTC-OSC 18:9 (3:1, 6:4, 5:3, 4:1)
G.: Jansik Sz., Vigvári Vendel 5-5, Varga Dénes, Damonte 3-3, Vámos, Ubovics, ill. Salamon, Sziládi 3-3, Manhercz K. 2, Hárai
A mérkőzés alakulása:
1:0, 2:0, 3:0, 3:1 / 4:1, 4:2, 5:2, 6:2, 6:3, 7:3, 8:3, 8:4, 8:5, 9:5 // 9:6, 10:6, 11:6, 11:7, 11:8, 12:8, 13:8, 14:8 / 15:8, 15:9, 16:9, 17:9, 18:9
A beteg Varga Zsoltot Nyéki Balázs helyettesítette a Fradi kispadján.
A következő mérkőzés május 18-án 18.30-kor lesz a Kondorosin.
VARGA ZSOLT MECCS UTÁNI NYILATKOZATA A VLV-NEK
VLV-VIDEÓK:
– Szervusz Balázs, gratulálok ehhez a győzelemhez. Beugrás volt, milyen érzés volt a kispadon ülni egy döntőben?
– Köszönjük szépen a gratulációt. Ugyanolyan jó érzés volt, mint azon a pár mérkőzésen, amikor be kellett ugrani, de biztos, hogy más volt a hőfoka és a hangulata ennek. Azt gondolom, hogy az egész csapat jól reagált a helyzetre, én is próbáltam a lehető legtöbbet kihozni belőle. Azt próbáltuk elérni, hogy Zsolt a lehető legnyugodtabb legyen otthon a mérkőzés alatt, ez szerintem működött is és sikerült.
– Jó, hát értékeld kicsit a meccset! Igazából nagyon gyorsan eldöntöttétek…
– Igen. Egyből – ha lehet így mondani – nekiestünk az OSC-nek, jól kezdtünk, főleg jól értékesítettük a helyzeteinket. Tulajdonképpen egy dolog nem működött, az, hogy fórnál, emberelőnyben nem volt meg a türelem. Azt kértem, ezen változtassanak, s azonnal változtattak rajta, addig játszottunk, amíg kellett, a lehető legjobb pillanatban lőttük el a labdát ezekben a helyzetekben és így gyakorlatilag a mérkőzés felére – egy percet leszámítva -, majd végig mi domináltunk, ami nagyon jó, örülök neki, meggyőző volt.
– Nagy gólarányú győzelmet arattatok, de pont annyit ér, mint ha egy góllal nyertetek volna. Mire kell most figyelni?
– Pihennek egy kicsit a játékosok, utána, hétfőtől el kell kezdeni figyelni a Bresciára. Egy pillanatig sem lesz a fejünkben, hogy jön a második meccs. Utána majd elkezdünk az OSC-vel foglalkozni, addig nem. Nyilván le kell zárnunk ezt a mérkőzést a Brescia miatt is, meg a következő OSC-meccs miatt is – egy egészen más mérkőzésre számítok ott, arra számít mindenki. Szerintem fogjuk tudni ezt kezelni, ettől függetlenül egy nagyon nehéz meccs lesz.
– Köszönöm szépen, gratulálok!
– Szervusz, Dani! Elment ez a meccs, és nagyon nagy volt a különbség. Hogy láttad?
– Nagy volt és nagyon-nagyon nagy lett.
Gratulálok a Fradinak, s amivel kezdeni szerettem volna: Zsoltnak jobbulást kívánok. Remélem, hogy a második és harmadik mérkőzésen már tudunk egymás ellen meccselni.
De hát a mérkőzésről…, elég nehéz, mert kilencgólos különbségnél nincs sok beszélni való. Tizennyolc kapott gólról nem nagyon érdemes beszélni. Mármint nyilván érdemes lenne, csak elemzésbe nem szeretnék belemenni. A játék talán minden elemében jobb volt a Fradi. Láttam a játékosaimon, hogy hajtanak. Készültünk, nagyon akartuk, de nagyon kevesek voltunk. Ennek nyilván megvan az oka. Van ebben fegyelmezetlenség, van ebben pontatlanság, van ebben kvalitásnak a meg nem mutatása is. Van ebben lélektan is, talán az egész atmoszféra, talán az egész szezon. De hát, most azért nem kezdek bele egyrészt évértékelésbe, másrészt pedig temetésbe sem.
Nagyon mélyre kerültünk, mínusz sokban vagyunk. Föl kell jönnünk nullára a következő meccseken és utána megtalálni azt az extra teljesítményt, vagy akár azt a dolgot, amivel lehet nyerni. Nekünk most nem bajnokságot kell nyerni, nekünk most először meg kell találni az öltözőt, aztán valahogy hazajutni, aztán egymás szemébe nézni és visszajönni, és majd rátenni egy lapáttal, meg kettővel meg hárommal. Mert ha ez a Fradi így játszik a következő meccsen is, nekünk extracsúcshipergiga teljesítményre lesz szükség ahhoz, hogy legyen esélyünk. Hát így. Van időnk, de ez most egy ilyen válságmenedzselés, ami elkezdődik.
– Köszönöm szépen! Szépen összefoglaltad. Sok sikert!
– Szépen a csúnyát. De a csúnyát is meg kell élni, megéltük. Tényleg nem az számít hosszú távon, hogy mennyi csúnya van, hanem az, hogy mennyi szépet csinálunk belőle és bízom a srácokban, a munkában.
– Köszönöm, Dani!
(Lejegyezte: Monoki Nikolett)
– Szervusz Szili!
– Szervusz Geyza!
– Hatalmasat játszottál ma is. Gratulálok a győzelemhez és a személyes teljesítményedhez is. Értékeld légy szíves a VLV számára ezt a meccset! Milyen volt?
– Köszönjük szépen. Valóban hála istennek, jól ment a játék, de nemcsak nekem hanem az egész csapatnak.
Kemény mérkőzésre számítottunk. De nagyon jó volt így. Abban bíztunk, hogy el tudunk lépni és ezzel kicsit elbizonytalanítjuk őket. Azt tudjuk, hogy rutinosabbak vagyunk, több döntőt megéltünk, nyilván nem az egész csapat, de jó sokan a csapatból. Az elejétől kezdve meg akartuk mutatni, hogy mi vagyunk a jobb csapat, mi bírjuk jobban. Hála istennek sikerült is. Elmentünk 3:0-ra, ott egy kicsit elbizonytalanodtak, de mutatja az ő erejüket is, hogy többször felálltak két gólra, aztán talán egyre is, de újra mi tudtunk fokozatba kapcsolni és emiatt nagyon büszke vagyok a csapatra. Főleg így, hogy ma tudtuk meg hogy Zsolt nem tud velünk meccselni, ami igazából nem sokként ért, mert tudtuk, hogy volt baja, ez már a hét közepe felé kiderült, de úgy tudtuk, hogy ő fog meccselni, mert tegnap ő tartotta az edzést. Nagyon bízom benne, hogy hamar meggyógyul és várjuk nagyon vissza.
– A döntő folytatása előtt még lesz egy nemzetközi meccsetek is, de azért a döntőben ez a győzelem mennyire jelent nektek magabiztosságot?
– Lehetett érezni, hogy ők most nagyon mélyen vannak, mi nagyon magasan, de aztán, azt hiszem tíz nap múlva van a következő meccs, addigra ugyanúgy 0:0 lesz és úgy kell ezt fejben helyre raknunk, hogy ennyi nincs a két csapat között. 0:0-ról beleállunk és ugyanígy, ugyanilyen küzdéssel, ugyanilyen akarással megmutatjuk és le akarjuk zárni a bajnoki döntőt.
– Köszönöm szépen.
– Köszönöm szépen. Szia.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
– Szervusz Vendel! Gratulálok a győzelmetekhez. Gratulálok a személyes teljesítményedhez. Szilinek is azt mondtam és neked is azt tudom mondani, hogy nagyon nagyot játszottál ma. Milyen volt? Gondolom, hogy jól érezted magad?
– Igen. Nagyon jól éreztem magam, már csak azért is, mert talán rég voltak ennyire sokan a Komjádiban. Nagyon hálásak vagyunk a Fradival, hogy ilyen sokan járnak ki év közben a meccseinkre. De azért ma, már csak azért is, mert döntő volt, még többen voltak kint szerintem és fantasztikus hangulatot varázsoltak. Ilyen nézőközönség előtt pedig élmény játszani, főleg egy döntőt. Az egy más dolog, hogy most tényleg jól játszott a csapat is, meg nekem is egész jól ment a játék, úgyhogy ez már csak egy külön öröm.
– Milyen volt a meccs? 3:0-ra vezettetek, aztán utána úgy tűnt, hogy egalizálnak, tehát szoros meccs lesz belőle, aztán mégse lett az belőle.
– Nagyon bruzstos volt, nagyon sok kiállítás volt. Voltak cserés kiállítások, kipontozódások. Amikor a végén ránéztem a kijelzőtáblára, mintha egy egész csapat eltűnt volna, annyi kiállítást lehetett volna összeadni. Nagyon örülök, hogy az elején jól tudtunk megint kezdeni és domináltunk. Szerintem elsősorban a védekezésünk volt az, ami nagyon jól működött, mert elöl meglőttük azt az egy, két, aztán három gólt is, addig viszont nem kaptunk egyet sem és azt az előnyt azért végig tudtuk tartnai. Még akkor is, ha voltak olyan időszakok, amikor nyilvánvalóan, ha nem is kiengedtünk, de figyelmetlenek voltunk és kaptunk gyorsabb gólokat vagy egyszerűen jól megjátszott szituációkból gólt lőttek. Úgyhogy ez benne van, de utána meg mi tudtunk tovább menni és nem az volt, hogy feljöttek ránk és új meccs alakult ki , hanem megint el tudtunk lépni egy pár góllal.
– Ilyen nagy gólarányú győzelem azért egy kicsit demoralizáló is az ellenfél szempontjából. Van ebben bármi veszély, hogy esetleg elbízzátok magatokat, kicsit az aranyérem szalagja már a zsebetekben van. Hogy látod?
– Elvileg van, nyilvánvalóan, de szerintem annál sokkal profibb ez a társaság, mint hogy elhiggye, hogy ilyen lesz a következő mérkőzésünk is. A pozitív részeket nyilván próbáljuk továbbvinni és az önbizalmat megtartani, de tudjuk, hogy a Kondorosi utcában nagyon nehéz játszani – tavaly ugye, sajnos ott ki is estünk, úgyhogy nagyon sokat fogunk készülni arra és legalább ilyen jó teljesítményt szeretnénk nyújtani. Tényleg mindegy volt a mai gólkülönbség, viszont nagyon fókuszáltak tudtunk maradni és fegyelmezettek, úgyhogy ezt szeretnénk továbbvinni.
– Köszönöm szépen. Gratulálok.
-Köszönöm.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
– Szervusz Gergő! Elég szomorú az arcod. Sejtem ennek az okát. Mi történt ma veletek?
– Szervusz Geyza! Köszöntöm a nézőket.
Először is gratulálok a Fradinak, mert ledaráltak minket. A harmadik negyedben valami elszakadt, nem tudom, hogy mi történt. Nyilván nagyon csalódottak vagyunk, nem erre készültünk.
Elég sok minden kavarog bennem. Nem tudom, hogy egy ilyen meccs után mit kell mondani, de szerencsére nem a gólarány számít, most ezt tudom pozitívumként felhozni. A második meccsen, ha eggyel nyerünk, akkor kiharcoljuk a harmadik mérkőzést. Nyilván ez lesz a célunk, hogy otthon nyerjünk. Lesz rá tizenkét napunk. Ki kell elemezni ezt a mérkőzést, mert 18 kapott gól az nagyon sok, tehát az nem a kapuson múlt, hanem az egész védelmünkön. Valamit ki kell találni. Tényleg nehéz ilyenkor mit mondani.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult, sajnálom a szurkolóinkat akik kijöttek és ezt láthatták. Mi is többet akartunk kihozni ebből a meccsből, nyilván nyerni szerettünk volna. De ilyen a sport, fel kell állni, van tizenkét napunk összeszedni magunkat, úgyhogy ez a cél, az, hogy a második mérkőzésre ezt a napot elfelejtsük és tiszta lappal kezdjük a második mérkőzést.
– Köszönöm szépen.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
vlv-képek I., Monoki Nikolett felvételei
