Kedden este befejeződött a válogatott keret kétnapos összetartása, amit – Manhercz Krisztián csapatkapitány szavaival élve – “nehéz lett volna jobban kimaxolni”. Helyszíni riportunk a nap edzéseiről és hat értékelő nyilatkozat:
A hétfői és a keddi programokra meghívott játékosok:
Hétfő:
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor, Vogel Soma – kapusok,
Batizi Benedek, Bedő Krisztián, Ekler Zsombor, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Kovács Péter, Lugosi Csongor, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Tátrai Dávid, Vámos Márton, Varga Vince, Vigvári Vendel, Vismeg Zsombor – mezőnyjátékosok.
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor, Vogel Soma – kapusok
Batizi Benedek, Bedő Krisztián, Ekler Bendegúz, Ekler Zsombor, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Kovács Péter, Leinweber Olivér, Manhercz Krisztián, Nagy Ádám, Schmölcz Norman, Szépfalvi Gergely, Tátrai Dávid, Vámos Márton, Vigvári Vendel – mezőnyjátékosok.
A program fő elemei kedden is ugyanazok voltak, mint a hét első napján. Először Haris Éva beszélt – instrukciókat adva – a játékosoknak az étkezés jelentőségéről, majd a konditeremben Csillik Árpád vezényelt az egykori inkvizícióra emlékeztető gyakorlatokat. Ezután jött a délelőtti edzés , amelynek legfontosabb szakasza a két részre osztott társaság egymás elleni kétkapuja, előny-hátrány-gyakorlása volt. Mintegy fél órával az edzés vége előtt megjelentek az uszodában a WADA magyar képviselői, hogy doppingellenőrzést tartsanak. Türelmesen megvárták a gyakorlás végét, majd a fél csapatól mintát kértek, sőt, két játékostól vért is vettek.
Este folytatódott a kétkapus gyakorlás, Varga Zsolt a támadásvezetést, illetőleg az M-zóna alkalmazásának módozatait gyakoroltatta. Jó volt a hangulat, amit megalapozott, hogy az edzés elején kiszorítót játszottak a fiúk – ez mindig végletekig felborzolja a kedélyeket…
Délelőtt és délután is készítettünk interjúkat, ezeket folyamatosan itt adjuk közre (a leírt változatokkal együtt) és fotóink is lesznek.
VLV-VIDEÓK:
Schmölcz Norman a vlv-nek
A videóinterjú leírt változata:
– Schmölz Normant köszöntöm, a magyar válogatott kerettagját. El kell mondanom, hogy nagyon ritkán áll a kamera elé, és ezt kvázi megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a VLV-nek rendelkezésére át. Hát Norman, légy szíves, mondd el, hogy milyen érzésekkel jöttél a válogatott keretezésére! Milyen volt itt lenni?
– Üdvözlök én is mindenkit. Hát tényleg…, ez különleges alkalom, hogy kamera előtt állok. És nagyon jó érzés volt ide jönni a Margitszigetre, a válogatott edzésére. Remélem, hogy lesz még alkalmam, hogy itt bizonyítsak. És hát: többé-kevésbé jól telt.
Gyakoroltunk egymás között. Volt egy konditermi foglalkozás előtte, meg egy dietetikus tanácsadás. Úgyhogy pozitív mindenféleképpen. A srácok közül van, akivel már dolgoztam együtt korosztályos válogatottban és van, akit még egyáltalán nem ismertem. Még így tapogatózom, hogy a csapatban mi lehet a szerepem.
– Az utóbbi időben nagyon jó ment neked. Gondolom, hogy lehet valami összefüggés e között és a mostani meghívás között. Te hogy látod a saját formádat, az esélyeidet?
– Nem latolgattam még ezt. Nekem ez egy lehetőség, hogy most itt lehetek. Itt kell beleadni a száz százalékot, és ha a későbbiekben legalább még egy edzésre meghívnak, én már azzal is elégedett leszek.
– Beszéljünk egy kicsit a klubodról. Még talán korai kimondani, de azért eléggé úgy tűnik, hogy az év meglepetéscsapata vagytok. Minek köszönhető ez?
– Beszéltünk már előtt sokat. A csapategység Szolnokan kimagasló. Én azt gondolom, hogy talán ez ad olyan pluszt nekünk, ami hétről hétre, meccseken, rangadókon át átlendít minket minden nehéz szituáción. Zolival is nagyon jó együtt dolgozni, Hangay Zolival. Úgyhogy ez a két dolog lehet.
– Mi vár most rád ezután a közös munka után? Este még van egy edzés…
– Persze, utána, szerdán már Szolnokon van jelenésem. Szombaton pedig már a Miskolccal fogunk játszani.
– Köszönöm szépen!
– Köszönöm szépen, én is.
A videóinterjú leírt változata:
– Jansik Szilárdot köszöntöm a válogatott keret kedd délelőtti edzése után. Szervusz, Szili! Először is az első kérdés az, hogy hogy vagy egészségileg. Láttam, hogy a kondinál azért óvatosan kezeled a különböző szerszámokat. Mi van a nyakaddal?
– Köszönöm a kérdésed. Jól vagyok egészségileg. Nem óvatoskodtam a kondiban, szóval lehet, hogy nem figyeltél eléggé. De természetesen odafigyelek a helyes végrehajtásra, lehet, hogy ott szúrtál ki valamit. De hála istennek, minden rendben, és jól vagyok. Jó itt lenni.
– Na, hát akkor mesélj egy kicsit erről az összetartásról. Rég voltál a válogatottnál. Milyen volt visszajönni? Van-e benned izgalom ilyenkor?
– Igen, az olimpia óta én nem is voltam itt. Ugye, kihagytam a téli Világkupa-felkészülést, illetve a Világkupa-selejtező tornát.
Megmondom őszintén, hogy most kicsit olyan érzésem volt, mint amikor fiatal koromban először jöttem. Vagyis nem tudom, lehet, annyi idő kimaradt, hogy így újra nagyobb izgalom, izgulás volt bennem. De jó érzés itt lenni.
Azért itt most már látszik, hogy ez nem az, mint amikor én jöttem akkor. Nem is tudom mikor volt az, már nem is emlékszem. Akkor én voltam a zöldfülű, most már én vagyok az egyik legrutinosabb, ha nem a legrutinosabb…
Szeretném azt a tapasztalatot átadni, illetve behozni a csapatba, amivel hozzájárulhatok ehhez a fiatalos lendületes játékhoz. Ezért vagyok itt, és bízom abban, hogy most egy nagyon jó, sikeres három és fél év elé nézzünk.
– Nyilván figyelted a bukaresti Világkupa-meccseket. Érdekel, hogy láttad: mennyire változott meg a csapat stílusa, a játék? Te is utaltál a gyorsaságra. Ez egy egész más válogatott, mint amiben voltál?
– Hát azért én nagyon sokféle összeállításban játszottam, és persze mindegyik csapat más. Ez, azt gondolom, hogy gyorsabb csapat, ezt láttam. Azért itt sok könnyebb súlyú, fürge játékos van, akik nagyon jól tudnak érvényesülni ebben a gyors játékban. Még nekem is szoknom kell, mert ez volt most a harmadik edzésem, hogy így az új szabályokkal ismerkedem én is. Lehet, hogy ez alatt a két nap alatt nem fogom tudni teljesen megszokni, de azért lesz még a Világkupa szuperdöntő előtt egy hosszabb felkészülés.
Próbálok asszimilálódni egyre jobban. Szerintem ez nagyon jó erényünk lehet, hogy tényleg megvannak azok a játékosaink, akik iszonyatosan nagy sebességet tudnak hozni, fürgék és szinte fáradhatatlanok. Mellettük vannak pozíciós embereink, akik nagyon jól fel tudják venni majd a pozíciót.
Én pedig, azt gondolom, hogy a kettő ötvözete vagyok. 🙂 Szeretnék gyors, fürge is lenni, illetve minél jobb erőben játszani, amikor oda kell érni. Szóval nagyjából így összefoglalva azt gondolom, hogy ez lehet a mi nagy erényünk.
– Ez a rövidebb pálya neked személy szerint kedvez?
Azt gondolom, hogy igen. Meg kell szokni, mert fura még, hogy tényleg pár tempót tesz az ember és szinte már helyzetben van. Abban a szempontból is érdekes ez, hogy én szeretem azt a fajta játékot, amikor én vagyok az első, aki a kapus kezéből kikéri a labdát, és esetleg már akkor azt látom, hogy valaki megúszott, sokkal hamarabb jó helyzetbe kerül, mint eddig. Vagyis dinamikusabb, pörgősebb lesz minden.
Én azt gondolom, hogy nagyon jól fog ez elsülni, de még szokni kell. Tehát most még nem tudok egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy ez kedvez-e nekem vagy nem. Bízom abban, hogy igen.
– A következő torna Montenegróban lesz, a Világkupa szuperdöntője. Mire számíthatunk szerinted ettől a csapattól?
– Azt gondolom, hogy nyerni megyünk. Mi másra számíthatnánk…? De azért itt most még nem ez a fő cél. Lesz sok újonc még a csapatban, vagyis lehet, hogy már nem újonc, mert már debütált, de azért én azt látom, hogy itt még nagyon sok mindenkinek szokni kell a nemzetközi szintet, meg úgy az egész válogatott szintjét.
Erre ez nagyon jó lesz. És hát azt a célt fogja szolgálni, hogy Zsolt Szingapúrra, a világbajnokságra a legjobb csapatot tudja összerakni.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, jó munkát és jó pihenést kívánok!
A videóinterjú leírt változata:
– Varga Zsolt szövetségi kapitányt köszöntöm és arra kérem, hogy foglalja össze a VLV olvasóinak, nézőinek ezt a két napot. Ugye volt négy vizes edzés, két kondiedzés, étkezési előadások. Hogy értékeled a teljesítményt?
– Sok szeretettel köszöntök én és mindenkit. Igen, folytatjuk azt a munkát, amit elkezdtünk, több területen is dolgoztunk most ebben a két napban. Fontos volt a táplálkozási, edukációs rész is, hiszen úgy gondolom, hogy már mindenki tud nagyon sok mindent azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell táplálkozni, mik azok a főbb elemek, amelyek a táplálkozásunkat jellemzik.
Azért mégis azt gondolom, hogy fontos egyrészt átismételni, másrészt a miérteket újra és újra átbeszélni, hogy amiket szedünk be, azokra miért van rá szükség. És olyan fontos alapdolgokat átismételni és elmondani, amiket azért szerintem jó, ha újra és újra hallanak a játékosok. Azért az elsődleges energiaforrás a táplálék, amit magunkhoz veszünk. Befolyásolja a kedélyállapotunkat, ezt is kimutatták már a mikrobiomokon keresztül. Befolyásolja a pihenésünket, tehát nagyon-nagyon sok mindenre kihatással van, befolyásolja az edzésminőséget, az egész életünket. Érdemes ezzel így foglalkozni időről időre.
Lesz még ennek folytatása, hogy egy picit jobban elmélyítve tényleg kapjanak képet a játékosok arról, hogy amit magunkhoz vesznek, táplálékot, az hogyan épül be a szervezetükbe, milyen funkciókkal bír, esetleg milyen hiányállapotokat fedezhetnek fel magunkon.
Nyilván az edzések egy része ismétlés, az elemek újragyakorlása. Mindig hangsúlyozom a védekezést. Nagyon fontos, hogy a védekezésben a kommunikáció meglegyen, meglegyenek a fázisok, amelyek beépülnek a játékosokba, és egyre könnyebben előhívható állapotba kerülnek ezek az elemek. Amikor elindul a felkészülés a következő világversenyre, akkor tényleg minél előrébbről tudjuk ezeket elkezdeni.
A második napon volt egy támadásos rész, támadásvezetéssel foglalkoztunk, ami ugyanilyen fontos, hogy hogyan tudunk helyzetbe kerülni, hogyan tudunk egyre jobb és egyre tisztább helyzeteket kidolgozni. Ez volt a mai nap, illetve ma este folytattuk a gyakorlást és szerettem volna még kétkapuzni. Nyilván azt is láttam, hogy a játékosok olyan fázisban vannak most…, ugye tegnap úsztunk egy tesztet is 12×200-at, hogy lássuk, ki milyen állapotban van.
Voltak ténylegesen nehéz szárazföldi kondik is, hiszen megpróbáljuk úgy beosztani ezt a két napot, hogy kiszolgáljuk azt a munkaigényt is, ami a kluboknál megjelenik ebben a fázisban. Fontosnak gondolom ezt, és talán egyfajta bizalomnövelés is, hogy a klubok nyugodtan elengedhetik a játékosokat, a szükséges munkát el fogják végezni.
– A délelőtti edzés vége felé volt egy nem tervezett elem is, megérkeztek a doppingellenőrök. Mit jelent ez? Ilyenkor a vízben megzavarja-e a fejeket, mert azért még egy fél órát még kétkapuztatok.
– Szerintem inkább csak az volt a fontos, hogy azok, akik tudták, hogy mennek, minden többet igyanak és ne menjenek már ki vécére, mert akkor magukkal szúrnak ki. Ilyenkor, hogyha időben szólnak, akkor is sokkal jobban le lehet rövidíteni ezt a folyamatot, ami magával a doppingvizsgálattal jár. Ez az életünk része, úgyhogy igazából semmi extrát nem jelent. Maximum egy kis kellemetlenséget, mert azért az edzés után ott kell maradni még egy darabig.
– Jó, hogyan tovább? Mikor találkoztok legközelebb?
– Ugyanígy március 10-11-én van a következő edzésprogram, utána március végén, illetve április 4-én indul a közvetlen felkészülés a Világkupa szuperdöntőjére.e
– Köszönöm szépen a tájékoztatást!
A videóinterjú leírt változata:
– Manhercz Krisztián csapatkapitányt köszöntöm, és arra kérem, hogy ezt a két napot foglalja össze, mi történt itt, mennyire vagy megelégedve a teljesítménnyel, milyen a csapat, mit csináltatok?
– Üdvözlöm először is a VLV olvasóit, hallgatóit. Elég tartalmas két napon vagyunk túl, nem gondolom, hogy jobban ki tudtuk volna maxolni ezt az elmúlt 48 órát. Volt benne két konditermi edzés, dietetikai összefoglaló, 12×200-as felmérő és rengeteg gyakorlás.
Nyilván azért ezek a szezon közbeni gyakorlások inkább csak emlékeztető jellegűek, a szinten tartást szolgálják, hogy ne az legyen, hogy volt egy hosszabb összetartásunk meg egy felkészülésünk a karácsonyi időszakban, és utána legközelebb áprilisban, a Világkupán, gyakorlatilag egy hét alatt kell majd elővenni mindent. Volt most ez az összetartás, lesz márciusban is, úgyhogy igyekszünk azokat a taktikai elemeket, amiket sikerült már valamelyest egy bizonyos szintre juttatni, újra-újra felhozni. Nyilván a sűrű versenynaptár miatt azért nem egyszerű, de annak örülök, hogy mindenki odatette magát, és tényleg látszott, hogy ha nem is hibák nélkül, de nagy akarattal és jó energiákkal mozgattunk meg mindent.
– Van itt néhány játékos, aki ha volt is valamikor már keretedzésen, de azért számukra nem megszokott ez a munka, és nekik egy külön kis fejtágítót tartott Zsolt a vízparton. Ezek a fiúk, akik törekednek a válogatott keretbe kerülésre, milyenek? Érzel különbséget a bent lévők és köztük?
– Nyilván a magyar vízilabda abból a szempontból szerencsés helyzetben van, hogy mindig megvolt az utánpótlás, és aki meghívást kap egy ilyen edzésre, az okkal kap meghívást. Abból a szempontból persze nehezebb helyzetben vannak, hogy nekünk azért volt egy háromhetes felkészülésünk, ahol a taktikai dolgokat napi több órát tudtuk gyakorolni, nekik meg itt majdnem, hogy fél óra, egy óra alatt kellett adaptálódni. De ők is nagyon jó energiákkal szálltak be. Nyilván ugyanaz a célja itt mindenkinek: a lehető legsikeresebb legyen a csapat. Ezen az úton kell tovább mennünk.
– Na, akkor beszéljünk a jövőről. Van már valami a fejedben a montenegrói Világkupa-szuperdöntőről? Gondolsz-e már rá vagy az még odébb van?
– Nyilván ott van a fejében, mert az a következő nagy várogatott-megmérettetés. Mint említettem, márciusban lesz egy összetartásunk, a közvetlen Világkupa-felkészülésen kívül az a két nap lesz az összes idő, amit együtt tudunk tölteni, tehát tényleg nagyon kevés. De ha meg abból a szempontból nézem: eltelik addigra a bajnokságoknak egy két hónapos szakasza. A klubjában mindenkinek rengeteg tennivalója van, és most mindenki arra kell, hogy koncentráljon. De azért mégiscsak egy döntőről beszélünk, egy szuperdöntőről, és ilyen világesemény sincs minden évben. Úgyhogy nyilván nagyon komolyan szeretnénk venni, megismételve a télen mutatott teljesítményt, mindjárt az első montenegrói meccsen, a hollandok ellen ellen.
– Köszönöm szépen, a jó munkát!
– Nagyon szépen, köszönöm!
A videóinterjú leírt változata:
– Leinweber Olivért köszöntöm, és gratulálok ahhoz, hogy meghívtak a válogatott keretedzéseire. Arra kérlek, hogy egy kicsit foglald össze, hogy érezted itt magad, milyen volt, ért-e bármi meglepetés?
– Először is üdvözlöm a kedves nézőket! Nagyon örülök, hogy itt lehettem, ugye egy hosszabb kihagyás után. Két jó edzésünk volt, igaz, hogy viszonylag rövid edzések, de megterhelő, meg ugye, szezon közben vagyunk, úgyhogy látszódott mindenkin, hogy elég fáradt.
Nem volt sok cserénk, a mai két edzés a védekezés és a támadás gyakorlásáról szólt. Úgy gondolom, hogy mindenféleképpen hasznos volt, de hát, holnap megyünk vissza a klubba, én éppenséggel meccset fogok játszani, úgyhogy ott folyik tovább a munka.
– Beszélj egy kicsit erről a kihagyásról! Eltört a kezed. Volt komplikáció? Mi történt?
– Hát, nagy a valószínűsége, hogy még szeptemberben tört el és így játszottam le a szezon első felét. És decemberben, amikor szünetelt a bajnokság, felkerült rá a gipsz, egy hónapig gipszben volt. Most éppen a rehabilitációt csinálom, úgyhogy még nem százszázalékos, de remélhetőleg minél hamarabb újra az lesz.
– Honnap lesz az első meccsed? A Vasas ellen?
– Igen.
– Na hát ez akkor egy beharangozó egyben…
Azt szeretném kérdezni…, 19 éves vagy, ha jól emlékszem, te még az utánpótlás korosztályhoz tartozol, ott a magyar válogatottnál mi vár rád?
– Tavaly az Eb-n negyedikek lettünk, úgyhogy ennél mindenféleképpen jobb eredményt szeretnénk elérni az idei vébén. Nyilván benne szeretnék lenni a keretben, remélhetőleg ez összejön, de most már inkább a felnőtt válogatottban gondolkodom, ott szeretnék megragadni, és utána később meghatározó játékos lenni.
– Azért azon a poszton, ahol te játszol, elég nagy a tülekedés… Hogy látod az esélyt?
– Hát, ha nem úgy gondolnám, hogy van esélyem, akkor igazából nem volna értelme itt lenni. Úgyhogy nyilván arra törekszem, hogy én legyek a legjobb, hogy megmutassam, hogy én lövök a legjobban, jól úszok, jól védekezek, fejben is ott vagyok, szóval a mindennapjaimban ezen dolgozok.
– Ez a mostani meghívás, különösen az előzmények ismeretében, tehát hogy két hónapja nem igazán játszottál, ez valamiféle pozitív visszajelzés neked?
– Mindenféleképpen. Decemberben le kellett mondanom a válogatottat, és talán azért is hívtak most, mert akkor nem tudtam jönni. De talán számított a korosztályos Eb-n mutatott teljesítményem is, plusz a sérülés ellenére talán a klubszezonom is sikerült annyira jól, hogy megérdemeljem a meghívást.
– Mennyire hiányoztál a Szegedbe? Én hallottam, hogy panaszkodtak, hogy tartalékos a csapat, gondolom elsősorban rólad volt szó.
– Hát, gondolom hiányoztam, de amúgy nagyon jól megoldották a fiúk, nagyon jó meccseket játszottak. Ugye, decemberben helyből otthon megverték a Miskolcot nagyon simán, és utána a Szentest is egy szoros meccsen. Most ez a szezonnak a második fele sajnos nem kezdődött olyan jól, otthon kikaptunk a Kaposvártól, de utána két nagyon jó meccsen egygólos vereség következett a Szolnok és a BVSC ellen, ezeken egy kicsit több szerencsével, odafigyeléssel egy vagy akár több pontot is szerezhettünk volna.
– Hát köszönöm szépen ezt a hosszabb beszélgetést, holnap találkozunk a Komjádiban!
– Köszönöm, szia, Geyza!
A videóinterjú leírt változata:
– Szépfalvi Gergő áll a VLV kamerája előtt, szervusz! Gratulálok neked is ahhoz, hogy egyáltalán itt vagy. Ez nem az első eset, de gondolom, hogy még mindig újdonságértéke van, és élvezed.
– Abszolút! Üdvözlöm a kedves nézőket! Borzasztóan örülök, hogy meghívást kaptam erre a napra, és próbáltam kiélvezni minden pillanatát.
– Na, mesélj az edzésekről! Ért-e bármi meglepetés, vagy pont azt úgy történt minden, ahogy arra számítottál?
– Hát, igazából nem ért meglepetés. Örültem, hogy nem volt ma felmérőúszás. 🙂 Ezt leszámítva igazából a megszokottakat csináltuk. Gyakoroltuk a szoros emberfogást, és az abból való visszalépést zónára. Amilyen edzéseken voltam eddig a válogatottnál, nagyjából mindig ez volt a program. Úgyhogy ilyen szempontból az történt, amire számítottam.
– Volt reggel egy tájékoztató előadás az étkezésről. Ez adott neked újdonságokat?
– Abszolút! Például fókuszba helyezte azt, hogy miért érdemes odafigyelnie a sportónak a táplálkozására. Hogy mennyire összeadódik minden kicsi dolog, és a napi érzet mennyire összefügg a táplálkozással, illetve hogy a meccsen hogyan érzed magad, hogyan játszol, az ilyen kis dolgokból adódik össze.
– Úgy hallottam, hogy kaptatok feladatokat is.
– A táplálkozást illetőleg?
– Igen, igen.
– Igen, például el kell menni mindenkinek Haris Évához egy konzultációra, s ha valaki elfelejti, akkor annak retorziója lesz…
– Jó, hát az itteni társakat, gondolom, mind ismered, nem lehetett olyan érzésed, hogy jaj, hogy fogadnak.
– Nem, szerencsére már nem kell bemutatkoznom, úgy, hogy kezet fogok.
– A játékoknál, amelyeknek tétje volt, melyik csapatnál végeztél?
– Kettő ilyen volt, volt egy kiszorító most este, meg egy fór-hátrány, lefordulásos. Sajnos mind a két esetben én az alulmaradt csapatot “erősítettem”. 🙂 Hát ez van, legalább volt tét, valami téthelyzetet is.
– Azt tudom mondani erre, hogy majd legközelebb.
– Persze, hát nem lehet folyton veszíteni, mint hogy nem lehet folyton nyerni sem…
– Jó, hát majd legközelebb, és ezt is kívánom neked, hogy találkozunk legközelebb.
– Köszönöm szépen!
