Bombameglepetést hozott a szerdai BVSC-Semmelweis OSC találkozó. A történteket igyekszünk kicsit részletesebben bemutatni, amit a meccs utáni, a szokásosnál jóval tartalmasabb nyilatkozatok tesznek lehetővé.
A SZERDAI FORDULÓ KRÓNIKÁJA NYILATKOZATOKKAL
BVSC-Semmelweis OSC 10:13 (3:4, 0:2, 5:2, 2:5)
G.: Csapó, Benedek M., Mészáros M. 2-2, Csacsovszky E., Jansik D., Kovács P., Batizi, ill. Gál D. 4, Hessels S. 3, Sedlmayer 2, Tátrai T., Sziládi, Hessels B., Török Botond
A mérkőzés alakulása:
0:1, 1:1, 2:1, 3:1, 3:2, 3:3, 3:4 / 3:5, 3:6 // 3:7, 4:7, 5:7, 6:7, 6:8, 7:8, 8:8 / 9:8, 9:9, 9:10, 10:10, 10:11, 10:12, 10:13
Az OB1-es meccsek után évek óta kötelező a főszereplők megszólaltatása, méghozzá a szponzorfal előtt. Ilyenkor két edző és két játékos tesz nyilatkozatot, többnyire formális tartalommal (“Gratulálok az ellenfélnek és a saját játékosaimnak is”, stb.). Ezeket az eseményeket kifürkészhetetlen okból sajtótájékoztatónak nevezi a rendezők többsége, noha ez teljesen más műfaj.
Mindenesetre a mostani Szőnyi úti rangadó után a BVSC médistábja szokatlan terjedelmű és tartalmas nyilatkozatokat készített, amelyek valóban segítették egy izgalmas meccs történéseinek megértését. Így mi is nagyobb terjedelemben, írásos verzióban tesszük most közzé az érintettek nyilatkozatát.
TÓTH LÁSZLÓ (Semmelweis OSC) vezetőedző:
– Amikor az Eger ellen az volt a tét, hogy bejutunk-e a legjobb nyolcba, még nagyon nehézkesen játszottunk, éppen az utolsó pillanatban tudtuk megnyerni a meccset. Viszont utána lement a teher a fiúkról, és akkor elindult a játék. Amit egyébként én már láttam tőlük sokszor edzőmeccsen.
A Honvéd ellen a negyedik negyedben még döntetlen volt az állás, a végjátékot buktuk el, de akkor már érezhető volt, hogy extra dolgok jönnek elő egy-egy emberből, és csapatszinten is. És ehhez képest most még egyet lépünk előre, nagyon örülünk, és büszkék vagyunk, hogy sikerült nyerni. Erős a BVSC nem gyakori, hogy innen elviszik a három pontot.
– Több fordulópontja is lehetett volna a mecsnek, az utolsó akkor, amikor a BVSC 9:8-ra fordított. Te akkor hogy mit gondoltál? Ugye akkor érkezett meg a nyakatokra a hazai alakulat.
– Mindenféleképpen erőt mutat, hogy akkor nem törtünk össze, nem csökkent a csapat lendülete. Kellett egy-két szerencsés gól, volt azért blokkról bepattanó gólunk is. Egyik-másik játékoson azt láttam, hogy extrán elfáradt, de ennek ellenére tudott magában még találni valamit és ezzel visszafordítottuk a meccset.
Tudom, hogy erre senki nem számított. Mi titkon igen, mert mondom, ahogy kinéztek az elmúlt két-három hét az edzései, meccsei, benne volt, hogy egyszer elkapunk valakit, külön örülök, hogy ez most itt sikerült.
– Akkor még az is elképzelhető, hogy újabb nagy skalpokat fogtok begyűjteni?
– Persze. Először a Vasast verjük meg, aztán a Szolnokot, meg a Fradit, hogyne…
Az a lényeg, hogy úgy menjünk tovább, ahogy az elmúlt két hétben tettük, amikor bizonyossá vált, hogy a nyolcban vagyunk. Azért ha megnézi az ember az alsóházi meccseket, az ott kőkemény, meg stresszesebb is, nyilván. Így, ha tudnak lazán játszani a fiúk…, azt én már láttam, nyolc hónapja csináljuk most már együtt, és itt vannak képességek. Most összeállt minden, csapatszinten is. Megyünk tovább, és próbáljuk jól érezni magunkat.
VARGA DÁNIEL (BVSC-Manna ABC) vezetőedző:
– Számításaim szerint majdnem napra pontosan egy éve, huszonöt meccs óta nem kaptunk ki hazai pályán rendes játékidőben. Ez egy szép és hosszú sorozat volt. Ennek a mai meccsnek mi a tanulsága?
– Sőt, én úgy tudom, hogy a Fradi-meccstől eltekintve nincs is még vereségünk a Szőnyi úton. Ma már van.
Nem is a tanulságokról beszélek, először az OSC-nek gratulálok. Szerintem egy fantasztikusan jól játszó OSC találkozott egy nyilvánvalóan mélyen a tudása alatt játszó BVSC-vel, és annak lett az eredménye ez a meccs. Négyből három negyedet megnyertek, három gól a különbség, és nagyon nem találtuk azt, amivel ma fordítani tudtunk volna. Kivéve ott a harmadik negyedben, ott volt pontoság, volt élesség, volt sebesség, volt jobb védekezés is, de egyébként összességében… Általánosságban azt láttam, azt éltem meg, hogy erőlködünk, erőlködünk, de mintha homályosan látnánk. Minden lassú volt, nem voltunk élesek, nem voltunk fókuszáltak.
Amikor a kellő akarat megérkezett, akkor is ezzel a “szemszűrővel” akartunk, és csak annyi lett a különbség, hogy nagyobb akarattal, gyorsabban hibáztunk. Szóval nagy szenvedés volt ez az egész.
Én azt gondolom, hogy baromi jó szezont megyünk, nagyon sok minden nagyon jó a csapatban. Ezt nem tudtuk most megugrani. Én egyébként abban bíztam, és azt kértem a játékosoktól, hogy oké, hogy itt vagyunk, tegyünk rá még egy lapáttal, mert úgy fogunk tudni továbbhaladni. Hát ez a lapát, ez inkább fenékem billentett minket.
És igen, igaz az, hogy szerda-szombat van, igaz az, hogy a csapat fele hétfőn Komjádi Kupát játszott. Lehet, hogy én sem jól osztottam be ezt az elmúlt két napot, de azért elég nehéz is. Persze az is az én döntésem, hogy Ekler Zsombi ma kézfájása mellett pihent, de bíztam a játékosokban, és ez jött ki.
Nem láttam ezt jönni, de van ilyen. Azt gondolom, hogy van ilyen, és most nem az a kérdés, hogy van-e ilyen, hanem az a kérdés, hogy milyen hamar és hogy jövünk ki ebből, mert a céljainkon nem változtat ez az eredmény.
– Azért mi egyszer itt talpra álltunk, és vezettünk 9:8-ra. Akkor te nem érezted úgy, hogy ez a meccs még akár meglehet?
– De és köszönöm, hogy megemlíted, mert ez hozzá tartozik a csapat tartásához, a ritmusváltás képességéhez. Ott egyszerűen úgy játszottunk, ahogy kell, ahogy egy BVSC-nek játszania kell.
Igen, vezettünk, jól játszottunk, azt gondoltam, hogy most megvan, de kaptunk két olyan elkerülhető gólt, ami megfogta a csapatot, az OSC-nek újabb lelkesedést adott, mi pedig visszazökkentünk abba a rossz kerékvágásba, ami az első két negyedünket is jellemezte. A harmadik negyed jó élmény volt, jó dolog, hogy ilyet tudunk csinálni, de a visszajövetel kevés volt.
– Mennyire áll rá az agya a játékosoknak arra, hogy vannak kötelező győzelmek, amiket hozni kell. Nem ró ez esetleg egyfajta terhet rájuk?
– Dehogynem, teher, de az élsport is teher, meg az élet is teher. Ezzel a teherrel nem jól küzdöttünk meg. Pedig összességében azt gondolom, hogy tényleg rendben van a csapat sok mindenben. Biztosan, van oka annak, hogy ennyire nem voltunk élesek, ennyire kóvályogtunk. Rengeteg példát tudnék mondani a labdakéréstől, a megúszásokig, a blokkok, a helyezkedések, a kommunikáció hiánya.
De hát a jó csapat tud nyerni rosz játékkal is az elvárt meccseken. Szerintem mi jó csapat vagyunk, de ma nem sikerült jó csapatként játszanunk, sajnos.
FARKAS DOMONKOS (Semmelweis OSC):
– Hogyha a tesód készítené most ezt az interjút, aki ugye az M4 Sport népszerű riportere, akkor szerinted mit kérdezne tőled?
– Biztos egy állítással kezdené, és utána azt kérdezné, hogy milyen fordulópontokat tudnék kiemelni. És én erre azt válaszolnám, hogy hát…, természetesen jól kezdtünk, 6:3-ra mentünk a félidőben. Viszont a harmadik negyedet a BVSC hozta 5:2-re.
– Azt tudom kiemelni, hogy ami az előző héten, a Honvéd ellen nem ment (10:10-zzel fordultunk a negyedikre, aztán kikaptunk hárommal, ha jól emlékszem), az most sikerült, mert az utolsó negyedet mi nyertük három góllal. Ezért óriási elismerés jár, hiszen a BVSC Európa élmezőnyébe tartozik, úgyhogy nagyon büszke vagyok a srácokra.
– Nekem azt tűnt fel, már a bemelegítéstől, hogy mintha teljes extázisban lennétek, és ezt valahogy az egész meccsre át tudtátok menteni, mintha ez egy bajnoki döntő lett volna. Nem tudom, mi lehetett az ok, talán azok becsvágya, akik korábban itt játszottak vagy az egész csapat ennyire akarta ezt a győzelmet?
– Részben az is, illetve azzal, hogy bejutottunk a felsőházba, a legjobb nyolc csapat közé, nekünk minden meccs döntő innentől fogva. És azt Laci bácsi is mondta: mi minden meccsre úgy megyünk be, hogy igazából bármi történhet. Megmutattuk már a Honvéd ellen is, hogy vigyázni kell velünk.
Most itt a BVSC ellen is egy nagyon jó meccset tudtunk játszani, és ugye van még, ha jól tudom, öt meccsünk a középszakaszban. Nyilvánvalóan vannak nálunk jobb csapatok, de mi azon eszünk, hogy a különbséget ledolgozzuk, mert egy meccsen bárkit el lehet kapni.
– Ez egy formálódó, alakuló együttes, amelynek nagy része a nyáron állt össze. Voltak-e vérmes reményeitek? Vagy az, hogy itt vagytok a felsőházban, és pontokat gyűjtögettek, ez már nagy dolog a ti életetekben?
– Az alapcélunk a felsőházba kerülés volt. Ezt sikerült teljesíteni, és innen, nem azt mondom, hogy örömvízilabda van, mert vannak további céljaink. Szeretnénk az első hat közé kerülni, szeretnénk az ötödik helyért játszani, vélhetően az reális is lehet. Úgyhogy így készülünk tovább, és a jövő héten jöjjön hozzánk a Vasas, őket is így várjuk.
CSAPÓ MIKLÓS (BVSC-Manna ABC) csapatkapitány:
– Ez most azért a BVSC számára nyilván egy mélyütés. Ahogy alakult a meccs, te érezted, hogy ez lehet a vége?
– Gyengén kezdtük a meccset, de volt már olyan, hogy ilyesféle, X-es volt az első negyed, az első félidő akár, és addig még nyugodtak voltunk.
Én azt éreztem, hogy második félidőben gyakorlatilag végig vezetett az OSC, és ezt a helyzetet, ahogy fogyott az időnk, úgy kezdtük egyre idegesebben kezelni. Az OSC ezt jól kihasználta, olyan dolgok is bejöttek nekik, amikre nem lehetett számítani, onnan lőttek, ahonnan akartuk, és ennek ellenére gólokat kaptunk így. Úgyhogy gratulálok az OSC-nek, mert megérdemelték sajnos ezt a győzelmet.
– Felálltunk, vezettünk 9:8-ra, tehát elvileg azt is mondhatnánk, hogy a kezünkben is lehetett volna a mérkőzés. Ott szerinted mi történhetett, hogy mégsem tudtuk megnyerni?
– Nem tudok vitatkozni, voltak fellángolásaink, meg volt, amikor én is azt éreztem, hogy talán át tudjuk fordítani a meccset a javunkra, de akkor megint jött valami olyan pontatlanság, olyan könnyű gól, egy olyan ötös, ami valahogy nem… És hát alapvetően nem kellene, hogy benne legyen a meccsben, de ma nem is egy ilyen volt.
Volt egy nagyon jó kapusteljesítményük, nagyon sok minden sikerült nekik, nekünk nagyon kevés. Amilyen magasan voltunk a Vasas elleni meccseken, most azt éreztem, hogy annyira mélyen vagyunk. Jobban pörgött az OSC, és szerintem ez volt a döntő.
– Hogyan tovább?
– Jönnek a meccsek, ezerrel a nyakunkon vannak, úgyhogy igazából ez a szerencsés helyzet, hogy nagyon nincs idő ezen most szomorkodni. Nagyon fontos, ugyanolyan fontos három pont lett volna, mint bármelyik másik. Nem tudtuk megszerezni.
Ez az év se megy le úgy, hogy ne csúszna be egy olyan meccs, amelynek három pontjával kalkuláltunk volna. De azt gondolom, még mindig jól állunk a bajnokságban, és erre vigyázni kell, és ugyanúgy tenni kell a dolgunkat. Nem dőlt össze a világ, ki fogunk lábalni ebből is.
A nyilakozatok:
Címlapkép: Semmelweis OSC / @gabor7074