A CN Marseille csapata ismét megnyerte a Francia Kupát, története során 16. alkalommal. Ez volt a nyáron Marseille-be szerződött Nagy Ádám első franciaországi trófeája. vlv-interjú:
Francia Kupa
Bronzmérkőzés:
Pays d’Aix-Montpellier 21:15 (4:5, 6:3, 5:5, 6:2)
Döntő:
Strasbourg-CN Marseille 7:21 (3:5, 1:6, 3:4, 0:6)
G.: Crousillat 5, Nagy Ádám 4, Vernoux, Bouet 3-3, Marion-Vernoux, Canovas 2-2, Spaics, Bodegas, ill. Vitrant, Chandieu 2-2, Mehdi, Denux, Mas
NAGY ÁDÁM (CN Maresille) a vlv-nek:
– A Francia Kupa négyes döntőjét Aix-en-Provence-ban rendezték meg. Ide a Strasbourg és a Marseille selejtezők nélkül “hivatalos volt”, a másik két részvevőnek ki kellett harcolnia a szereplés jogát. Az elődöntőt a Montpellier ellen vívtuk, sima győzelem volt (23:8 – a szerk.), ezen a mérkőzésen nem játszottam a külföldiek létszámkorlátja miatt, lehet mondani, hogy pihentettek.
A Strasbourg elleni döntőről azt gondoltam, hogy szorosabb lesz, de most nagyon jól játszottunk, stabilak voltunk elöl és hátul is, viszonylag hamar szét tudtuk nyitni a mérkőzést és végig domináltunk.
Az az igazság, hogy a kupahétvége előtt nagyon rossz hangulatban volt mindenki, nem tudtuk még megemészteni, hogy a Sabadell ellen nem sikerült kivívni a továbbjutást a BL-ben. De hát, muszáj volt összeszednünk magunkat. Megnyertük a kupát, de a hangulat nem sokat javult…
– Nyilván nagy csalódás volt, hogy a BL-negyeddöntőt sem sikerült elérni, nemhogy a final fourt, amiben biztosan reménykedtetek…
– Így van, óriási csalódásként éltük meg ezt. Én főleg, de valószínűleg az összes csapattársam is így volt ezzel.
– Hol rontottátok el?
– Nagyon jól indult minden, egy sima győzelemmel a Hannover ellen, aztán a Barceloneta otthonában is nyerni tudtunk. Szóval voltak jó periódusok, de sokszor döcögött a játékunk. Valahogy azt érzem, hogy egyre inkább elbizonytalanodunk, folyamatosan estünk egyre lejjebb, ment el az önbizalmunk, és a végére már igazából semmi nem jött össze. Ráadásul közben jött az Eb miatti leállás, ez sem tett jót a csapatnak, Belgrád után nem sikerült visszanyerni a jó formánkat. Hogy csak a magam példáját mondjam: mi hétfőn délután értünk haza Budapestre, másnap reggel már kocsiba ültem, és vezettem 14 órát, mert szerdán reggel már edzésünk volt. Szóval pihenni sajnos nem tudtunk, és ez szerintem meg is látszott aztán a csapat teljesítményén.
– Azért a nemzetközi szerepléseteknek még nincs vége, az Eurokupában folytatjátok, ahol viszont a Savonával sorsoltak össze titeket…
– Hát igen. Őszintén megmondom, hogy a Savonát egy kicsit még erősebbnek is tartom, mint a Sabadellt. Részben az olasz stílusuk, részben a jó játékosaik miatt. Nagyon kellemetlen két mérkőzés vár ránk. Remélem, addigra magunkhoz térünk és újra jó formába lendülünk.
– Először vagy idegenlégiósként külföldön. Hogy érzed magad Marseille-ben?
– Nagyon jól, ez így volt kezdettől, azóta hogy kiérkeztem magam. Nagyon befogadó volt mindenki, jók a körülmények is. A tengerparton kicsit más az élet, sokkal nyugodtabb, lassabb minden.
– Utaltál az Eb miatti klubszünetre. Most, hogy eltelt egy kis idő, milyenek a belgrádi emlékeid?
– Fantasztikusak még mindig. Imádok a csapattal lenni, minden percét élvezem annak, hogy válogatott vagyok. Ez még akkor is igaz, ha a döntőben kikaptunk a szerbektől. Nem baj, ez benne van, tanulunk belőle. Hogyha sok döntőt játszunk, már csak a nagy számok törvénye alapján is elérkezik majd a győzelem…
– Volt itt azért a napokban egy rendkívül fontos esemény az életedben… A lánykérésre célzok. Hogy történt?
– Kaptunk a kupagyőzelem után két és fél-három nap pihenőt. Hétfőn a barátnőmmel elmentünk Nizzába egy kis városnézésre, majd felmentünk a hegyekbe síelni, kikapcsolódni. Természetesen én elterveztem mindent, hiszen a szándék már régebben megfogalmazódott bennem, nem ad hoc-jellegű volt a dolog, mintha a jeggyűrűt véletlenül, a hóban találtam volna… 🙂 Vártam a tökéletes pillanatot.
– Mit szólt a barátnőd? Számított erre?
– Nagyon meglepődött. Nyilván várta már, de nem számított arra, hogy most, nem pedig nyáron történik majd meg. Úgyhogy abszolút váratlanul érte a dolog.
– Hát Ádi, nagyon sok boldogságot kívánok és csak ezután sikeres folytatást a Marseille-nél és a válogatottnál!
Fotók: CN Marseille és Nagy Ádám