Keszthelyi Rita és Beatriz Ortiz személyében két világsztárral erősíti meg keretét az FTC-Telekom Waterpolo női vízilabdacsapata. A férfiaktól távozik Nagy Ádám, Pohl Zoltán visszavonul, érkezik (vissza a Reccóból) Haverkampf Bence és Lévai Márton – Vogel Somára ugyanis műtét vár. A sajtótájékoztatón NyíriZoltán, az FTC ügyvezető alelnöke tájékoztatást adott arról, hogy az egyik rivális magyar klub edzője szerinte elfogadhatatlan sportszerűtlenséget követett el a BLF4 két Fradi-meccse alatt.
A klub szakosztálya csütörtökön tartott sajtótájékoztatót, amelyen bejelentették az idei Bajnokok Ligája-döntős Sabadellből érkező két klasszist.
A magyar válogatott csapatkapitányaként 2021-ben olimpiai bronzérmes Keszthelyit, illetve a spanyolokat tavaly Párizsban történetük első ötkarikás elsőségükhöz segítő Ortizt a sportág legjobbjai között tartják számon, utóbbi tavaly elnyerte a világ legjobbjának járó különdíjat.
“Az utolsó szezonban Spanyolországban sok nehézségünk volt, kicsit belefáradtam a légióskodásba, a Ferencvárossal pedig kölcsönösen segíthetjük egymást a céljaink eléréséhez, ami számomra továbbra is a BL-győzelem” – mondta a 34 éves, kétszeres vb-ezüstérmes, Európa-bajnok magyar klasszis. “Mindig is nagyra törő játékosnak tartottam magam” – fűzte hozzá Keszthelyi.
Hozzájuk csatlakozik még a magyar válogatottal ugyancsak olimpiai bronzérmes Szilágyi Dorottya, aki Egerből érkezik a zöld-fehérekhez.
“A saját céljaim és a Ferencvárosé hasonlóak, szeretnék még bajnoki címet, kupát, és legfőképpen BL-t nyerni, utóbbiban még nem volt részem” – fogalmazott Szilágyi.
A Ferencváros női csapata az előző szezonban fennállása során először nyerte meg a bajnokságot, és nagy bravúrral bejutott a BL négyes döntőjébe is, ahol végül negyedikként zárt.
Matajsz Márk vezetőedző elmondta, mindhárom érkező extraklasszis, akik hatalmas erősítést jelentenek. Hozzátette, ha hasonlóképpen tudják folytatni velük is a munkát, akkor elérhetik a céljaikat.
Nyíri Zoltán, az FTC ügyvezető alelnöke elmondta, a női csapatnál a cél a hazai sorozatok megnyerése, illetve a legjobb négy közé jutás a BL-ben.
Mindeközben a férfi együttes is történelmet írt, Nyéki Balázs vezetőedző tanítványai ugyanis első magyar csapatként megvédték címüket a BL-ben, ráadásul hazai fronton dupláztak.
Az elmúlt idényben 48 győzelem és mindössze egy vereség volt a mérlegük, sorozatban negyedszer lettek Magyar Kupa-győztesek, és az újabb bajnoki cím megszerzésével immár 27 elsőséggel vezetik az örökranglistát – megelőzve ezzel az Újpestet. A hazai dominancia megkérdőjelezhetetlen, Magyarországon több mint három éve, kereken száz mérkőzés óta tart a veretlensége a csapatnak.
“Újra és újra szeretnénk mindent megnyerni, a mai nappal lezárjuk a szezont és elkezdünk készülni a következőre. Köszönet érte, hogy ilyen csapatom van, hogy mindig ilyen körülmények között, nyugalomban és szeretetben dolgozhatunk, mi pedig megpróbálunk megfelelni az elvásároknak” – nyilatkozta Nyéki Balázs.
Nyíri a máltai BL négyes döntőjét követően azt mondta, csak távozók lesznek az együttesnél, ugyanakkor végül Lévai Márton személyében egy világbajnok magyar kapus érkezik, mivel Vogel Somára műtét vár, ami miatt négy-öt hónapot kell majd kihagynia. Mellette visszatér a klubhoz Haverkampf Bence, aki az előző szezonban a Pro Reccót erősítette.
Az olasz bajnok és kupagyőztes sztárcsapat idén “csak” a második számú európai kupasorozatban indult, az Eurokupa elhódításával pedig eldőlt, hogy a Ferencvárossal játssza majd az európai szuperkupáért kiírt összecsapást.
Nyíri a férficsapattal kapcsolatban megjegyezte, ezzel a kerettel a magyar címeket meg kell védeni, a BL-ben pedig vissza szeretnének térni a négyes döntőbe.
Pohl Zoltán visszavonul, ő 9 éves kora óta tartozott a klub kötelékébe, és 22 trófeával a háta mögött zárja le karrierjét. Távozik a kétszeres BL-győztes és világbajnok Nagy Ádám, míg a női együttest elhagyja az olasz center, Valeria Palmieri, két fiatal tehetség, Fekete Flóra és Felkai Sára pedig kölcsönben folytatja.
A Ferencváros májusban négy nap eltéréssel ünnepelhetett bajnoki címet a női és a férfi szakágban is, ezzel a Vasas (1984), a Honvéd (2006), és az Eger (2013) után a negyedik klub Magyarországon, amely duplázott az ob I-ben.
MTI
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Nyéki Balázst köszöntöm, aki elég zsúfolt napokon van túl. Először is kezdjük azzal, hogy gratulálok a Bajnokok Ligája megnyeréséhez! Egészen páratlan a teljesítmény, minden ezzel van most tele. Kérlek, mondj néhány értékelő szót, hogy ez az egész mit jelent neked.
– Üdvözlöm a vlv nézőit és olvasóit, először is köszönöm szépen, köszönjük szépen a gratulációt. Én azt gondolom, hogy nemcsak nekem, hanem az egész klubnak és a játékosoknak is ugyanazt jelenti: ez egy történelmi siker, amit soha nem sikerült még elérniemagyar csapatnak magyar vízilabda-csapatnak. Büszkék vagyunk arra, hogy mi lehetünk az elsők. Én a meccs előtt is azt mondtam, hogy ez egy soha vissza nem térő pillanat, mert tényleg nem lesz ilyen pillanat újra, hogy meg tudjuk védeni a Bajnokok Ligája-címünket.
Bár nyilván úgy állunk hozzá, hogy triplázni szeretnénk a Bajnokok Ligát illetően, de ez az a pillanat volt, amit nem lehetett elengedni. Úgyhogy én büszke vagyok a játékosokra, köszönöm az egész klubnak a támogatást. Mint egy klub, úgy nyertük meg ezt a Bajnokok Ligáját, nemcsak mint játékosok, vagy edzők, vagy stáb, hanem az egész közösségnek az együttműködésével.
– Két meccset kellett nyerni, és mind a kettőt megnyertétek. Mi volt a legnehezebb ebben?
– Hát minden a Bajnokok Ligája Final 4-ban, minden nehéz. Eleve az már nagy dolog, hogy másfél-két perccel mindkét mérkőzés vége előtt nyugodtan gratulálhattunk a játékosoknak, azt mondhattuk, hogy megnyertük a mérkőzést. Ez azért ritka ezeken az eseményeken. Olyan dominanciával tudtuk ebben az évben szerepelni, hogy az egészen kimagasló.
Tavaly azt mondtam, hogy egyedülálló. De kiderült, hogy mégsem az, mert a játékosok meg tudták ismételni azt, amit tavaly, sőt a Szuperkupa-győzelemmel túl is szárnyalták a tavalyi évet. A teljesítményükkel meg azzal, hogy rendes játékidőben ki sem kaptunk. Azt hiszem, tényleg minden előzetes várakozásnak megfeleltek, és elviselték az esélyesség terhét.
Sokszor azt nem könnyű azt elviselni, és azzal együtt élni, nekik ez, mondhatom nyugodtan, hogy gond nélkül sikerült, és elképesztően motiváltsággal jöttek le minden nap edzésre. Öröm volt őket mindig nézni, jó volt velük dolgozni, de ebben a pillanatban azt mondom, hogy le szeretném zárni ezt az idei évet. És amikor elindulunk újra, nyilván akkor is lesz majd valamilyen médianyilvános edzés, s ha majd megkérdeznek minket, elmondjuk, hogy egy új szezon indul, új sikereket szeretnénk elérni. Mert innentől kezdve ezek a sikerek már a múltat jelentik.
– Bemutattátok az új csapatot, egész minimális változás van. Az ellenfeleknél viszont nagy a körforgás, visszajön a Recco is, tehát egy kicsit még nehezebbnek tűnik a következő klubszezon. Mit mondasz így előre? Az az aránya, nem lenne rossz a győzelmeknek, ami idén volt, meg tavaly…
– Igen, de ebbe se szabad túlságosan belegondolni, mert hogyha mindig ezeket hajszoljuk magunk előtt, akkor az idegőrlő tud lenni. Ilyen eredményekhez tényleg óriási sportemberi teljesítmények kellenek és nem biztos, hogy azok sokáig tarthatóak. Azt pedig folyamatosan látjuk a nemzetközi szintéren is, meg Magyarországon is, hogy mindig vannak új kihívók, és ezek az új kihívók is motiválnak minket. Magyarországon tavaly nagyon megerősödött a BVSC, mindenki őket várta a döntőbe, nem jutottak be, viszont azt gondolom, hogy a következő évben tovább erősödnek, úgyhogy nagyon nehéz ellenfelek lesznek Magyarországon.
Akárcsak a Vasas, amely átalakulóban van. Mi minden csapat ellen úgyanúgy készülünk, tisztelettel és alázattal, és akik szembe jönnek velünk, azokat akarjuk megverni. Nemzetközileg pedig: azt most már egészen biztosan tudjuk, hogy a Recco visszatér a világklasszis igazolásokhoz, és megint öt vagy hat külföldivel fog játszani a következő évben, egészen kimagasló csapattal. Megtiszteltetés lesz újra ellenük játszani egy döntőt, ez a szuperkupa döntő lesz, és bízom abban, hogy sikerrel tudjuk abszolválni ezt a mérkőzést is.
De azért azt látni kell, hogy nem csak a Recco létezik, meg nem csak a Ferencváros. A következő szezonra a Radnicski Kragujevác is olyan erősítéseket csinál, amiket már tavaly elkezdett, most pedig tényleg olyan csapata lesz, amely csupa világlasszisból áll. Egészen magas büdzsével fognak dolgozni, aminek nagyon kevés csapat tud a közelébe érni. Állunk elébe, szeretnénk megvédeni a címeinket.
Egyébként az idei ellenfeleink is nagyon jó csapatok voltak. Én ilyen erős Barcelonetát például még soha nem láttam. Úgyhogy az is óriási dolog, hogy ilyen magabiztosan tudtuk megverni őket Magyarországon, és eléjük tudtunk kerülni a Bajnokok Ligája végelszámolásánál.
Úgyhogy az eredmények csodálatosak, ha meg tudjuk ezeket ismételni, akkor az talán olyan teljesítmény, amit el sem vártak a csapattól, amikor átvettem a vezetőedzői posztot.
– Gratulálok még egyszer, és köszönöm a beszélgetést!
– Köszönjük szépen!
– Lévai Mártont köszöntöm a VLV kamerája előtt. Szervusz Marci! Lezajlott a Fradi évzáró-évnyitó sajtótájékoztatója, és itt azt a meglepő hírt közölték – engem legalábbis meglepett -, hogy a Ferencvároshoz igazolsz. Kérlek mondd el, hogy hogy történt?
– Üdvözöllek, és üdvözlök minden nézőt!
Már nem is tudom, mikor volt, megcsörrent a telefonom, Süni volt. Megkért, hogy bármi, amit elmond, maradjon köztünk, bármi is lesz a beszélgetés a vége. A mai napig, míg ezt Süni most nem tette nyilvánossá, a lelkemre volt kötve, hogy maradjon köztünk, Soma sérülése miatt a Fradinak szüksége van egy jó kapusra, és így a hárman Szakonyi Danival fogjuk alkotni a jövő évi Fradi-keretet.
– Meglepődtél?
– Én?
– Igen, te.
– Remélem, te meglepődtél meg. 🙂
– Na jó, de téged hívott Süni, nem engem.
– Nekem lejárt a szerződésem a Vasasnál, még ezt megelőzően keresett meg Süni. Meglepődtem, de igazából egy kicsit felemelő érzés is, mert azért a Fradi akkor még nem, de azóta kétszeres BL-győztes, egy nagyon jó csapatról, gárdáról, és egy nagyon elismert klubról van szó. Nagyon jó szakmai stábbal, edzőkkel, és a világ legjobb játékosaival, úgyhogy mondom, valahol megtisztelő is, hogy rám gondoltak első körben.
Ugye, ezt utána azért találkozások, hosszas beszélgetések követték, és akkor végül is így jutottunk ide, hogy megállapodtunk, és a Ferencváros játékosa lettem.
– Elmondtad a sajtótájékoztaton, hogy van egy bizonyos “ezüst széria”, itt meg most úgy tűnik, hogy hát szinte előre ki lehetne osztani az aranyérmet, mert olyan csapata lesz megint a Fradinak… Ez téged feldob, vagy kényelmessé tesz, vagy milyen hatással van rád?
– Hát azért ez egyáltalán nem így van. Ha megnézzük a szezont, a szezon közbe sem volt így, ha csak a Magyar Kupa-döntőt nézzük, vagy egy-egy BL-mecset.
Sünit tudom ismételni, aki meg szerintem nála idősebb volt edzőit ismételgeti, és ez az egész sportágra igaz. Itt nem lehet leállni, dolgozni kell napról napra, hétről hétre folyamatosan, mert azt hozza meg az eredményt. Itt a Fradinál minden adott, de el is várják, hogy a maximum teljesítsen minden játékos.
Úgyhogy igen, ez is a cél. Persze sok munkával, alázattal, de terveim szerint aranyakkal kívánom felváltani az ezüst szériát.
– Gárdonyi Bandival milyen lesz együtt dolgozni?
– Dolgoztam már vele a felnőtt válogatottban, eredményesek is voltunk. Lényegében ugyanaz a keret Papajóval, Somával velem meg Bandival, ez a négyes szerintem egy nagyon jól működő fogat volt akkor is. Úgy gondolom ezután is az lesz, ha nem még jobb.
Ugye Somának lesz majd egy kiesése, ezt az űrt kell majd betöltenünk Danival, ez kihívásként is jó, de nem gondolom, hogy megoldhatatlan feladat akár az ő kvalitásaival, akár az enyémekkel. Bandi pedig ehhez a maximálisat nyújtja a partról.
– Sok sikert kívánok, kíváncsian várom, hogy hogy fog ez kinézni, ez a háromkapusos megoldás.
Köszönöm szépen!
Nyíri Zoltán egy máltai sportszerűtlenségről
– Arról szeretnék viszont két mondatot mondani, ami ott történt. És azt gondolom, hogy azért érdemes, mert senki nem fog róla beszélni. Hiszen egy: meg is kértem, kettő: mindenki úgy van vele, hogy megnyertük, akkor miért beszéljünk róla.
Sokat gondolkodtam ezen, de azt gondolom, hogy olyan sportszerűtlenség történt Máltán, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Teljesen megértem, hogy a hazai riválisaink, hogy is mondjam…, nem biztos, hogy jó szemmel nézik, nem is kell, hogy jó szemmel nézzék, hogy évek óta a Ferencváros járja meg a csúcsot, bár megnéztem, a magyar vízilabda azért is páratlan, mert a Vasasnak is volt tízéves szériája, akkor tíz éven keresztül nyertek bajnokságot, aztán volt négyéves széria, a Honvéd-Dominónak is volt ilyen szériája és a Szolnoknak is, és mégsem volt ekkora, nem mondom, hogy gyűlölet, de ekkora ellencunami, vagy ellenérzés a többi sportársunkban, amit igazából nem tudtuk hova tenni, mert senkit nem bántunk, teljesen sportszerűen nyerünk.
Néha még olyan nyomásban is, hogy elhangzik: igen, igen, igazad van, de a Fadi bírja ki. És én azt gondolom, hogy ez így van, kibírjuk, mert mi ilyenek vagyunk, hogy minél jobban piszkálnak föl minket, mi annál jobban zárunk össze, ez a Ferencvárosnak egy ilyen ismérve, hogy minél jobban piszkálják bottal, annál jobban felhúzza magát.
De visszatérve Máltára, én azt gondolom, hogy határt lép át egy magyarországi csapat edzője, aki mind az elődöntőre, mind a döntő mérkőzésre kifejezetten azért megy, hogy segítse az ellenfeleinket. Azt gondolom, hogy ez átlép egy határt…, én magam is gondolkodtam sokáig, hogy ezt elmondjam.
Azért döntöttem úgy, hogy elmondom, mert itt van az a lehetőség, és valóban a győztesnek kell néha azt kijelenteni…, amikor mi kicsik voltunk, mi sosem tettünk ilyet, hogy felkészítsünk valakit a nagy magyar csapat ellen. Vagy legalábbis segítsük az ellenfelet. Akkor sem, ha itthon megvertek minket.
Mi voltunk kétszer negyedikek az OSC mögött bronzmeccsen. Voltunk kilencedikek. Nem mindig nyertünk. De soha nem gondoltuk, hogy nekünk foglalkozni kell a magyar csapat nemzetközi mérkőzésén az ellenfél felkészítésével. Vagy legalábbis annak segítésével. Főleg nem mérkőzés közben. Azt gondolom, hogy ez “nem illik” kategória.
Ez nem befolyásol minket, lehet, ezt csak nekem magamnak kell “kiventillálni”. De örülök, mert ha bennem marad, lehet, hogy a jövőben – aki ismer engem, tudja, elég vehemens fickó vagyok -, rosszabbul jött volna ki, így teljesen nyugodtan és visszafogottan tudtam erről beszélni. Elnézést kérek, ez nem volt tárgya a sajtótájékoztatónak. De mindenképpen el kellett mondanom, mert így érzem helyesnek és nagyon őszintén: így érzem jól magam, hogy ezt elmondtam.
A célokról beszéltünk, egy mondat maradt. Hajrá, Fradi!
