Egy plusz egyéves szerződést kötött az olasz bajnokságban szereplő Ortigia csapatával Baksa Benedek. A 25 éves játékos a szétesőben lévő “régi OSC”- nél töltötte az elmúlt két évet és az itteni csapattárs, a pólós pályafutását éppen befejező (volt ortigiás) Simone Rossi segítségével kerül új klubjához. Interjúnk Baksa Benedekkel:
BAKSA BENEDEK a vlv-nek:
– Igazából nekem már régóta álmom volt, hogy kipróbáljam az idegenlégiósok életét, ráadásul Olaszországban. Évek óta vártam a megfelelő időt és lehetőséget. Már tavaly is lett volna mód, hogy belevágjak, de most állt össze igazán minden. Simonéval (Rossival – a szerk.) már korábban is többször beszéltünk erről, rajta keresztül jött a megkeresés, aztán pedig a menedzserem, Szörnyi Attila intézte a részleteket. Nem volt hosszú a procedúra, ők akartak, én akartam menni, és ahogy a dolgok az OSC-nél alakultak, a klub megszűnésével nem maradt több kérdés az átigazolással kapcsolatban.
– Mit tudsz már most, mi vár rád, mi lesz a feladatod?
– Úgy gondolom, azért igazolnak le, mert látták, mi az, amit csinálok. Simone alaposan “feltérképezhetett” az elmúlt két évben, közelről látta az erényeimet, képben van arról, hogy mit tudok adni egykori csapatának, velem pedig arról is sokat beszélt, hogy miben tudok még fejlődni. Felhívta a figyelmemet – de persze magam is láttam, például a mostani olasz bajnoki döntő három meccsén -, hogy kint sokkal több a birkózás, keményebb a játék. Ezen a téren előbbre kell lépnem, nem árt még néhány kiló plusz izom sem, úgyhogy a nyár során saját edzésterv alapján készülök majd és itthoni csapatoktól is kérek segítséget az edzésekhez. Augusztus elején kezdem majd a kinti munkát.
– Mit tudsz a következő szezon szirakúzai csapatáról? Mekkora mozgás várható az Ortigiánál?
– Egyetlen további igazolásukról tudok biztosat, és ennek nagyon örülök, mert lesz még egy magyar a csapatban, akit már nagyon-nagyon régóta ismerek. A csapatkapitánnyal beszéltem, ő azt mondta, még két-három igazolás várható. Ugye, ismert, hogy Stefano Tempesti éppen most fejezte be a pályafutását, miként a szicíliai csapat másik nagy egyénisége, Christian Napolitano is, velük sajnos már nem fogok tudni együtt játszani, csak titkon reménykedem abban, hogy a hamarosan 46. életévét betöltő Tempesti esetleg még meggondolja magát… 🙂
Az Ortigia a most befejeződött bajnokságban nyolcadik lett, nyilvánvaló a cél: visszakerülni az itáliai top négy-ötbe, ahol a csapat korábban szerepelt, elérni legalább az Eurokupa-szereplés lehetőségét. Ehhez szeretnék minél jobban hozzájárulni a következő két évben.
– Muszáj megkérdeznem, hogy hogyan értékeled az OSC nél töltött időszakot, illetve van-e valami mondani valód a kialakult helyzettel kapcsolatban?
– Sokat gondolkodtam már a történteken, ugyanolyan szomorúság van bennem, mint a többiekben. Két évet töltöttem itt és az első év nagyon sokat adott. Úgy jöttem a Kondorosira Egerből, hogy végre talán elkezdem gyűjtögetni a felnőtt érmeimet. Tulajdonképpen sikerült is, két bronz lett az eredmény – egyelőre ezeket halmozom a karrierem során. Viszont nagyon örültem, hogy Varga Dani gárdájának tagjaként megkaphattam azt a “nagy csapatos élményt”, amit Egerben úgymond elvett tőlem a sors. Ezért is maradtam a második évre, de aztán nem úgy alakultak a dolgok. Hullámzó, nehéz időszak következett, de nem lenne elegáns minderről részletesen beszámolni.
Nyilvánvaló, hogy ez a csapat sokkal többre volt hivatott, sokkal többet is szerettünk volna, és érdemeltünk volna. Sajnos február tájékától folyamatosan jöttek a negatív hatások, rajtunk kívülálló okok miatt nem tudtunk végigmenni azon az úton, amit kijelöltünk a magunk számára. Alapvető dolgok változtak meg és hiába maradt a jó közösség, azok a feltételek, amelyek biztonságot nyújtanak, amelyekkel normális esetben a játékosnak nem kell foglalkoznia – nem voltak meg.
– Visszatérve a jövő dolgaihoz: elképzelhető, hogy a további utad Olaszországon belül más csapathoz vezet majd?
– Igen, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a következő tíz ében végig az Ortigia játékosa leszek.
– Köszönöm a beszélgetést és sikeres idegenlégiós életet kívánok!