Nagyot harcolt a Vasas, de nem sikerült egyenlítenie, a bajnoki döntőben 2:0-ra vezet az FTC. Részletek, nyilatkozatok és azok olvasható változata, vlv-fotók:
Bajnoki döntő, 2. mérkőzés
Vasas-FTC 12:14 (3:3, 2:4, 3:4, 4:3)
G.: Gyurgyics 4, Rangyelovics 2, Ragács, Sélley-Rauscher, Lakatos S., Batizi B., Mijics, Gábor L., ill. Vámos, Vigvári Vendel 3-3, Nagy Ádám, Mandics, Fekete G. 2-2, Manhercz K., Di Somma
A mérkőzés alakulása:
0:1, 0:2, 1:2, 2:2, 2:3, 3:3 / 3:4, 3:5, 3:6, 4:6, 5:6, 5:7 // 5:8, 6:8, 7:8, 7:9, 8:9, 8:10, 8:11 / 8:12, 9:12, 10:12, 10:13, 10:14, 11:14, 12:14
A következő mérkőzés május 17-én, szombaton 20.30-kor lesz a Komjádiban.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Nyéki Balázsnak gratulálok, megvan a második győzelem is. Ez is ugyanúgy nehéz volt, de lehet, hogy még nehezebb. Hogy értékeled?
– Köszönjük szépen. Bizonyos értelemben nehezebb, bizonyos értelemben sokkal könnyebb volt, mert sokkal jobban játszottunk. Én nem tudom, ha reálisan nézzük a két csapat közötti különbséget ma, akkor az 7-8-9 gól, én azt gondolom.
Nem nagyon tudok más sportágat elképzelni, ahol ilyen kialakulhat. Ezt elmondtam már több fórumon is, de hát miért nem mondhatnám el, mert bárki megtehet bármit, meccs közben megtehetnek akármit. Én meg az első szóra, szó szerint…, tehát én úgy voltam vele, ezt el kell mondjam, hogy visszafogom magam, és szót nem fogok szólni. Az első szóra, amikor már nyilván a 14. kétes ítélet volt, megszólaltam, hogy “ez mi?”, – az egy sárgalap volt. Káromkodás nélkül, utána már persze káromkodtam, biztos a tévé is felvette, de ez így van rendjén.
Nem lehet követni. A következő meccs nyilván megint teljesen más lesz játékvezetői szempontból. Én ezt a részt lezárom.
A másik dolog az az, hogy nagyon jól játszottunk szerintem, sokkal jobban, mint az előző meccsen, sokkal nagyobb különbség is alakult ki. Már így ezzel a felfogással is a mérkőzésem belül. Igazán nem nagyon volt meccs azért a harmadik negyedtől nézve, de azért megpróbáltak belőle csinálni.
Mindegy, ez ilyen, tudjuk, hogy senki nem szeret minket, mert a Ferencváros…, meg jó csapatunk van, ezt el tudjuk fogadni, ezzel együtt tudunk élni, minket ez nem bánt. Örülünk, hogy ilyenek vagyunk. Én büszke vagyok a játékosimra, mert jól játszottak.
Azért azt hozzá kell tennem, hogy az előző meccs után nem így mondtam, és nem ezeket mondtam, amikor szóvá tettem valamit, mert az a 15:13 nem ilyen volt, mint ez a 14:12. Az után a játékosaim, amit kellett, azt megkapták a csapatom belül. Nyilván nem voltam elégedett azzal a teljesítménnyel.
Azért ez égés föld volt, sokkal jobban játszottunk, sokkal koncentráltabban, de hát, nagyon könnyű egy csapatnak gólokat adni kiállításokkal, könnyű faultokkal, úgyhogy…, hát ez ilyen. Nem tudom, hogy el kell-e fogadni, mert szerintem nem kell elfogadni. Ha én piros lapot kapnék, valószínűleg eltiltanának engem, sőt, biztos, azt gondolom, hogy mindkét oldalról működnie kell ennek is.
– De hát ezt megelőzted, hiszen lemondtál mindenről, egyedül a mosolyról nem…
– Én örülök a győzelemnek, mert jól játszottak a játékosaim. Tudom, hogy messze vagyunk még a csúcsformától, de azért nehéz, ha jönnek, jönnek, és ütik, verik a fejedet, és utána még azt mondanám… Most azért vissza kellene nézni ezeket a szituációkat. Az egyiket tisztán láttam, a Varga Vince kiállítását, tudom, hogy nem visszacsapott, nem visszaütött, hanem kiszabadult. Hát pont ez volt a mondás az előző meccs után is: ha valakinek tépik, ütik, verik a fejét, meg lenyomják két kézzel, így a víz alá, az cserés kiállítás, hogy ott tartják három másodpercig. Nyilván nem volt következetessék benne, úgyhogy erről ennyi. Örülök, kész, ezért mosolygok.
– Köszönöm Sini, gratulálok.
A videóinterjú leírt változata:
– Furcsa a helyzet, mert gratulálnom kell, nagyon jól védtél ma is, legutóbb is, de hát a csapat két vereségen van túl. Hogy élted meg, hogy értékeled a mérkőzést?
– Köszönöm szépen a gratulációt. Hát igen, nyilván hatalmas dolog a Ferencvárossal egy ilyen kettőgólos-differenciás mérkőzés játszani, ráadásul zsinórban, hiszen az előző döntőn kívül még a bajnokság utolsó alapszakasz-mérkőzésén is egy 9:11-es, szoros mérkőzés játszottunk.
Hát, nyilván úgymond, nincs mihez gratulálni, mert sajnos kikaptunk, és nem ezért ugrottunk vízbe, hanem az lett volna a célunk, hogy ezt a mai mérkőzést vagy döntetlenre mentsük, vagy legalábbis megnyerjük, természetesen.
Másrészről nagyon büszke vagyok a csapatra, és úgy gondolom, hogy ez egy méltó bajnoki döntő volt, ez is, akár az előző is, mert beugrottunk a vízbe, mindent megtettünk A közönség számára szerintem egy abszolút szórakoztató mérkőzést játszottunk, úgyhogy remélem az egy héttel későbbi szombati találkozóra is majd ugyanannyian ki fognak jönni, és ugyanúgy fognak szurkolni nekünk, mert eszméletlen nagy dolog így döntőt játszani, fantasztikus érzés.
– Van egy olyan mondás a sportban, amikor az egyik csapat már nagyon vesztésre áll, hogy innen szép nyerni. Lelkileg hogy van ez? Fel tudjátok magatokat spannolni, hogy ezt elhiggyétek?
– Hát, a Ferencváros ellen mindenképpen, bárhogyan is szép nyerni, és ezen leszünk. Nyilván azért egy bajnoki döntőben nem kell extramotivációt keresni, mindenki beugrik és aztán ami a csövön kifér, apait-anyait belead, és azon van, hogy foggal körömmel megszerezzük ezt a győzelmet.
Azon vagyunk természetesen, hogy ez ne három mérkőzéses legyen, hanem ezt a harmadik mérkőzést megnyerjük, és további mérkőzések legyenek a döntőben. Nyilván ez eszméletlen nehéz feladat, hiszen a Ferencváros a világ egyik legjobb csapata, de meg kell próbálnunk. Van még egy sanszunk, mi bele fogunk adni mindent, és lesz ami lesz.
Bízom a legjobbakban, és gratulálok a csapatnak, hiszen le a kalappal, hogy már zsinorban harmadjára játszunk kettőgólos diferenciájú meccset a Ferencvárossal. Tehát ez azt jelenti, hogy nagyon közel vagyunk. Nyilván nehéz lesz, hiszen nekünk sajnos Dedovics, ugye, kiesett ujjsérülés miatt, a Ferencvárosnak pedig nagyon nagy kerete, rengeteg minőségi játékosa, cseréje van. Nyilván sokkal hosszabb a kispaduk, és a tartalékjátékosaik is nagyon-nagyon jók. De nekünk van egy hetünk most készülni, míg a Ferencvárosnak, ugye, szerdán Bajnok Ligája- mérkőzése lesz. Megteszünk mindent annak érdekében, hogy a szombati mérkőzésen is legalább ilyen színvonalon tudjunk vízilabdázni és remélhetőleg a mi javunkra dől el az a mérkőzés.
A videóinterjú leírt változata:
-Vigyvári Vendelnek gratulálok. A második meccset is beúszta a Fradi a bajnoki döntőben. Ez is egy nagyon harcos, szoros meccs volt, de végül is azt lehet mondani, hogy biztosan nyertek. Hogy értékeled a mérkőzést?
– Minden körülmény ellenére nagyon jól. Nagyon, tényleg nagyon örülök, hogy nyertünk. Gratulálok a Vasasnak, mert már harmadszor a szezonban jó mérkőzésre kényszerítenek minket. Nem tökéletes a játékunk, viszont ami nagyon jó szerintem, az a szívünk. És amit érzek én belül, az egység vagy erő. Amúgy hibákkal játszunk sajnos, de megyünk tovább és egymást biztatva, egymást segítve, nagy iramban, nagy szívvel tudunk előre menni. És nagyon örülök egy bajnoki döntőbeli bármilyen győzelemnek.
– Volt kritikus pontja ennek a meccsnek? Többször is feljött a Vasas.
– Tényleg nem volt egyszerű mérkőzés. Amikor el tudtunk volna lépni, megint kaptunk egy-két könnyebb gólt. Valószínűleg a stratégiájukban is benne van, hogy talán úgy tudnak velünk jobb mérkőzés játszani, ha kicsit kizökkentenek minket, vagy olyan módszereket használnak, amivel nem feltétlenül a játékra kell koncentrálnunk. Volt egy-kettő ilyen ezen a meccsen is. Talán a felfogás ezt ma jobban támogatta, de ennek ellenére nyertünk, és ez egy nagyon erős tény.
– Egy meccs van hátra, már ha azt megnyeritek, mert ha nem, akkor még több is lehet. Van ennek a helyzetnek valami különlegessége? Meg kell nyugodni, mit kell ilyenkor csinálni?
– Azt gondolom, hogy ugyanígy tovább kell menni. Megnyugodni nem különösebben kell, mert látjuk, hogy minden meccsen akkor tudunk nyerni, ha mindent beteszünk. Küzdeni kell, bízom abban, hogy a következő mérkőzés is jó mérkőzés lesz, és tudunk győzni, ezzel elhódítani a címet. Meglátjuk, de megnyugodni semmiféleképpen nem kell.
– Köszönöm szépen, gratulálok, Vendel!