Hétfőn megkezdődik Bukarestben a Világkupa selejtezőtornája. A csapat vasárnap este utazik. A szövetségi kapitányt és a csapatkapitányt kértük összegzésre. Két videóinterjú és azok leírt változata.
A bukaresti Világkupa-selejtezőtornán (január 6-12.) szereplő magyar válogatott:
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor, Szakonyi Dániel – kapusok;
Angyal Dániel, Bedő Krisztián, Burián Gergely, Ekler Zsombor, Kovács Péter, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Tátrai Dávid, Varga Vince, Vigvári Vendel, Vismeg Zsombor – mezőnyjátékosok.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Varga Zsolt szövetségi kapitányt köszöntöm. Véget ért az új válogatott felkészülésének első szakasza. Elutaztok Bukarestbe a Világkupa-tornára. Kérlek, mondd el, mit sikerült elérni, amit terveztél, azt sikerült-e megvalósítani? És hát, mire számíthatunk?
– A negatívummal kezdeném: volt egy-két sérülés, ami “nem volt bekalkulálva”. Emiatt – beszéltünk már erről korábban is – könnyebb volt a csapatszűkítés, de ez nem örömteli könnyebbség volt.
Ez egyik része. A másik oldalon viszont a munka, a felfogás, a hozzáállás maximálisan jól működött. Szerintem jól is haladtunk sok elemmel.
Ami a fontos, hogy mérkőzéshelyzetekben látjuk, és tudjuk legjobban tesztelni azokat a dolgokat, amiket edzésen csináltunk. Most is ez következik majd, fontos mérkőzéseken láthatjuk azt, hogy ténylegesen hol vagyunk, akár egy spanyol csapathoz képest, utána egy francia csapathoz képest.
Nyilván a cél az az, hogy továbbjussunk az áprilisi döntőbe. Mindent megteszünk azért, hogy lehetőség szerint ez működjön, és hogy ezt a célt el tudjuk érni.
– A felkészülés során mekkora súlyt kapott az új szabályokhoz való alkalmazkodás? És ezt hogy értékeled, tehát mi az, amit kiemelnél?
– Rögtön az új keretek szerint kezdtünk el dolgozni, hogy hozzászokjanak a játékosok. Én úgy láttam, hogy a 25 méteres pálya nem okozott akkora változást. Több lett a támadás, illetve a védekezés, ez fontos tény. Tehát a 35-36 támadás-védekezés helyett lett 48. Azért ez jelentős változás, azt gondolom. Még nem tudjuk, hogy ez sorozatterhelésben a játékosoknál – és leginkább a centereknél – mennyire okoz pluszfáradtságot, mennyire okoz esetleg több kiállítást. Mondjuk, erre gondoltak a szabálymódosítók, hiszen 14 játékos lehet beírni.
A zágrábi hivatalos meccsen volt 20 kiállítás ellenünk. Azért ez relatíve sok. Ekkora számot kell elosztani úgy, hogy szembesüljünk azzal, hogy végére már három-négy játékosunk már nem játszhat. Tehát ezek azok, amiket így rögtön éreztünk és tapasztaltunk a vízben, illetve mérkőzés közben. Az is látható, hogy az ember-hátrányos játék azért kicsit könnyebb lesz, hiszen rövidebb az idő a támadók számára.
A támadás meg persze valamennyivel nehezebbé válik, mert kevesebb idő van arra, hogy egy figurát megjátsszunk, vagy akár csak kétszer, egy picit lassabb módon, vagy több loóával körbejárjon a labda. Hát itt sietni kell, ezért kicsit úgy tűnik, hogy kapkodósak a befejezések. Egyelőre ezt látjuk.
Meglátjuk majd, hogy mindennek az összterhelés hatására, egy világverseny sorozatterhelésében milyen következménye lesz, mennyire okoz fáradtságot.
– Egy új korszak kezdődik most, nemcsak nálunk, hanem a riválisoknál is. Egyelőre még nem is nagyon tudjuk, hogy ki milyen csapattal jön, de te nyilatkoztad már a sajtónyilvános edzés után is, hogy tétje van ennek a dolognak, szeretnétek bejutni a Világkupa döntőjébe, hogy újabb meccseken lehessen a csapatot összekovácsolni. Ezen a tornán fiatalokkal vesztek részt, akik közül többen első komoly versenyükön lseznek, ez igényel valamilyen pluszfeladatot mentálisan?
– Helyesen, jól felállított célokkal lehet ezeket a dolgokat a legjobban a helyükre tenni. Fejben mindenkinek megvan nyilván a saját célja, a saját motivációja is, az, hogy mit szeretne elérni most és hosszabb távon. Nyilván nekem is megvan, de fontos, hogy mindez megbeszélve, tisztázva legyen. Lényeges az is, hogy legyen egyfajta visszajelzés, feedback arról, hogy éppen jól dolgoztunk, vagy ha nem dolgoztunk jól, annak is vannak nyilván következményei. Mikor lehet egy kicsit azt mondani magunknak, hogy oké, ezt jól csináltuk, hol kell esetleg még rátenni, vagy hozzányúlni, még többet dolgozni azokon a területeken, amik nem működnek. Szerintem fontos, hogy a célok mindig tiszták legyenek.
– Hogy látod, éhesek a fiúk? Érzik a lehetőséget, hogy itt most ők leteltnek valamit az asztalra hosszú távon is?
– Maximálisan azt éreztem, hogy mindenki nagy lelkesedéssel dolgozik, ezt lehet talán egyfajta éhségnek is megfogalmazni. Én inkább lelkesedést látok, nagy tüzet látok az edzéseken is, és most jönnek a mérkőzések, ami mindig nagyon más az edzésekhez képest. Igazából mindenki játszott már világversenyeken, felnőttön is, illetve utánpótláson egészen biztos, és saját klubjában is mindenki fontos tétmérkőzésekkel játszik.
Úgyhogy azt gondolom, hogy talán ez a része is megalapozott. Azért a válogatott nyilván más lépcsőfok, más szint. Itt másképpen is van azért a teljesítés és az egész figyelem. Meglátjuk ebben most, hol tartunk. Ez egy építkezésnek az eleje. Bizonyos, mindig elmondom, hogy a folytatása is, de az biztos, hogy azért egy új útnak is a kezdete.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, jó utat kívánok és sikeres szereplést!
– Köszönöm!
A videóinterjú leírt változata:
– Manhercz Krisztián csapatkapitányt köszöntöm, szervusz Manó! Elindultok Romániába, a Világkupa selejtezőtornájára. Érdeklődöm, hogy látod a helyzetet, milyen a csapat és hogy sikerült a felkészülés, mire számíthatunk?
– Üdvözlöm a vlv olvasóit, hallgatóit! Szerintem nagyon jól sikerült az egész felkészülés. Nem volt sok pihenőnk már a Magyar Kupa után sem, de meg aztán december 24-25-26-dika kivételével sem nagyon pihentünk.
Visszatérve a kérdésre, nagyon sok olyan elemet tudtunk gyakorolni, amivel, azt gondolom, hogy egyrészt effektíve elindultunk egy olyan úton, ami profitábilis tud lenni már most, a Világkupán. Nyilván ebben a háromnapos horvát edzőtábor nagyon-nagyon sokat számított.
Nagyon örülök, hogy egyrészt hivatalos meccsen tudtunk nyerni, és majdnem minden edzésen azért relatíve domináltunk ellenük. Nyilván a helyükön kell kezelni ezeket a mérkőzéseket, de azért mégiscsak komoly csapattal játszottunk. A Világkupa-ellenfeleket pedig hát, ugye, nem kell bemutatni: Spanyolország, Franciaország.
Nem tudjuk, hogy milyen kerettel jönnek, de szerintem ők sem tudják, hogy mi milyen kerettel megyünk. Őszintén szóval szerintem egyértelműen az kell, hogy legyen a célunk, hogy továbbjussunk. Tehát, ha csak az első két meccsre gondolok, mind a kettőt szeretnénk megnyerni.
Nagyon jó csapatokról beszélünk, e mellett az egész Világkupának az épülés kell, hogy legyen a fő célja, emellett, mint már mondtam, a továbbjutás is cél.
– Sok csere volt a csapatban, az olimpiai csapathoz képest. Változott-e a játék, hogy látod?
– Valamelyest, persze. Nem is tudom, ki mondta, hogy most az utazó keretben összesen négyen vannak, akik Párizsban is a csapat tagjai voltak. Nyilván azért több sérülés is szerepet játszik ebben.
Ez egy nagyon fiatal, “könnyűsúlyú” és gyorsabb csapat, hogyha ezt lehet így mondani. Nyilván a következő időszakban ez kell, hogy legyen a fő motivum a csapat számára. És ezt egyelőre mutatni is tudtuk, mondom a horvátok ellen, mert egyelőre ugye csak velük játszottunk.
A horvátok ellen effektíven tudtuk ezt a fegyvert használni. Nyilván az lesz a kérdés, hogy mindezek mellett, hogy gyorsak, robbanékonyak vagyunk, bizonyos fizikális küzdelmeket hogy tudunk majd felvenni különböző meccseken, ebből a szempontból szerintem a spanyol meg a francia is jó ellenfél lesz.
– A csapatkapitányi feladatot szokod-e még? Van-e már aktív szereplésed ebben a tisztségben?
– Szokni még szokom. Bízom benne, hogy mindenki elégedett. Igyekszem a legjobb tudásom szerint teljesíteni ezt a feladatot és a sikerességét nyilván a győzelmek arányában lehet majd megítélni.
– Találtál ki új dolgokat? Tehát olyat, amit a csapatkapitányi tiszség megenged, és segíti a csapatkohézió alakulását?
– Nyilván lesznek majd ilyenek. Vannak is ötleteim, de azt gondolom, hogy nem feltétlenül mindig sorsfordítóan új dolgokat behozni. A hosszabb nyári felkészülés lesz az, amikor igazából kohéziót lehet építeni, hiszen ekkor lesz hosszabb csapatösszetartás. A mostani időszak inkább arról szólt, hogy a vízben próbáljuk meg közelebb kerülni egymáshoz.
-Manó, köszönöm a beszélgetést, jó utat és sok sikert kívánok Bukarestben!
A Világkupa selejtezőit két csoportban rendezik meg, a Divízió 1 részvevői közül a hat legjobb csapat jut az áprilisi szuperdöntőbe, a gyengébb válogatottak Divízió 2-es tornájáról pedig két csapat, Hollandia és Németország már biztosította helyét a folytatásban.
A Divízió 1-es torna helyszíne a Bukarest melletti Otopeni, az időpont január 6-12.
A csoportbeosztás:
A csoport: Franciaország, Spanyolország, MAGYARORSZÁG
B csoport: Görögország, Szerbia, Montenegró
C csoport: Románia, Japán, USA
D csoport: Horvátország, Georgia (Grúzia)
Mint ismeretes, az olasz válogatott eltiltást kapott, ezért nem vehet részt a Világkupa küzdelmeiben.
A csoportkör győztesei egyből a negyeddöntőbe kerülnek, a csoportmásodikok egy másik csoport harmadikjával (és fordítva) küzdenek meg ugyanezért. Mi ebből a szempontból a B csoporttal “vagyunk összekötve”, tehát ha nem nyerjük meg a csoportunkat, akkor onnan kapunk nyolcaddöntős ellenfelet. Mint fentebb írtuk, a tornáról hat csapat jut ki a nyári Szuperdöntőre (április 11-13.), így ha nem sikerülne a bukaresti négyes döntőbe kerülni, akkor is marad tét a folytatásra.
Mérkőzéseink a selejtezőtorna csoportkörében (magyar idő szerint):
Január 6., hétfő
19.00 Spanyolország-Magyarország
Január 7., kedd
14.00 Magyarország-Franciaország