Negyedik lett a magyar férfi vízilabda-válogatott a párizsi olimpián, miután a “kisdöntőben” ötméterespárbajban kikapott az USA csapatától. Az olimpiát Szerbia nyerte – zsinórban harmadszor. Részletek, nyilatkozatok:
Párizsi olimpia, bronzmérkőzés
USA-Magyarország 11:8 (3:2, 1:1, 2:2, 2:3 – 3:0) – ötméteresekkel – jegyzőkönyv – play by play
Párizs, Le Defense Arena, v.: Dervieux (francia), Gomez (spanyol)
USA: Weinberg, Vavics, Cupido 1, Hallock 2, Woodhead, C. Dodd 1, Irving 2. Cs.: Hooper 1, Obert, Daube 2, Bowen 2, R. Dodd. Szövetségi kapitány: Dejan Udovicsics
Magyarország: Vogel Soma, Angyal 1, Manhercz K. 1, Molnár E., Nagy Ádám 1, Zalánki 2, Fekete G. Cs.: Vámos, Vigvári Vince 1, Varga Dénes 2, Jansik Sz.,Hárai. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Gól – emberelőnyből: 6/18 (33 százalék), ill. 6/12 (50 százalék)
Gól – ötméteresből (a rendes játékidőben és a párbajban): -, 3/3, ill. 0/1 és 0/3
Kipontozódott: Woodhead, ill. Vámos és Fekete G.
EZ TÖRTÉNT A MÉRKŐZÉSEN – A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE
Az Eurosport összefoglalója:
VARGA ZSOLT szövetségi kapitány az M4 Sportnak, Farkas Mártonnak:
– Zsolt, sajnos ez most nem sikerült. A küzdéssel és az akarással aligha volt gond, de a túlzott akarás, a csalódottság abszolút érezhető volt a fiúkon. Mennyire bénította meg ez a csapat játékát a mai mérkőzésen?
– Szerintem a játékban ez eléggé hullámzott. Azt láttam a horvát meccsen is, hogy a vége felé, a támadásoknak a hatékonysága volt kicsit gyenge és ami egyébként jól működött a mérkőzés elején nagy részben, a hátrány…, rengeteg hátrányt kaptunk. Jól működött a hátrányos védekezés, rengeteg hátrányt kivédekeztünk. A végén, amikor kellett volna, pont az az egy, akkor kaptuk a gólt.
Az, hogy az ötösök így alakultak ma is…, rengeteget dolgoztunk rajta. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy tiszta lelkiismerettel állhattunk oda, mert minden héten edzéseken, mindenhol gyakoroltuk, mindenhol csináltuk. Előfordul. Az elmúlt években rengeteget nyertünk ötösökkel. Ez lehet, hogy valamiféle fordulása a sorsnak. Ez így alakult. Alapvetően szerintem maga, ugye, a horvát meccs után egy nehéz lelki állapotból álltunk fel. Egyébként az amerikai csapat egy nagyon jó csapat. Nem véletlenül vannak itt a négyben. És egy nagyon jó meccs volt végül is, összességében. Végigharcolták a fiúk, végigküzdötték. Ezt nagyon sajnálom és köszönöm a szurkolóknak a támogatást. Sajnálom, hogy nem tudtunk hazatérni egy bronzzal.
– A negyedik helyre így frissiben hogyan tudsz tekinteni? Nagy célokkal érkeztetek, erre volt felépítve az egész szezon, ugye az előző két világverseny is, de most ez a negyedik hely lett végül…
– Igen, volt egy terv. A tervnek mindig van egy kimenetele. Ez nem a legjobb kimenetele a tervnek, sőt egy nem jó kimenetel, mondhatjuk így is. Egy tervnek mindig lenni kell, azért tervezni kell előre, gondolkodni kell előre, hogy hogyan játsszunk. Én azt gondolom, hogy azért a csapat összetétele, kora, egy bizonyos szinten a kora is azért szükségessé tette, hogy valamiféleképpen menedzseljük, hogy valamiféleképpen elosszuk a terhelést év közben. Akkor én abban hittem és egész végig abban is hittem, hogy az a plusz amit beleteszünk a munkába, a végén ki tud jönni. Nem jött ki. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ha bárhol dolgoznék, én akkor is terveket gyártanék és csinálnám és hinnék abban, hogy a tervnek működnie kell. Meg kell nézni belőle, hogy mi volt az, ami nem volt jó, ami nem működött és nyilván új terveket szőni.
– Továbbra is szövetségi kapitányként szeretnél tervezni ugye?
– Ez a kérdés nyilván az elnökség elé, kell hogy kerüljön. Én úgy vagyok felépítve, hogy azért addig, ameddig harcolhatok a magyar színekben, addig én harcolok, de természetesen ezt szakmailag értékelni kell nekik.
– Köszönöm szépen.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
VARGA ZSOLT az MTI-nek:
Varga Zsolt szövetségi kapitány szerint jelenleg az a realitás, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott bejutott a legjobb négy közé a párizsi olimpián, ebben a szakaszban pedig már bármi megtörténhet: a nemzeti csapat az ötkarikás játékok vasárnapi zárónapján ötméteresekkel veszítette el az Egyesült Államok elleni bronzmérkőzést.
“Nagyon sok kiállítást kaptunk ezen a mérkőzésen, de az emberhátrányos védekezésünk alapvetően jól működött. A végén már azt is kértem, hogy inkább legyen kiállítás, mintsem bejátsszák a labdát. Az ötméteresek azért fájnak, mert addig az volt az egyik erősségünk, világbajnokságot tudtunk így nyerni, ráadásul rengeteget gyakoroltuk is” – nyilatkozta az interjúzónában Varga Zsolt.
A kapitány kiemelte, természetesen elsősorban nem a büntetőkön múlnak a dolgok, azt “vagy belövi, vagy nem” a játékos, rengeteg mindent elemezni kell még és teljes képet kell arról kapni, mik azok a területek, ahol fontos a fejlődés.
“Többször támadásnál, az előnyöknél éreztem, hogy kevésbé voltunk hatékonyak. Védekezésben visszakaptam azokat a dolgokat, amiket szerettem volna” – jegyezte meg a kapitány, aki köszönetet mondott a szurkolóknak a támogatásért, és sajnálja, hogy nem sikerült érmet szereznie a csapatnak.
A játékosként ötkarikás bajnok szakember az MTI kérdésére elmondta, újra átélhette azt, hogy az olimpia minden tekintetben jóval nehezebb, mint bármely más világverseny.
“Mentálisan és fizikálisan is óriási kihívás. Ahogy mondani szokták, ez egy más kávéház, játékosként és edzőként teljesen másként éli meg az ember.”
A szövetségi kapitány arról is beszélt, ahogyan arról előzetesen is nyilatkoztak, hét-nyolc csapat ugyanolyan esélyekkel vágott neki a párizsi tornának.
“A magyar vízilabdának az elvárások és a múlt miatt ez nyilvánvalóan nem jó eredmény, de ebből a nyolc csapatból bárki bejuthatott volna a négy közé. A csapatok között csak egy-egy gól döntött, egy higgadtabb fej, egy-egy pillanat a befejezéseknél. A spanyolokat biztosan a négy közé várta mindenki, és meg is nyerték a csoportjukat, aztán mégis elbuktak a negyeddöntőben.”
“Az a realitás, hogy bent voltunk a legjobb négy között. Ahogyan a generációk változnak, azt kell elérni a magyar vízilabdában, hogy tartósan ott tudjunk lenni a négy között, ott pedig már bármi megtörténhet. Én belelátom ebbe a csapatba azt is, hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat, de most ez a realitás, ezen kell tovább dolgozni, új terveket szőni” – nyilatkozta Varga Zsolt.
JANSIK SZILÁRD csapatkapitány az M4 Sportnak, Farkas Mártonnak:
– Szili, küzdöttetek, mint mindig, de ez ma valahogy így kevés volt. Te belülről hogy érezted ezt a mai mérkőzést? Az látszott, hogy nagyon akartok, nagyon mentek, de valahogy volt nem olyan gördülékeny, mint mondjuk pár nappal ezelőtt.
– Így van, azt gondolom, hogy tényleg küzdöttünk, de valami miatt nem sikerült átlendülnünk, pedig én azt gondoltam, hogy ott 8:6-nál átlendülünk és végre el tudunk menni és be tudjuk húzni ezt a meccset, de valami…, valami hiányzott ezen az egész olimpián. Elvesztettünk négy mérkőzést, kihagytuk az utolsó hét ötméteresünket zsinórban. Ezek nem véletlenek, valami…, valami nagyon nem állt össze. Valami miatt ezt most nem érdemeltük meg.
– Nyilván, ha tudnád, hogy mi az, ami hiányzott, ami nem állt össze, akkor most nem itt állnánk és nem a negyedik hely után beszélgetnénk. De hát, azért a csapat kapitányaként nyilván érzékeled azt, hogy mi az, ami esetleg lehetett volna másként is. Ez inkább a medencében keresendő vagy a medencén kívül?
– Azt gondolom, hogy nagyon sok mindent megtettünk medencén kívül, hogy minden rendben legyen. Nagyon sok mindent megtettünk a medencében az elmúlt időben, de valami miatt mégsem…, eddig az ötméterespárbajok felénk billentek, most pedig egyet sem tudtunk belőni. A rendes játékidőben meg tudtuk volna nyerni. A végén hiányzott a blokk…, sok minden hiányzott, nem tudom most elmondani, hogy mi, de valami miatt nem volt jó az auránk.
– Azt nem mondom, hogy a negyedik helyet sok csapat elcserélné, de sok komoly csapat el sem jutott odáig, hogy egyáltalán éremért játsszon. Ez most nyilván egy negatív élmény, ez szerinted milyen folytatást kínál számotokra, hogyan kell ebből elindulni egy újabb olimpiai ciklusra?
– Nagyon nehéz lesz most elindulni. Én azt gondoltam, hogy fel tudunk állni. Szerintem ez az olasz mérkőzés…, az, hogy azt kiáltották ki nagyon sokan, hogy mi nem megérdemelten nyertünk, ez sajnos elvitt minket fejben. Próbáltunk vele nem foglalkozni, de lehet, hogy tudat alatt vagy mélyen bennünk maradt. Vagy lehet, hogy nem érdemeltük meg…, nem tudom, hogy ez hogy fog kiderülni. Nem tudok most a folytatásról beszélni, borzasztóan csalódott vagyok még, sokkal csalódottabb…, nyilván 2021-ben Tokióban is olimpiai bajnok szerettem volna lenni, ott legalább a végén a bronzéremnek tudtunk örülni. Most semmi nincs, aminek tudnék örülni, csak annak hogy itt van a családom, itt vannak a szeretteim.
Rengeteg magyar embernek köszönjük, mert iszonyatosan sok buzdító hangot, rengeteg kedves üzenetet kaptunk, sajnos ezt nem tudtuk meghálálni. Nagyon csalódott vagyok, a folytatásról nem tudok beszélni.
– Köszönöm szépen.
VARGA DÉNES az M4 Sportnak, Farkas Mártonnak:
– Dénes, tizenhat évvel ezelőtt, egy magyar-amerikai mérkőzés egészen más fénytörést adott egy teljes pályafutásnak. Ez a mostani magyar-amerikai, pár perccel a mérkőzés után mennyire szomorít el így, per pillanat?
– Azt az igazán mély szomorúságot nem érzem. De nagyon jó lett volna egy bronzéremmel hazamenni, az a helyzet, hogy a sport ilyen. Hiába készültem arra, illetve már három éve tudom, hogy az olimpia lesz az utolsó válogatott világeseményem. Hónapok óta az jár a fejemben, hogy lehet, hogy a legeslegutolsó lövésem az egy ötméteres lesz, ami eldönt mindent. Végül is, nem mindent eldöntő ötös volt, de én kezdtem a magyar lövők sorát és megalapoztam egy kapufával. Nagyon sajnálom, hogy se a rendes játékidőben, se a végén nem lőttem kapura az ötméterest, de alapvetően nem kellett volna eljutnunk az ötméteresig. Én azt érzem, hogy jobban, szervezetten játszott az amerikai csapat és a rendes játékidőben több gólt kellett volna tudnunk lőni és akkor ez a helyzet nem áll elő.
– Figyeltelek végig a mérkőzés közben, egy külön kamerával követtünk téged ezen a mai napon. Nagyjából el tudod mondani, hogy a búcsú miatt mennyire volt ez egy teljesen más mérkőzés, mint egyébként az a több száz, amit lejátszottál az elmúlt húsz évben?
– Nem voltam különösebben érzelmes a befejezéssel kapcsolatban. Talán csak a buszúton idefele gondolkodtam azon, meg ahogy sétáltam be, hogy már így az árkádok alatt nem fogok többet az öltözőbe sétálni két órával a meccs előtt, amikor még nincsen meg ez a meccshangulat, mármint a körítés, nincsenek nézők. Úgyhogy ez most volt utoljára. Hogy a meccs mennyire fog hiányozni azt egyelőre nem tudom. Meccs közben ez még nem volt bennem, hanem az, hogy igenis csináljuk meg. Egy bronzérem sokkal jobb, mint egy negyedik hely. Egy érem az olimpián sokkal jobb, mint hogy kvázi üres kézzel megyünk haza, úgyhogy végig ez húzott előre, hogy megcsináljuk.
– Egész pályafutásod alatt mindig együtt éltél a játékkal, a játék nélkül milyen lesz élni?
– Nem tudom, az az igazság, hogy huszonegynéhány éves korom óta rengetegszer volt bennem az az érzés, hogy nagyon nem akarom csinálni. De igazából gyerekkoromban is sokszor előfordult, hogy mondtam a szüleimnek, hogy nem megyek többet. Kicsit hullámzó volt, hogy én ezt mennyire akarom, csak hát…, rengeteg sikerélményem volt. Ez ilyen húzd meg-ereszd meg helyzet volt, de talán itt érdemes megragadnom a lehetőséget és megköszönöm nekik, hogy akkor gyerekkoromban rugdostak és járattak edzésre. Annak ellenére is, hogy hol csak simán nem akartam járni, hol kézilabdára akartam váltani, aztán pedig szeretném megköszönni a feleségemnek és a családomnak az életem második felét. Tulajdonképpen tizennyolc éves korom óta kísér az utamon és fogja a kezemet és nagy valószínűséggel nemhogy harminchét éves koromig nem vízilabdáztam volna, hanem lehet, hogy huszonegy éves koromig se. Óriási köszönet! És új élet kezdődik.
– A vízilabdából mit viszel leginkább magaddal? Számtalan siker, számtalan látványos megoldás. Két évtized itt a medencében és nagyon sok mindent megéltél, jót és rosszat is?
– A győzelmek, a sikerek jó érzéssel töltenek el meg büszkeséggel, de az ember jelleme nem attól fejlődik, hanem attól, hogy ezt a pályafutást egy ilyen helyzettel fejeztem be. És bizony ez így lesz. Ez nem gond, csalódásból is jutott nekem rengeteg, sérülésből, betegségből, és mindegyikből felálltam. Én azt gondolom, hogy az egész életemet végig fogja kísérni, amit ezek a kihívások adtak. Nem hiszem, hogy az élet meg tud lepni, ha mégis, állok elébe. Szeretném, hogyha a családommal rengeteg szép élményt tudnánk generálni az elkövetkezendő harminc, negyven évben.
– Ehhez kívánunk minden jót és köszönjük az elmúlt húsz évet.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
VARGA DÉNES az olimpiai sajtószolgálatnak (részlet):
„Már a legutóbbi olimpián (Tokió 2020) világos volt, hogy ha még egy olimpiai ciklusra megyek, akkor a 2024-es párizsi lesz az utolsó olimpiám.
Már meg is állapodtam a magyar csapatommal, hogy nem hosszabbítunk szerződést. (Azonban 5 százalék esély van arra, hogy ha valaki felhív, hogy a magyarnál alacsonyabb bajnokságban játsszak, akkor lehet, hogy megfontolom, de a telefonom még nem csörgött.
Mindenesetre készen állok a befejezésre.”
ZALÁNKI GERGŐ az MTI-nek és a Magyar Nemzetnek:
Zalánki Gergő, akit tavaly a világ legjobb férfi vízilabdázójának választottak, nem kertelt:
“Óriási csalódás, az elődöntőt nagyon gyenge játékkal veszítettük el, talán ez a mai egy kicsit jobb volt, de annyi hibával, amennyit elkövettünk, bárkitől ki fogunk kapni” – mondta a balkezes játékos.
A klubkarrierjével kapcsolatban egyelőre nem kívánt nyilatkozni, mivel a 11-szeres Bajnokok Ligája-győztes olasz Pro Recco jövője bizonytalan, mert a csapat mögül kiszállt a főszponzor.
“Olyan hibákat csináltunk megint, amiket ifi szinten nem követnek el játékosok. Az amerikaiak higgadtak voltak, belőtték a fórokat, többet cseréltek, én a végén már felúszni sem tudtam. Az döntött, hogy ők a végére frissebbek maradtak” – mondta Zalánki, majd kérdésre válaszolva egyet is értett azzal, meg nem is, hogy az elnyúlt klubszezonnal, az olaszok elleni drámai meccset együtt extra terheket cipelt a magyar válogatott.
“Cipeltünk itt mindent” – egyszerűsítette le a választ arra utalva, hogy semmi sem működött igazán jól az olimpia alatt.
A vigaszt, miszerint a negyedik hely összességében pozitív, Zalánki csuklóból visszautasította:
“Én ezt nem látom annyira pozitívnak. Óriási csalódás. Az elődöntőben gyengén játszottunk, a mai meccs egy fokkal jobb volt. Ilyen játékkal bárkitől kikapunk.”
VOGEL SOMA az olimpiai sajtószolgálatnak:
“Jól játszottunk, különösen védekezésben. De az olimpiai játékok során végig küzdöttünk a támadásokkal. Nem voltunk elég magabiztosak ahhoz, hogy ezt a meccset a megfelelő irányba tereljük.
Meg kell találnunk a pozitív dolgokat az olimpiai torna kapcsán, meg kell próbálnunk átvészelni ezeket a szomorú pillanatokat, folytatni kell az életünket.
Ami a saját teljesítményemet illeti: szomorú vagyok, mert nem tudtam segíteni a csapatomnak. Ha kivédtem volna az első ötmétereslövést a párbajban, akkor a következő lövőnk magabiztosabb lett volna, és talán gólt lő. Ennyit tudok mondani, nagyon dühös vagyok emiatt.”
VOGEL SOMA a közrádiónak, Joó Andrásnak (részlet):
– Lehet, hogy ellőttük mindenünket a negyeddöntőben, minden szerencsénket, minden összpontosításunkat, minden olyan apró, pici dolgot, ami minket inkább a győzelem oldalára tud billenteni.
Sok üzenete van ennek a tornának és nemcsak a mi szereplésünk szempontjából. Látszódik: most már nem is arról van szó, hogy hat csapat, nyolc csapat, hanem 9-10 csapat…, lehet, hogy ha egy hónap múlva újrajátszanák az olimpiát ugyanebben a felállásban., ugyanezzel a csoportbeosztással, akkor teljesen más négy csapat lenne a legjobb négy között. Mindenki sokat dolgozik, sokat gyakorol taktikát, sokat edz, ezek alapdolgok. Nem is tudom, lehet, hogy a következő négy évben itt kell egy kicsit többet fejlődnünk, még jobban csiszolni a játékunkat, még tudatosabbnak lenni elöl-hátul.
VIGVÁRI VINCE az MTI-nek:
A csapat második legfiatalabb tagja, Vigvári Vince tavaly a juniorok és a felnőttek között is világbajnoki címet nyert:
“Nagyon szomorú vagyok, nem jó érzés negyediknek lenni, mindent megtettünk, érmet akartunk nyerni. Néhány perccel a vége előtt még két góllal vezettünk, de nem sikerült lezárni a meccset. Az első olimpiámat nagyon megszépíthette volna egy érem, de remélem, én is és a többi játékos is, sokat tanulunk majd ebből, hogy Los Angelesben négy év múlva odaérjünk a dobogóra. Hálás vagyok, amiért itt lehettem a csapattal, még ha kicsit keserű is a vége.”
Az MTI megjegyzi: a magyar válogatott ezt megelőzően legutóbb az 1996-os atlantai olimpián veszítette el az utolsó mérkőzését a tornán.
Az 5. helyért:
Görögország-Spanyolország 15:13 (2:2, 6:4, 4:1, 3:6)
G.: Kakarisz, Papanasztasziu, Geniduniasz 3-3, Funtulisz 2, Argiropulosz, Gkillasz, Szkumpakisz, Kalogeropulosz, ill. Sanahuja, Bustos Sanchez 3-3, Larumbe, Perrone 2-2, Munarriz, Tahull, Granados
DÖNTŐ:
Szerbia-Horvátország 13:11 (5:2, 3:3, 3:3, 2:3) – jegyzőkönyv – play by play
G.: Milos Csuk 3, Dedovics, N. Jaksics 2-2, Mandics, Drasovics, V. Rasovics, Sz. Rasovics, Vico, Ubovics, ill. Marinics Kragics 3, Harkov, L. Fatovics 2-2, R. Burics, Vrlics, Jokovics, Loncsar
Az Eurosport összefoglalója:
A férfi vízilabdatorna végeredménye:
1. Szerbia (Radoszlav Filipovics, Dusan Mandics, Sztrahinja Rasovics, Szava Randelovics, Milos Csuk, Radomir Drasovics, Nikola Jaksics, Nemanja Vico, Nemanja Ubovics Petar Jaksics, Viktor Rasovics, Vladimir Misovics – szövetségi kapitány: Uros Sztevanovics)
2. Horvátország
3. Egyesült Államok
4. Magyarország
5. Görögország
6. Spanyolország
7. Olaszország
8. Ausztrália
9. Montenegró
10. Franciaország
11. Japán
12. Románia
A torna gólkirálya 26 találattal: Dusan Mandics (SRB)
MVP: Dusan Mandics (SRB)
A legjobb kapus: Adrian Weinberg (USA)
A torna álomcsapata a média szavazatai alapján:
Kapus: Adrian Weinberg (USA)
Mezőnyjátékosok: Hannes Daube (USA), Loren Fatovics (CRO), Alvaro Granados (ESP), Juszuke Inaba (JPN), Dusan Mandics (SRB), Manhercz Krisztián (HUN)
A magyar csapat (a sapkaszámok sorrendjében – klikk a játékos vlv-s adatlapjához!):
1 Vogel Soma
2 Angyal Dániel
3 Manhercz Krisztián
4 Molnár Erik
5 Vámos Márton
6 Nagy Ádám
7 Zalánki Gergő
8 Fekete Gergő
9 Vigvári Vince
10 Varga Dénes
11 Jansik Szilárd (csk.)
12 Hárai Balázs
13 Bányai Márk
A stáb:
Varga Zsolt szövetségi kapitány,
Nyéki Balázs másodedző,
Gárdonyi András kapusedző,
Katona Norbert csapatmenedzser,
Dr. Tarjányi Zoltán csapatorvos,
Eszlári Gergely gyúró,
Pozsonyi Zsolt erőnléti edző,
Ivicsics-Dienes Viktória gyógytornász,
Madaras Norbert csapatvezető,
Goschi Gabriella sportpszichológus,
Haris Éva táplálkozási szakember,
Dudás Donatella teljesítménydiagnosztikai szakember,
Olasz Róbert teljesítménydiagnosztikai szakember.
Címlapkép: Kovács Tamás/MTI