Magyar játékos, Boros Tamás is aranyérmet vehetett át a szaud-arábiai bajnoki döntő után. Kállay Márk és Tóth Péter nyakába ezüstérmet akasztottak. Részletek a delmagyar.hu alapján és Kállay Márk a vlv-nek:
Szaúd-Arábiában nyert bajnokságot és kupát klubjával, az Al Quadsiah-val Boros Tamás. A 30 éves játékos tíz éven át volt a magyar OB1 szereplője, a KSI-ben kezdte, majd a Honvédnál, Szentesen, Debrecenben, végül Szegeden játszott. Ő volt a magyar strandvízilabda-válogatott csapatkapitánya. (Egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy világjátékokat rendeznek ebben a sportágban, a magyar csapat selejtezőn ki is vívta a részvétel jogát, az indonéziai rendezők azonban anyagi okok miatt lemondták a Balira tervezett torna megrendezését. A szép reményű strandvízilabda előretöréséről pedig azóta sem hallottunk semmit.)
A szaudi bajnokságban 9 csapat szerepel, Al Qadsiah a kupa megnyerése után a bajnokságban is győzni tudott az állítólag toronymagas esélyes Al Ittihad előtt. Érdekesség, hogy az aranyérmes csapat edzője az a Dejan Szavics, aki csaknem tíz éven át volt a szerb férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, két olimpiai bajnoki címe magáért beszél, emellett egy világbajnoki aranyérmet és három Európa-bajnokságot is elért válogatottjával.
A legnagyobb riválisnál egyébként két magyar szerepelt, Kállay Márk és Tóth Péter.
A bajnokság gólkirályi címét is bezsebelő Boros Tamás így nyilatkozott a delmagyar-hu-nak:
“Nálunk rengeteg fiatal tehetség van. A korosztályos bajnokságokat nyerjük, de a felnőttek között még tapasztalatlannak számítottak. Ez az év a fejlődésről szólt, de rengeteget fejlődtünk, amit a két aranyérem is mutat. Előzetesen a dobogó elérése volt a célkitűzésünk.”
KÁLLAY MÁRK (Al Ittihad) a vlv-nek:
Szaudiban a szezon alatt öt kupa, trófea van (ebbe tartozik a bajnokság is, ami tornarendszerben fut, a kupákkal parhuzamosan). Ezekért a címekért a középcsapatokon túl három rivális versenyez, ténylegesen ezek a nagy derbimeccsek.
A külföldiek száma maximum négy lehet csapatonként, amit az Ittihad kihasznált a szezon eleji igazolásoknál, míg a Quadsia mindössze 3 játékost tudott igazolni, viszont egy komoly edzőt is, emellett a szövetség egyik vezetőjének a fia is ott játszik.
Az Ittihad megnyerte a szezon első két trófeáját, két kupát az ötből.
Ezek után éreztük, hogy nagy szervezkedés zajlik a háttérben, miközben a bajnoki meccsek közül is sikerült idegenben nyernünk a másik két vetélytárssal szemben. Viszont januártól érdekes módon nem játszottunk több bajnoki meccset a legnagyobb riválisunk a Quadsia ellen. Ez az üresjárat egészen tavaszig “húzódott”, majd hirtelen úgy döntött a szövetség, hogy idegenben játszunk két derbit három nap alatt, saját hazai pályás meccset nem. És közben, a szezon végére hozott az ellenfél egy helyi szinten erős külföldi centert. Sajnos ezt a két mérkőzést nem tudtuk győztesen abszolválni, a bírói ellenszélről nem beszélve és így hivatalosan a bajnoki címért folyó küzdelem elúszott, hiába volt még egy utolsó forduló.
Most úgy állunk, hogy a legutóbbi, 4. kupán eltiltották a mi egyik külföldi játékosunkat és így megyünk neki az 5., utolsó versenynek. Igazából a két trófeával jól kezdtük a szezont, küzdünk tovább az utolsó párharcon is, ami egy egymérkőzéses szaudi szuperkupa lesz.
A magyarok, úgy érzem, összességében jól teljesítenek a bajnokságban, öregbítjük a magyar póló hírnevét keleten is. Úgy veszem észre, hogy a szaudiak tisztelik a vízilabda-kultúránkat és alapvetően szeretik a magyarokat. Az erős lobbi viszont kézzelfogható a sportban is.