A zágrábi Eb-n szereplő magyar válogatott tagjai közül az egyik legérdekesebb történet az övé. Életében először szerepel világversenyen a magyar csapatban, de nem újonc, két hivatalos mérkőzése is volt már – csaknem hét évvel ezelőtt! Kovács Péter nyilatkozott a vlv-nek:
VLV-VIDEÓ:
A videóinterjú leírt változata:
– Kovács Pétert köszöntöm, a válogatott tagját, a zágrábi Eb-csapat játékosát, akit tulajdonképpen újoncnak is nevezhetnénk, ha nem játszott volna két hivatalos mérkőzést 2017 februárjában, a Volvo Kupán. Hogy történt ez? Hogy csináltad, hogy ennyi idő után vissza tudtál kerülni a válogatottba? Azt hiszem, ez a legfontosabb kérdés talán…
– Szia. Én is köszöntöm a nézőket!
Megmondom őszintén, másfél hónapja még azt tervezgettem, hogy a családdal hova fogok menni kikapcsolódni a bajnokság téli szünete alatt, nem nagyon számítottam erre, hogy kapok még meghívót. Pont ezért, amit te is mondasz, hogy több mint hat éve játszottam meccset. Utána még volt meghívóm, egy ideig jártam keretedzésekre, aztán már nem. Nyilván egy idő után az ember, ha nem is mond le teljesen a meghívásról, de már nem számít rá.
Nagyjából másfél hónapja történt, hogy az edzőm, Kemény Kristóf szólt: van esélyem bekerülni a válogatottba. Igazából még akkor sem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, mert már jó párszor mondta az edzőm, hogy szóba került a nevem a válogatottnál, de nem kaptam meghívót. Most viszont ez sikerült és onnantól kezdve, hogy ez megtörtént, nagyon sok mindent átértékeltem magamban. Leginkább azzal foglalkoztam, hogy hogy fogok lejönni ide és mit szeretnék elvégezni. Mi volt az, amit rosszul csináltam annak idején, ami miatt akkor nem tudtam megragadni, mit kell tennem, hogy most másként alakuljon ez a történet.
– Tudsz néhány dolgot mondani abból, amire jutottál?
– A legfontosabb: az Eb-re és a világbajnokságra egyetlen másodpercig sem gondoltam. Az volt a legfőbb célom, hogy minden edzésen, amikor itt vagyok, a legtöbbet tudjam kihozni magamból. Hogy ez mire lesz elég – ezzel úgy voltam, hogy mindegy, de bennem ne maradjon hiányérzet! Tényleg csak edzéstől edzésig néztem előre.
– Azért a csapatba kerülés egy nagyon fontos visszaigazolás lehetett, és hadd tegyem én hozzá: az elmúlt hat évben nyilván nagyon keményen kellett dolgozni, edzeni és a meccseken jól teljesíteni, hogy újra szóba kerüljön a neved. Gondolom, jó napod volt, amikor a csapat névsorát ismertették…
– Hát igen, nagyon kavarogtak bennem az érzelmek. Nekem talán jót is tett ez a négynapos karácsonyi szünet abból a szempontból, hogy amíg tartott ez a kéthetes felkészülés, addig úgy éreztem, hogy rettentően fókuszálok és tényleg csak a pillanatra koncentrálok, hogy a lehető legjobb formában legyek. Ez talán érthető, hiszen különleges, hogy valaki 32 évesen kap lehetőséget arra, hogy világversenyen bemutatkozhasson. A négynapos szünetet arra használtam, hogy rendezzem a gondolataimat, hogy aztán ugyanolyan fókusszal végezzem a munkámat az edzéseken, ne szaladjak előre az Eb-ig. Most már azért talán egy kicsit benne lehet mindannyiunk fejében, de közben ugyanúgy próbálok edzésről edzésre egyre jobb lenni és megmutatni azt, hogy helyem van itt.
– Most egy kicsit azért szaladjunk előre… Elutaztok másodikán, negyedikén már meccs van – mit vársz az Eb-től?
– Leginkább: nem szeretnék görcsösséget. Az, hogy magyar válogatott lehetsz vízilabdában, alapban jelenthet egyfajta terhet, elég ránézni az elődök nevére. Ezt az esetleges görcsösséget teljesen le akarom vetkőzni, abszolút felszabadult játékot szeretnék mutatni. Ez egy nagyon új csapat, nem gondolom, hogy nagyon nagy elvárások vannak velünk kapcsolatban, legalább is ezt még nem hangoztatták. A lényeg az, hogy az akarat, a küzdeni tudás meglegyen és azokat a taktikai elemeket, amiket megbeszélünk, minél jobban megvalósítsuk. Hogy ez mire lesz elég? Nem szeretek jósolgatni. Azt akarom, hogy ott is meccsről meccsre javulva, mindent beleadva, magunkból százszázalékot kiadva játsszunk.
– Hát, Péter, én nagyon sok sikert kívánok neked és Zágrábban találkozunk!
– Nagyon szépen köszönöm.