Szakmai berkekben úgy tartják, az OSC egyik legnagyobb igazolása a 19 éves Szalai Péter szerződtetése. Utánpótlásunk nagy ígérete, a KSI eddigi oszlopos tagja kétéves szerződést írt alá. Eddigi pályafutásáról és a terveiről beszélgettünk.
SZALAI PÉTER a vlv-nek:
– Kicsit meglepett, hogy amikor utánanéztem az “előéletednek”, azt láttam, hogy az OSC-ben kezdtél vízilabdázni, tehát tulajdonképpen visszatértél a nevelőegyesületedbe…
– Igen, bár a klub azóta jelentősen megváltozott.
– Hogy kezdtél el vízilabdázni?
– A Nagy Sportágválasztón ismerkedtem meg az OSC-vel, a kerületben laktunk. Ha jól emlékszem, nyolcévesen kezdtem el az edzéseket és aztán hét évig jártam a Nyékibe.
– Hogy kerültél a KSI-be?
– Váltani szerettem volna a fejlődés érdekében, 2019-ben beszéltünk Horváth Jani bácsival, Szivós Pista bácsival, Csucsu bácsival (Székely Bulcsúval – a szerk.) és Varga Tamással, az akkori válogatottedzőmmel. Ez jó döntésnek bizonyult. Rengeteg munkát végeztem el, s a fejlődésem érzékelhető volt. Sok sikerélmény ért a korosztályos válogatottakban és a hazai versenyeken is. A KSI-vel serdülőbajnok, majd ifibajnok lettem, az U15-ös Eb megnyerése után korosztályos világbajnokságot nyertünk és még két Eb-bronzot is szereztünk.
– Ez adott neked motivációt a hétköznapokban?
– Természetesen. Azért, ha az ember látja, hogy a befektetett munka előbb-utóbb kifizetődik, akkor csinálja tovább és szeretné minél többször megélni a siker érzését.
– Mi a posztod és az OSC-ben hol számítanak rád?
– Több helyen is szoktam játszani, az OSC-ben valószínűleg kapás és rosszkéz hátul, illetőleg bekként szerepelek majd. Eleinte egyébként nagyon sokáig centerként játszottam…
– Gondolom, a termeted miatt, hiszen nyilván nagyobb voltál, mint a többiek.
– Igen, akkor még jóval nagyobb… Aztán felnőttek hozzám és én kikerültem a szélére… 🙂
– Hol szeretsz jobban játszani?
– Minden posztnak megvan a maga varázsa. A center munkája fizikailag megterhelő, a szélén pedig nagyon sok mindenre kell figyelni, át kel látni az egész pályát, nemcsak a közvetlen környezet helyzete fontos, vagyis az, hogy az ember megfelelően “berakja magát”, s aztán megcsinálja a kiállítást, vagy megpróbálja bevenni a kaput.
– Irányító feladatot is ellátsz, ha “megkérnek erre”?
– Előfordult már ilyen a KSI-ben.
– Eddig is OB1-es voltál, de ez most mégiscsak egy nagy ugrás, az egyik topcsapatban játszol majd. Mik a várakozásaid, vannak-e konkrét célok?
– Hát igen…, ez más kávéház lesz. Szeretnék minél több játéklehetőséget kapni, sokat fejlődni a bajnokság és a BL meccsein. Jó lenne, ha az OSC megint bejutna a bajnoki döntőbe és ott esetleg nyerne is. A BL-ben pedig a főtáblás szereplés lenne a cél – ha engem kérdeznek.
– Szerintem ebben az új OSC-ben te leszel a legfiatalabb…
– Valószínűleg így lesz.
– Tartasz ettől?
– Nem. Megtalálom a közös hangot mindenkivel. Elképzelhető, hogy nekem van a legkevesebb tapasztalatom, de ezért vannak az idősebb játékosok, hogy segítsenek!
– Mi az, ami a képességeid alapján a legjobban megy neked és miben kell még mindenképpen fejlődnöd?
– A legelőnyösebb tulajdonságom talán az, hogy szinte minden poszton bevethető játékos vagyok – ezt Jani bácsi tudja leginkább alátámasztani. Amiben fejlődnöm kell: fizikálisan is mindenképpen, aztán úszásban, lábtempóban…
– Az izmosodással már rendben vagy?
– Még kell egy kicsi, de jó irányba haladok. 🙂
– A nagyválogatottsággal kapcsolatban milyen reményeid vannak? Mennyire cél ez neked, meghatározza-e a mindennapjaidat?
– Természetesen szeretnék a válogatott tagja lenni. Úgy gondolom, hogy ez csak rajtam múlik, a mutatott játékom alapján fognak majd behívni. Rengeteget kell még dolgoznom, hogy “odaérjek”, de biztos vagyok abban, hogy egyszer sikerülni fog.
– Sok sikert ehhez! Köszönöm a beszélgetést!
