Válogatottunk dohai szálláshelyére várták hétfőn délután a vb-ről tudósító magyar újságírókat. A vlv ezúttal három játékost faggatott és a riportok után összefoglalóan azt közölhetjük, hogy jó a hangulat, az eddigieket mindenki józanul értékeli és komoly reményeket fűz a továbbiakhoz. Ja, és ne felejtsük el megemlíteni, hogy Zalánki Gergő rögtön az első kérdés után kijavította a vlv munkatársát: nem félidőben vagyunk, hanem csak most kezdődik a világbajnokság…
VLV-VIDEÓK és azok leírt változata:
Zalánki Gergő a vlv-nek
– Zalánki Gergőt köszöntöm, szervusz, Gergő! Félidejénél tart a világbajnokság, három meccsen túlvagytok, három meccs van hátra. Ilyenkor egy kis összegzést szoktunk csinálni, arra kérlek, foglald össze az eddigieket – nem kell gólról gólra, meccsről meccsre, de úgy mégis, van-e íve a dolognak, mik az eddigi tapasztalataid?
– Szia. Hát, én úgy gondolom, hogy a világbajnokság most kezdődik, nem a felénél járunk, hanem holnap rajtol el… Az eddigi úgymond bemelegítés volt, hoztuk a kötelezőt, mostantól lesz érdekes.
Úgy gondolom, hogy megkaptuk a talán legkönnyebb csapatot a negyeddöntőre. Nem azt mondom, hogy könnyű lesz, de ha választani lehetne, sokan ezt választanák. Majd kiderül, hogy ez jó vagy nem jó, de mi vagyunk az esélyesek. Mindig nehéz egy ilyen mérkőzés, de már sok ehhez hasonlót játszottunk, úgyhogy nem lehet vele gond. Videóztunk sokat a franciákról, láttuk, hogy képesek jó játékra, mindannyiunknak százszázalékosan ott kell lennie és akkor meglehet.
– Jó, hát, gyorsan elintézted az első három meccset, de azért visszatérnék, ugyanis ahhoz, hogy a legkönnyebb ellenfelet kapjuk, a csoportot meg kellett nyerni. Nyilván itt elsősorban az olaszok elleni mérkőzés volt a döntő. Neked személy szerint az mennyire volt különleges, hiszen sokan játékostársaid a Pro Reccóban? Voltak-e reakciók akár meccs közben, akár utána az olaszok részéről?
– Nekem ez nem olxan nagyon különleges, sokszor játszottam már volt csapatom ellen. Persze, kicsit más, de úgy összességében…, amikor elkezdődik a meccs, akkor igazából semmi különbséget nem érzek azon kívül, hogy talán jobban ismerem őket most, mint mondjuk pár évvel ezelőtt, ez adott egy kis segítséget.
– Tudtad hasznosítani ezeket a tapasztalatokat?
– Igen, végül is. Tudtam, hogy mire kell számítani.
És igen, fontos volt, hogy azt a mérkőzést megnyerjük. Szerintem ők egy kicsit túlizgulták a meccset, nem játszottak valami jól, de mostanra már nekik is meglett az olimpiai kvalifikáció, gondolom, megnyugodtak, ők is összpontosíthatnak a vb megnyerésére. A meccs után beszéltem velük, aranyosak voltak, jó fejek voltak.
– Ez egy nagyon furcsa világbajnokság. Egyrészt közel van az előző, nagyon rövid ideig lesztek címvédők, ha esetleg, netalántán nem nyernétek meg, és jön az olimpia. Te ezt a tornát hol helyezed el, van egy saját személyes íved vagy egyszerűen megyünk tornáról tornára?
– Megyünk meccsről meccsre, játszunk, vízilabdázunk, ez a dolgunk. Nem gondolkozom ilyeneken, hogy most esetleg fél évig leszünk világbajnokok. Már jóval korábban el is felejtettem volna, hogy világbajnokok vagyunk, ha a média nem emlékeztetett volna erre nagyon sokáig. Szerintem Fukuoka után pár hétig örülhettünk, hogy világbajnokok vagyunk, azóta azon kellett, kell dolgozni, hogy újra világbajnokok lehessünk. Aztán pedig azon, hogy olimpiai bajnokok. Ezeket én gyorsan lezárom, ha vége van egy eseménynek, akkor vége van. Mindig jön a következő – főleg most, ezekben az években.
Amint ennek a tornának vége, szinte már másnap Reccóban leszek, edzek, készülünk az Olasz Kupára, úgyhogy… , mindig a következő meccsre fókuszálok.
– Milyen a csapatunk? Fukuokában nyertünk. Az a teljesítmény megvan-e és ha megvan, az elég-e itt? Változott-e a csapat, hogy látod?
– Nagyon nem változott a csapat, volt egy-két csere. Hogy az a teljesítményünk megvan-e – nem tudom. Szerintem ott sem játszottunk annyira jól, sok esetben inkább szerencsések voltunk.
Úgy gondolom, a franciáknál talán jobbak vagyunk, de utána azért most is szükségünk lesz a szerencsére, ha világbajnokok akarunk lenni. Az a baj, hogy annyira együtt van ez az első hat-hét csapat, hogy tényleg az aznapi forma dönthet, meg az, hogy kinek pattan be a labda a kapufáról. Kinek van szerencséje – ezen múlik sok minden. Hogyha két egymással játszó ilyen csapat ki tud hozni magából száz százalékot, akkor valamilyen apróság fog dönteni. A franciákat meg kellene vernünk, de utána tényleg nagyon apróságokon fog múlni. én erre készülök, hogy végig kiélezett harcok lesznek. De szerintem a francia is nehéz lesz és az is szoros lehet akár egészen a végéig.
– Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert kívánok!
– Köszönjük.
Nagy Ádám a vlv-nek
– Nagy Ádámot köszöntöm a csapat szabadnapján. Médiaóra van, úgyhogy egymás után várod te is a riportereket. Nyilván adott a feladat: összegezni kellene az eddigieket, és egy kicsit a jövőről beszélni. Te hogy élted meg az első három meccset, milyen volt?
– Nagyjából elégedett vagyok. Kezdtünk a románokkal, játszottunk egy közepes mérkőzést rengeteg hibával. Kaptunk is érte egy kis fejmosást Zsolttól, hogy nem igazán állt össze a védekezés. Utána játszottunk az olaszokkal, ahol azért már sokkal jobban odatettük magunkat, és látszódott is, mert sok jó védekezés volt, és az a győzelem a csoportelsőséget jelentette. Utána játszottuk a kazahokkal, az kicsit ilyen “edzőmeccsfeelinges” volt, hogy ne essünk ki a rutinból.
Nagyjából elégedett vagyok, én személy szerint egy kicsit még küszködtem a formával, elég sokat edzettünk, és nem igazán éreztem, hogy tudnék pörögni, illetve a lövésem sem volt az igazi. Most már azért kezdek magamhoz térni, pihentünk egy kicsit, az jó volt, illetve másfajta edzéseket végzek én is.
– Egy éles meccsetek volt, az olaszok elleni. Ott meccs közben érezted azt a hangulatot, azt a feelinget amit a nagy meccseken akár Fukuokában az elődöntőben, döntőben? Volt már olyan légkör?
– Persze, volt, csak inkább azt mondom, hogy még én nem voltam készen teljesen. Akár a forma miatt, akár a fáradtság, belefásulás miatt. Szerencsére a többiek jobban fókuszáltak, illetve precízebbek voltak, de azért remélem, hogy most már nekem is megjött a forma, és többet hozzá tudok tenni.
– A franciákat szereted? Úgy értem, hogy szeretsz ellenük játszani?
-Nem nagyon emlékszem, hogy valaha játszottam ellenük hivatalos mérkőzést. Egy volt, még pár éve, amikor ki is kaptunk, volt egy hosszú utazásunk, ugyanis vihar volt és nem tudott felszállni a gépünk. Arra emlékszem. Az pont egy rossz emlék volt, egyébként csak edzőmeccs volt, úgyhogy nyilatkozni nem nagyon tudok arról, hogy milyen ellenük játszani.
– Na jó, de gondolom látni láttátok őket, voltak itt videózások. Apropó videózások. Mit nézegettek ilyenkor, tegnap meg ma?
– Mindent. Főleg most, ugye, egyéneket, játékosokat is nézünk, hogy ki az, akire jobban oda kell figyelni, illetve csapatilag mit csinálnak, akár támadásban, akár védekezésben, mi mit fogunk ezek ellen tenni, és mi az, ami a legjobban működhet a mi játékunkban.
– Gondolom, hogy biztos vagy a holnapi győzelemben.
– Igen, azért meglehetősen.
– Jó, és utána? Meddig gondolkodsz előre? Semeddig?
– Nyilván szeretnék a döntőig eljutni, mert azért az elég nagy dolog, ha két világbajnokságon döntőbe jutsz, az egyiket meg is nyered, a másik meg előttünk van.
– Hogy érzed magad itt? Jut e időd arra, hogy egy kicsit a városba kimenj, mi van ilyenkor?
– Igen, abszolút. Viszonylag sok a szabadidő, illetve nagyon jó helyen vagyunk, ugyanis ez a szálloda nagyon közel van mindenhez. Volt egy teljes szabadnapunk, amikor elmentünk a csapattal piacozni, a Nemzeti Múzeumba, úgyhogy van időnk császkálni a városban. Nyilván azt se szeretném, hogy ez túlságosan elvigye a fókuszt, de szerintem ha megtartjuk az egyensúlyt, akkor ez akár jól is elsülhet.
– Ádi, köszönöm szépen a beszélgetést, holnap este találkozunk, sok sikert kívánok!
– Köszönöm szépen!
– Vogel Soma is vállalta, hogy a sajtó rendelkezésére áll és válaszol az újságírók kérdéseire ezen a délutánon. Soma, légy szíves, foglald össze az eddig történteket! Hogy vagy megelégedve a csapattal, magaddal?
– Engem kényszerítettek, hogy itt legyek. 🙂
– Fegyverrel. 🙂
– Igen, fegyverrel… Köszöntöm én is a kedves nézőket, hallgatókat, olvasókat. Eddig nagyjából úgy volt minden, ahogyan terveztük. A román meccsünk az olyan volt, amit elmondtunk korábban is, hogy ilyen “vb első meccs”, döcögős, akadozós játékkal. Aztán kiderült, hogy a románok elég jó mérkőzéseket játszottak más erős csapatokkal is. A lényeg az, hogy kellett nekünk az a mérkőzés, és kellett Zsoltnak a szigorú közbelépése, az, hogy egy kicsit helyre rázza a fejeket, hogy aztán jó meccset tudjunk az olaszok ellen. Az aztán a mi irányunkba billent el, mi jöttünk ki belőle jobban. Még ott sem játszottunk tökéletesen, ki merem jelenteni és bízom abban, hogy tudunk annál is jobban játszani, amit majd be is szeretnénk bizonyítani. Volt egy utolsó csoportmérkőzésünk a kazahok ellen, ami egy kötelező győzelem volt.
Azóta pihentünk is, volt csapatprogramunk is. Edzés és rengeteg videózás. Kiderült, hogy a franciákkal fogunk találkozni. Már rájuk is bőven elkezdtünk készülni, rengeteg videóanyagot megnéztünk és fogunk is még megnézni. Illetve a vízben is gyakorolunk még olyan elemeket, amik esetleg várhatnak ránk kedden.
– Egy kérdés erejéig még visszamennék az olaszokhoz. Azok az ötméteresvédések… – nyilván összefolyik már minden és azt a pillanatot nehéz felidézni – de csak annyit mondj, hogy az érzék volt vagy tudtál ilyenkor higgadt fejjel gondolkodni, hogy aki ilyenkor veled szemben van, arról mit tanítottak neked?
– Tényleg nehéz visszagondolni. Amit Renzutónak védtem, az korábbi emlék, tapasztalás volt, hogy fej fölé fogja lőni vagy jobb kéz laposan, azért is jöttem úgy ki. Aztán Echenique védése viszont, az Bandi érdeme volt. Megbeszéltük, hogy alapvetően az ötmétereslövés előtt nem mutat nekem semmit, nem tippel, ha odanézek, csak akkor ha már nagyon szuggerálom őt, a szememmel is kérem a segítségét, akkor mutat valamit, amit ő gondol. És Echenique lövése előtt mutatta, hogy magas. Jobban szuggeráltam, már amennyire lehet harminc méteres távolságból. Néztem rá, ő pedig mutatta, hogy magas. Azért is mutogattam a védés után felé mert az az ő érdeme volt.
– Ez nagyon érdekes volt. A franciákra visszatérve: ugye, van két játékos, aki Franciaországban játszik, ők az elemzéseknél segítenek? Elmondják ilyenkor, amit esetleg nem lehet látni a videón? Volt már ilyen megbeszélésetek?
– Konkrét megbeszélés úgy nem volt, hogy akkor most mondjátok el srácok, hogy ti mit tapasztaltatok. De azért edzéseken, edzéseken kívül vagy mondjuk Manó a szobában is mondott nekem a lövőkről tippet, amiket ő tapasztalt Marseilleben. Úgyhogy azért ebből a szempontból nekünk ez most egy kis segítség, pluszinfókat tudnak szolgáltatni.
– A holnapi meccset “nyilván” megnyeritek…, és akkor utána milyen elképzeléseid vannak? Például szerinted ki jöhet utána, ha tényleg nyertek. A horvát vagy a szerb?
– Ezt nehéz megítélni, én talán a horvátokat egy kicsit jobbnak látom, de negyeddöntőről van szó, tényleg bármi megtörténhet. A szerbek legutóbb a négybe jutottak a VB-n. Tényleg bármi lehet, de ez egyelőre igazából lényegtelen, mert a fő fókusz most a holnapi meccsen van.
– Soma, sok sikert kívánok. Ha ötméterespárbajra kerül sor, akkor ugyanolyan gondolkodást kívánok, nyugalmat és higgadtságot, mint amit az olaszok ellen mutattál!
– Köszönöm.