Bármilyen furcsa, volt olyan időszak a magyar vízilabdasport történetében, amikor csak úgy lehetett elkezdeni első osztályú vízilabdameccset, hogy előtte a játékosok úszásban is összemérték erejüket. A furcsa tényre szokás szerint az Arcanum (adt.arcanum.hu) kincset érő adatbázisában akadtunk.
1940 tavaszán vagyunk, a két sportág szinte szimbiózisban élt, önálló vízilabdaszövetség nem volt, az úszókat irányító szervezet része volt a vízipóló. Nemzetközi páros versenyeket (ez gyakori volt akkoriban) is úgy rendeztek, hogy adott két ország úszói szálltak medencébe egymás ellen és a program része volt a válogatottak vízilabdameccse. Mindezt fontos tudni annak megértéséhez, hogy az akkori sportvezetés miért tehette meg egyáltalán, hogy némileg adminisztratíve is összekapcsolja a ma már egymástól teljesen külön utakon járó két sportágat.
A Sporthírlapban (a Nemzeti Sport melletti második számú sportnapilapban) bukkantunk az információra: az Úszószövetség vízilabda bizottsága tervezetet készített, amely szerint minden vízilabdamérkőzés előtt a csapatok tagjainak váltóúszásban is össze kell mérniük erejüket.
A tervezetet a MUSz tanácsa elfogadta. Eszerint az 1940-ben minden vízilabda-mérkőzés részvevői a meccs előtt 7×50 vagy 7×66 2/3 méteres váltóúszásban voltak kötelesek indulni. A váltóban az szerepelhetett, aki a vízilabda-mérkőzésen részt vett.
“Amelyik csapat a váltóúszásban nem vesz részt, a vízilabdamérkőzésre sem állhat ki és úgy tekintendő, mintha nem állt volna ki a mérkőzésre. Felmentést egy játékos sem kaphat” – szólt a verdikt.
A vízilabdások váltóúszása bajnoki versenynek számított, a kiírás szerint a győztes a legtöbb pontszámot elért egyesület, pontegyenlőség esetén az egymás ellen elért eredmény a döntő.
“A szövetségben nyert értesülés szerint a most alapított Horthy Miklós jubileumi vándordíját éppen erre a számra fogják kiírni” – tudatta a Sporthírlap.
A szakmai indoklás szerint az újabb verseny “a vízilabdások gyorsaságát és állóképességét van hivatva fokozni, mely által remélhetőleg újabb fejlődésnek fog indulni a magyar vízilabdasport”.
A korabeli tudósítás szerint a kiírás végleges megszövegezése hosszas vita után sikerült.
“Érthetetlenül igen sokan voltak ellen ennek a vízilabdás váltóúszásnak. Éppen a kis egyesületek voltak ellene, ahol bizony igen gyakran lehet siralmas úszástudással rendelkező játékosokat látni” – zárja 1940. március 2-i cikkét a Sporthírlap.