A csapat (inkább talán az ország) Dumija Varga Zsolt határozott kérésére tért vissza a magyar válogatottba – és nyilván nem bánta meg. Hogy bánta volna meg, amikor mosolyogva mutogatta a kettes számot a fukuokai vb-döntő lefújása után mindenkinek… vlv-interjú:
Mielőtt elkezdjük az interjút, jelezzük, hogy mindössze két és fél hónappal ezelőtt hosszú, háromrészes beszélgetést közöltünk Varga Dénessel.
VARGA DÉNES AZ UTOLSÓ MOHIKÁN – VLV-INTERJÚ, 1. RÉSZ
VARGA DÉNES AZ UTOLSÓ MOHIKÁN – VLV-INTERJÚ, 2. RÉSZ
VARGA DÉNES AZ UTOLSÓ MOHIKÁN – VLV-INTERJÚ, 3. RÉSZ
Az akkori interjúban Dumi részletesen beszélt a válogatottba való visszatéréséről, megváltozott szerepéről, egészségi állapotáról. Ez a mostani cikkünk tulajdonképpen az akkorinak a folytatása, de van egy nagy különbség: Varga Dénes azóta kétszeres világbajnok lett. Már a medencében, az első örömködés közben mutatta két ujját a fotósoknak, s amint kikászálódott a vízből, azonnal szólt, gyerünk egy képet csinálni! És azon a képen mindhárom szereplő (Vámos Márton, Madaras Norbert és Varga Dénes) a kettes számot mutatja a kezével. Ők hárman mondhatják el magukról, hogy kétszer szerezték meg a világbajnoki aranyérmet.
VARGA DÉNES a vlv-nek:
– A fukuokai torna előtt milyen érzéseid voltak?
– Nem sokkal előtte voltunk Los Angelesben a Világkupa-tornán, akkor játszottam először újra élesben együtt a többiekkel. Voltak biztató jelek és olyanok is, amelyek arra utaltak, hogy azért még van mit csiszolni a játékon. Nemcsak onnantól a világbajnokságig, hanem az előtt is sokat dolgoztunk azon, hogy működjön minden. Napról napra értek minket olyan impulzusok, amelyek abba az irányba mozdították a csapatdinamikát, hogy győztes csapat tudjunk lenni, a mi javunkra dőljenek el a dolgok egy olyan pillanatban, helyzetben, mint amilyennel a vb-n a spanyolok elleni meccsen találkoztunk. De hát, visszamehetnék egészen a horvát meccsig, mert az sem volt egyszerű, azt is az utolsó percben zártuk le. Szóval, azon dolgoztunk, hogy a csapatdinamika segítségével képesek legyünk az utolsó pillanatokban a magunk javára fordítani egy rangadót.
– Ez kicsit elméleti szintű megfogalmazás volt, mit jelent a gyakorlatban az, amit mondtál? Hogy lehet elérni azt, amit célként megfogalmaztatok?
– Beszélni kell róla.
– Ez vízilabda-szakmai kérdés?
– Nem, a vízilabdázás szerintem tök jól megy nekünk, a kérdés az, hogy képesek vagyunk-e magunkból ezt a tudást a leghatékonyabban felszínre hozni, illetve a legfontosabb pillanatban ez sikerül-e. Értelemszerűen minden csapatnak vannak erősségei és gyengeségei, mindenki azt szeretné, hogy a legjobb pillanatban a legnagyobb térrel rendelkező vagy a legjobb kezű játékos tudjon lőni, mert a legnagyobb esély ekkor van arra, hogy gólt lehet elérni. Na most, ezeket kell megalapozni szakmai eszközökkel, de hogyha nincsen “nem szakmai” egyetértés, akkor ez nem tud összejönni. Úgyhogy kellett mindenen dolgozni. Úgy érzem, hogy haladtunk sokat előre, de nem kell azt hinni, hogy egy vb-győzelemmel a tarsolyunkban most már mindig topformában leszünk képesek játszani. Abban biztos vagyok, hogy most mindenki, de tényleg mindenki minket akar majd megverni, ezért sok mindenen kell tovább dolgozni.
– Beszéljünk Fukuokáról. Utaltál arra, hogy nem volt egyszerű a horvátok legyőzése sem. Négy fontos meccs volt, a horvát, az amerikai, a spanyol és a görög – végül mindegyiket megnyertétek. Volt valami közös ezekben a győzelmekben, olyan, aminek segítségével nyertetek?
– Ha visszagondolok, az biztosan közös volt ezekben a győzelmekben, hogy egyiknél sem gondoltuk azt, amikor az ellenfél vezetett, vagy szoros volt a meccs, hogy nem nekünk áll a zászló. Éreztem a csapaton, hogy optimistán és magabiztosan éli meg a legkritikusabb állásokat, szituációkat is, ezért tudtunk egyenlíteni olyan meccsen, amikor az ellenfél vezetett, majd fordítani, amikor a vége felé erre volt szükség.
– Gondolom, önbizalom is kell ehhez. Azt honnan szereztétek?
– Igen, kell. Szerintem meríthettünk egymásból, de meríthettünk abból is, amin túljutottunk az elmúlt húsz évben. Érdekes az önbizalom-dolog, mert meg tud inogni és olyankor kapcsol be az a csapatszellem, csapatdinamika, ami, ha jól működik, akkor nagyon könnyen visszahozza az elvesztett magabiztosságot. És szerintem ez nálunk nagyon jól működött.
– És az megvan, hogy mitől ment jól, tehát tudjátok majd “reprodukálni”?
– Zsolt úgy fogalmazott, hogy egy kicsit westernhangulatú volt ez a világbajnokság: mindenki lőtt mindenkire és nagyon kis különbségek mutatkoztak a rangadókon. Szerintem ez helytálló megközelítés, pontos összegzés. Ha most mi a negyeddöntőben kikapunk, kudarcról beszélgethetnénk – nagyon kis különbség volt a csapatok között…
Hozzáteszem azt is: nem olyan egyértelműek, magabiztosak a győzelmeink, hiszen ezek egygólos meccsek voltak mind. Mint korábban mondtam: nem kell elhinni, hogy most ez az egyértelmű sorrend a világ férfi vízilabdasportjában. Nagyon kevésen múlt minden győzelem. Egyébként sajnos nem tudtam még visszanézni egyik meccsünket sem, nagyon szeretném látni, főleg az utolsót, mert elképesztően drámai pillanatokat éltünk meg, főleg az utolsó három percben. Kakarisz ziccerét Soma másfél perccel a vége előtt fogta meg. Időkéréses fór itt, időkéréses támadás ott, majd Pohl Zoli lehetősége a végén, szóval…, nem az van, hogy Magyarország: top, aztán nagyon messze a második és még messzebb a harmadik.
– Mitől volt az önbizalom? És mit tudtok tenni, hogy visszahozzátok, ha eltűnik?
– Szerintem önbizalmunk most már van és lesz is, de hogy ezeket a kritikus pillanatokat hogy tudjuk uralni, ez talán már más kérdés. Vagy eleve hogyan előzzük meg, hogy nehéz helyzetbe kerüljünk. Mert volt azért hiba is bőven. Zsolt westernhasonlata nagyon jól körülírja, hogy mennyire esetleges volt az egész.
– Beszéljünk a te szerepedről, teljesítményedről. Olyan volt, mint szokott lenni, vagy egy kicsit változott?
– Csináltam, amit jónak láttam, de az elmúlt hat évben többet kellett dirigálnom, csapat körüli dolgokat intéznem és nagyon jó volt, hogy ez most nem rám hárult. Így is hozzá tudtam tenni a csapategység alakításához azt, amit akartam.
Ami a játékomat illeti, kaptam olyan visszajelzést a megfelelő irányból, hogy nagyon jó volt ez így, ahogy csináltam, persze ettől én nem leszek elégedett. Tudom, hogy bizonyos helyzetekben milyen hibákat követtem el és azt is érzem, hogy szívesen tettem volna még többet hozzá ehhez a győzelemhez akár a hibák elkerülésével, akár góllövéssel – akárhogy. De összességében jól nézett ki, ahogy a csapatunk működött és ebben most én is jól éreztem magam.
– Nagyon gyorsan itt lesz az olimpia. Tudott, hogy csak addig csinálod. És most nem a veled kapcsolatos várható fejleményekről érdeklődöm, hanem arról: hogy látod, itt vannak a csapatban azok, akik alkalmasak arra, hogy a távozásod után átvegyék a vezérszerepet? Akár neveket is mondhatok, például Manhercz Krisztiánét vagy Nagy Ádámét, aki a legutóbbi időszakban csillogtatott már ilyen erényeket.
– Kénytelenek lesznek átvenni…, ez az élet rendje. A sportban, élsportban mindig vannak változások. Életkori sajátosság, hogy bizonyos dolgok elmúlnak, lecserélődnek ezáltal a szerepek is. Manó már többször bizonyította, hogy ennek a válogatottnak akár egyszemélyes húzóembere tud lenni. A jövőben az vár rá és a társaira, hogy ezt huzamosabb ideig, nagy állandósággal meg tudják mutatni világversenyeken, azok rangadóin és a bajnokságban is.
– Tudom, hogy jön még egy Eb és egy vb Párizsig, de ez a mostani aranyérem jelent-e bármit az olimpia szempontjából? Tekintélyben a bíróknál, a közvélemény előtt. Jelentős változást hoz az olimpiai esélyeket illetően ez a vb-győzelem?
– Mondod, hogy közel van az olimpia, de ha arra gondolok, hogy mennyi minden történt a felkészülés időszaka alatt, én nem gondolom, hogy ez kevés idő. Sőt. Nem nekem kell arról beszélni, hogy a januári Eb-t mire fogja felhasználni a stáb, de az is egy fontos állomás lehet azon az úton, hogy alakuljon ez a csapat, kiderüljenek dolgok. Ha csak azt nézem, hogy a Világkupának milyen tanulságai voltak, ami egy háromnapos esemény volt, szerintem rengeteg idő van még és nagyon sok mindenben tudunk előre lépni. Kifejezetten optimista vagyok, mert látom, hogy mennyit tud segíteni egy hét, két hét intenzív, elmélkedős felkészülés.
– Köszönöm a beszélgetést!
A VLV VB-ALOLDALA EREDMÉNYEKKEL, HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁSAINKKAL
