Amerikai egyetemi bajnok lett Szécsi Marcell a Los Angeles-i UCLA színeiben. Ez ott a csúcs a sportágban, hatalmas dicsőség az egyetemnek és az aranyérmes (sportösztöndíjas) hallgatóknak. Interjúnk az itthon UVSE-s centerrel:
“Kis Szecska” januárig még tinédzser, de már kétszeres világbajnok (U18 és U20). Többször elmondta, hogy számára a háromszoros olimpiai bajnok édesapja, Szécsi Zoltán kapusposztja maga az unalom, nem lenne türelme a pálya végéről végignézni a meccseket. (Szécsi Zoltán ezt a döntést egyáltalán nem bánja, szerinte hiányposztot talált magának a fia.)
Az idei már a második szezonja a fiatalembernek Amerikában, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen tanul.
Csapata vasárnap nyerte meg az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) nyolcas döntőjét. Egy nappal a parádés győzelem után beszélgettünk:
SZÉCSI MARCELL (UCLA és UVSE) a vlv-nek:
– Először is: gratulálok! És úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy dolog, de szerintem te is így gondolod…
– Igen, igen, nagyon szépen köszönöm. Nagyon jó érzés! Már tavaly is eljutottunk a döntőig, de ott sajnos elvéreztünk. Most sikerült nyerni és így ez még inkább felemelő érzés, úgyhogy igen, boldog vagyok, nagyon-nagyon örülünk ennek a sikernek.
– Na, mesélj arról, hogy milyen ott kint, hogy illeszkedtél be, mit csinálsz, mit tanulsz?
– Ugye ez most már a második évem, és hát, igazából az első egy-másfél hónap volt egy kicsit nehéz, de az egész csapat nagyon befogadó, segítőkész volt, úgyhogy gyorsan be tudtam illeszkedni. Nagyon jó közösség ez, szoros kapcsolat van köztünk. Ami az egyetemet illeti, jelenleg politológiát tanulok, és egyelőre ez így is marad.
Nagyon jól érzem magam, remek helyen vagyok mind a tanulás, mind a vízilabda szempontjából. Jók az edzések, abszolút érzem a fejlődést, azt, hogy egyre többet tudok kihozni magamból. Kemény szezonunk volt, amely kicsit döcögősen indult, de aztán belelendültünk.
Nyáron otthon voltam az U19-es Eb miatt, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, de egy nappal a burgaszi torna után már jöttem vissza Los Angelesbe. Ez nagyon gyors váltás volt, hirtelen kellett átirányítani a fókuszt az itteni szezonra, de úgy érzem, hogy ez sikerült, Nagyon kemény munkát végeztünk három hónap alatt és örülök, hogy ennek most láthatóan meglett az eredménye.
– Egyedül vagy magyar a csapatodban, nincsen emiatt gondod, esetleg talán erősebb lehet a honvágy…
Fotó: vlv
– A honvággyal nincs gondom, mert itt is családias a légkör, tehát nagyon jól érzem magamat. Nyilván jó otthon is lenni, de azzal sincs bajom, hogyha itt vagyok. Talán az az egyetlen probléma, hogy – egyedüli magyar lévén – kizárólag angolul kommunikálok és bár nem fogok elfelejteni magyarul, de olyan már előfordult, hogy keresnem kellett a megfelelő magyar szót, amikor az otthoniakkal beszéltem… Viszont ez természetesen azt is jelenti, hogy egyre fejlődik, folyamatosan jobb és jobb lesz az angolom.
– Mennyire más ott a játék szakmai szempontból? Kellett igazodni a körülményekhez, vagy simán ment ilyen szempontból is a beilleszkedés, játszod, ami tudsz és ezzel a csapat részévé váltál?
– Úgy érzem, hogy az itteni vízilabda egy fokkal szisztematikusabb. Tehát itt le van bontva minden részlet, szinte mozdulatról mozdulatra – természetesen elsősorban a védekezés terén – és ebből épül fel a játék. Nem azt mondom, hogy semmi szabadság nincs, de otthon azért jóval több az improvizációs lehetőség.
– Milyen volt ez utatok idáig, a bajnokság nyolcas döntőjéig?
– Volt egy szezonkezdő torna, amelyen játszottunk három-négy meccset, majd egy-két további mérkőzés után kezdődött a hivatalos szezon. Ennek tornái után a konferencia döntője következett, majd ezt követte néhány héttel ez a végső, nyolcas döntő, amire 23 győzelem/2 vereség mérleggel érkeztünk. A stanfordi tornát első számú kiemeltként kezdtük, így a negyeddöntőben a leggyengébbnek számító, a II. divízióból érkező ellenfelet kaptuk. Ezért mi lényegében már eleve az elődöntőre készültünk, tudtuk, hogy ott vagy a Stanford, vagy a Princeton lesz az ellenfelünk, ugye, végül előbbi lett az.
– Mit szólsz a Ney York-i Fordham szerepléséhez?
– Drukkoltam nekik, már csak a magyar ismerősök miatt is. Úgy éreztem, ők lehetnek a nyolcas döntő meglepetéscsapata, hiszen veretlenül jöttek ide. Jól is szerepeltek, sajnálom, hogy az elődöntő hosszabbításában kikaptak az USC-től.
– A streameket nézve látszott, hogy nagyon jó hangulatúak a mérkőzések, a lelátón frenetikusan drukkoltak az éppen játszó csapatok egyetemének diákjai és ez az extázis aztán a vízben szereplőkre is átragadt…
Fotó: Amelie Ionescu/Daily_Bruin
– Igen, igen, abszolút jó volt az atmoszféra és eben annak is szerepe volt, hogy a stanfordi uszodába zajlott a torna, ez egy kis katlan, két oldalon magas lelátókkal. Már az elődöntőkön is telt ház volt és végig érezhető volt a rivalizálás a lelátokon szurkoló egyetemi táborok között. Jó érzés volt ilyen légkörben játszani.
– Milyen visszhangja volt a győzelmeteknek? Először is: a döntő után volt nagy ünneplés?
– Nagyon-nagyon boldogok vagyunk, mert rendkívül keményen keményen dolgoztunk ezért a sikerért, ráadásul úgy éreztük, hogy megérdemelt a győzelmünk. Kifizetődött a kemény munka, amit ebbe beleraktunk. Természetesen volt este ünneplés, de csak “korlátok között”.
Sok itteni ismerősömtől kaptam gratuláló üzenetet és természetesen otthonról is, családtagoktól, barátoktól, gyorsan elterjedt a győzelmünk híre.
– Hogyan tovább? Mi következik most neked?
– Ha minden igaz, pénteken este érkezem vissza Magyarországra, lesz egy összetartása a junior válogatottnak, de elsősorban a családdal, barátokkal töltöm majd az időt a januári visszautazásig.
– Köszönöm szépen a beszélgetést és még egyszer gratulálok!
VLV-VIDEÓ (forrás: NCAA):
Szécsi Marcell egy-egy gólja (Salem-UCLA negyeddöntő és Stanford-UCLA elődöntő, NCAA)
Az NCAA nyolcas döntőjében szerepelt magyar játékosok:
Szécsi Marcell – UCLA
Fülöp Zsombor– Salem
Balogh Botond– Stanford
Peőcz Ádám és Kovács Kristóf)- Princeton
Bartuszek Csongor, Berényi Balázs, Eppel Barnabás, Tóth András, Magony Kristóf és Thomas Lercari – Fordham
Hajdú Botond– Long Beach
VLV-VIDEÓ (forrás: NCAA):
Balogh Botond három gólja (Stanford-UCLA elődöntő, NCAA)