Minden idők legeredményesebb szövetségi kapitánya, Ratko Rudics interjút adott a horvát szövetség hivatalos honlapjának a szingapúri világbajnokságon szerzett tapasztalatairól. A beszélgetésben kitért a magyarokra is (emlékezetes, hogy a horvátokkal a negyeddöntőben találkoztunk, s 18:12-es győzelemmel ütöttük el őket az éremszerzés lehetőségétől). Az interjú vlv-s összefoglalója:
– Nem mondom, hogy az új szabályok befolyásolták az eredményt, de olyan képet hagytak maguk után, ami nekem személy szerint nem igazán tetszik. Sok volt a nagy gólkülönbséggel végződött mérkőzés, még a végküzdelmek során is. Nem emlékszem, hogy az elmúlt 30-40 évben 7-8-9 góllal kapott volna ki valamely csapat ilyen szinten, mint ahogy például Szerbia szenvedett vereséget a szingapúri bronzmérkőzésen. Szerintem ez a változás általában nem tesz jót a vízilabdának.
Ratko Rudics egy kérdésre válaszolva annak a véleményének is hangot adott, hogy a játékvezetés színvonala általánosságban véve (az ilyen nagy versenyekhez képest) elmaradt az elvárt szinttől. Szerinte az akciók számának növekedése több játékvezetői hibát is eredményezett. A hibák végeredményben “jól oszlottak el”, alapvetően nem befolyásolták az eredményeket, de ez a változás akkor sem szerencsés. Ráadásul a téves döntések egy része nem a szabálymódosítás miatt megváltozott játékhoz kapcsolódott, egyenetlen volt a közelharcokkal és a kétméteresszabállyal kapcsolatos helyzetek megítélése.
Rudics úgy látja, hogy a sportág sokat veszített a taktikai megoldások szempontjából.
– Már vannak statisztikáim, így tudom, hogy például sokkal kevesebb gól született kontratámadásokból, mint a korábbi világbajnokságokon, nagyobb versenyeken. Még kevesebb lett a gólok száma 6 méteren kívüli közvetlen kapura lövésből. A játék nagy részét elvesztettük. Természetesen több gól született olyan helyzetekből, amikor létszámfölényben játszott az egyik csapat. A játék legfontosabb szegmense az lett, hogy kevesebb játékos játszik több játékossal. Még sok mindent alaposan tanulmányozni kell, de véleményem szerint néhány statisztikai adat arra utal, hogy ez talán nem a legjobb irány, amit a vízilabdában választottunk.
Képeink vlv-fotók, Budapesten készültek 2016-ban, amikor a brazil válogatott Ratko Rudics irányításával a Benedek Tibor vezette magyar válogatottal együtt készült.
Az interjú készítője e ponton felvetette, hogy talán a magyarok előnyére szolgált (miként a spanyoloknak és a görögöknek is), hogy már egy évvel korábban az új szabályok szerint játszottak.
– Ezt azért nem mondanám – szólt Rudics válasza -, mert az amerikaiak például főiskolai szinten végig ilyen méretű pályán játszanak, és most mégsem tudták ezt különösebben az előnyükre fordítani. Azt gondolom, hogy a játék bizonyos elemei mostanra sokkal fontosabbá váltak, mint korábban. Konkrétan: a lövések minősége. Az említett csapatokban valóban vannak olyan játékosok, akiknek a külső lövései kiemelkedően jók, nagyon magas színvonalúak. Mindháromnál!
Emellett, úgy gondolom, hogy a kapusok szerepe és teljesítménye most még hangsúlyosabb. Ezek mind olyan tényezők, amelyeket egy elemzésben jobban át kell tekintenünk.
– Van-e erre horvát válasz, lehetőség az alkalmazkodásra? – szólt a következő kérdés.
– Természetesen van, és ezt meg is mutattuk Szingapúrban, szinte minden mérkőzésen, kivéve a magyarok ellen.
Nyilvánvalóan valamivel magasabb elvárásokkal mentünk a vb-re, mint amit végül elértünk a helyezést tekintve, de azt kell mondanom, hogy egy nagyon jó tornát játszottunk – főleg az első szakaszban – mondja Ratko Rudics. Csak egyetlen rossz meccsünk volt, viszont akkor, amikor ez igazán számított, a negyeddöntőben. Összességében azonban azt mondom, hogy elfogadható teljesítményt nyújtottunk. Igen, jobb eredményt is elérhettünk volna, de ilyesmi előfordul egy tornán. Fontos viszont, hogy mégis megmutattuk: megvan az erő, a szervezettség, a jó játék és a megfelelő szintű játékosállomány. Továbbra is azt gondolom, hogy a világ élvonalában vagyunk.
– A magyarok túljártak az eszünkön vagy mi csináltunk valamit rosszul?
– Lehet azt mondani, hogy rossz napot fogtunk ki. Az a játékstílus, amit a magyarok mutattak be…, mindig is így játszottak. Korábban nem volt semmilyen taktikai játékuk, de mindig agresszívak voltak. Már amikor én játékos voltam, mindig jogos volt a megállapítás, hogy amikor a magyarok néhány góllal vezetnek, nagyon nehéz megállítani őket. Akkor minden „fegyverükből” lőnek, és ilyenkor kerülsz kínos helyzetbe. Engem jobban zavar, hogy mi most nem hasonlóan reagáltunk. Ismétlem, ez volt a legrosszabb meccsünk, de a többi rendben volt.