Három győzelem, két vereség volt csapatunk mérlege az olimpia csoportkörében. A keddi szünnapon kértünk összegző értékelést Varga Zsolt szövetségi kapitánytól, s természetesen az olaszok elleni szerda esti negyeddöntőről is kérdeztük őt.
VARGA ZSOLT szövetségi kapitány a vlv-nek:
– Először is: gratulálok a szerbek legyőzésével elért csoportharmadik helyhez, a továbbjutáshoz! Úgy tűnik, hogy a hazai közvélemény egyelőre nem tudja hova tenni a csapatunkat, szép sormintát produkáltunk a csoportkörben: egy sikeres meccset egy kudarc követett, mire elparentálták volna a mieinket, rögtön jött egy sikeres teljesítmény, jó eredmény. Te hogy értékeled az eddig történteket?
– Összességében azt gondolom, hogy mindegyik meccsünknek volt jó oldala és rossz oldala is. Ha csak a spanyolok elleni mérkőzést nézzük: igazából a hibák voltak meghatározók, de nagyon sok jó dolgot is láttam. Egy-egy védekezési szituációt meg is tudtam mutatni utólag a fiúknak, hogy igen, ezt jól csináltuk!
Ami az ausztrálokat illeti, ez számunkra egy kötelező győzelem kellett volna, hogy legyen, ami mindig nehéz. Emellett ez az ausztrál csapat az elmúlt években nagyon komoly munkát végzett, még Elvisz Fatovics irányításával. Volt már világverseny, amikor meglepetést okoztak, ha jól emlékszem, 2016-ban a horvátok ellen. Van bennük ilyenfajta potenciál, ráadásul: nem ismered őket. Nem találkozunk velük évről évre, egyszer csak ott vannak és egy jó, amerikai típusú vízilabdát képviselnek. Agresszívak, erősek, nagyon jól felkészültek fizikálisan és kiszámíthatatlanok az akcióik. Nyilván egy olyan csapat ellen, amelyiket jobban ismerünk, könnyebb a felkészülés is. Ilyen volt a helyzet a japánokkal kapcsolatban: ha háromszor-négyszer játszunk ellenük, akkor kiismerhetjük a gyenge pontjaikat.
Egyébként látható, hogy az ausztrálok a csúcsformát az első hétre időzítették, tényleg nagyon jó formában voltak, de szerintem kétszer is a kezünkben volt a mérkőzés. Így alakult a vége, ahogy alakult, nyilván ilyenkor feladat megnézni azt, hogy miként kaptunk olyan gólokat, amilyeneket nem kaphattunk volna.
A spanyol válogatott összeszedett, jó játékot játszott, visszanéztem azt a mérkőzést, négyszer pattant vissza hozzájuk a labda, van ilyen. Le kell vonni a következtetéseket és menni kell tovább.
– Mégis, van-e egy íve az eddigieknek, fejlődött-e, erősödött-e meglátásod szerint a csapat az eddigi meccseken?
– Két és fél hétről van szó, ez rendkívül hosszú idő, én úgy is voltam vele már előtte, hogy az itteni napok sokat fognak alakítani a játékunkon. Ez így is lett, azt éreztem, hogy minden mérkőzésen tudtunk javítani, hozzátenni, fejlődni.
Egyébként mindig hangsúlyoztam már az olimpia előtt is, bár lehet, hogy ezt sokan nem hallották ki abból, amit mondtam, hogy az első számú feladat itt a továbbjutás. A csoportok nehezek és még ha ránézésre az első négybe kerülésnek alapnak is kell lennie, én azt mondtam, hogy az első cél a továbbjutás. Biztos voltam abban, hogy már ennek eléréséhez is komoly energiákra lesz szükség. Így is lett.
Most jön a következő lépés, haladunk tovább, amennyire tudunk, felkészülünk az olaszokból.
– A meccs utáni nyilatkozataidból két elemre figyeltem fel. Az egyikre már kitértél vagyis arra, hogy a kudarccal végződött mérkőzéseink értékelésénél is hangsúlyoztad, számos pozitívumot láttál, ami biztató. A másik az volt, hogy jobban kell koncentrálni és hosszabb ideig, lehetőleg négy negyeden át. Ezt hogy lehet elérni, lehet-e valahogy befolyásolni, ösztönözni?
– Igen, mérkőzés közben vannak olyan kulcsszituációk, amelyeknél nagyon erősen kell koncentrálni. Lehet, hogy éppen a blokkokra, lehet hogy éppen a labdajáratásra, például előnyben vagy hátrányban a kapufákra, mert esetleg éppen onnan kapunk gólokat. És nem biztos, hogy ezek a fontos pontok mérkőzés közben nyilvánvalóak a játékosoknak, hiszen ők 190-es pulzussal dolgoznak. Azért vagyunk többen a kispadon, több szem többet lát, ilyenkor tudunk szólni a játékosoknak, hogy mire kell jobban odafigyelni.
– Mit tudsz mondani a bíráskodásról? Ért-e minket meglepetés? Mennyire egységes a szabályok értelmezése a játékvezetőknél? Kell-e készülni külön arra a bíróra, akit kapunk vagy nincs ilyen?
– Most minimálisak az eltérések. Vannak bírók, akik bizonyos sarkalatos elemekre jobban fókuszálnak, például a szabaddobásnál történő ellépésre, de kevésbé jelentkeznek ilyen egyedi megközelítések, mint korábban. Egységes a szemlélet például a kapufások akadályozása esetén: ha valaki elkapja a támadó nyakát, akkor őt kiállítják. Alapvetően elmondható, én legalábbis nem láttam olyat, hogy a bíráskodáson múlt volna valamelyik mérkőzés sorsa.
– Hogy értékeled a mezőnyt, a riválisokat? Itt azért volt már számos meglepő eredmény.
– Minden szakember osztja azt a véleményt, hogy extrém módon közel vannak egymáshoz a csapatok a játékerő terén. Van, akinek ez az erőssége, a másiknak más, de maga a játékerő hasonló. Kiegyensúlyozottak a mérkőzések, sokszor döntetlen a vége vagy csak egygólos a különbség, ez látszik most a mezőnyön.
Az elején nagyon jól játszott Montenegró is, nem sikerült annyi pontot összegyűjteniük, hogy továbbjussanak. Gyengébben rajtolt az USA, aztán elkezdtek jól játszani. A formaidőzéstől is függ, hogy kitől mit látunk, meg persze az adott mérkőzéstől. Ki hogy tud reagálni arra, amit az ellenfél csinál, ugye, a görögök megverték az olaszokat, az olaszok a horvátokat, nálunk Japán győzte le Ausztráliát. A japánoknak egyébként két egygólos vereségük volt, az egyik a szerbek ellen, a másik a franciák ellen, ami azt mutatja, hogy ezek a csapatok is erősebb ellenfélnek számítanak. Azt lehet mondani, hogy itt nem volt könnyű meccs.
– Milyen állapotban van a csapatunk? Egyrészt fizikailag, hogy ment a regeneráció a kétnaponkénti meccsek kipihenése? És milyen a mentális helyzet, hogy látod a csapategységet, kovácsolódik? Várható, hogy éles helyzetben jelentkezik ennek a hatása?
– Lehetetlennek tartom a győzelmet anélkül, hogy a játékosok igazi társakként működnének, kisegítve egymást a kritikus szituációkban. Sőt! Talán úgy fogalmaznám meg annak lényegét, amire most szükség van, hogy előállnak extrém helyzetek, amelyek alkalmával a beugrás, besegítés jelent olyan pluszt, ami kulcs lehet az adott meccs megnyeréséhez is. Olyan szituációkra gondolok, amikor úgy látszik, hogy lehetetlen odaérni és mégis elindul a játékos, majd valahogy meg is oldja a különleges feladatot. Egy-egy ilyen extrém teljesítmény döntő lehet ezeken a szoros mérkőzéseken.
Én azt látom, hogy minden részvevő kemény meccseket játszott. Tíz nap alatt öt mérkőzése zajlott le mindenkinek, olykor komoly téthelyzetekkel, ennek nyilván megvan a maga következménye, ami fáradtságban jelentkezik, de ez igaz minden csapatra. Úgy gondolom, hogy fejben, mentálisan kell olyan erősnek lennie minden játékosunknak, hogy ezen a helyzeten túl tudjon lépni. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy a regeneráció maximális legyen, ehhez az eszközeink is megvannak. Valahol fejben, lélekben, a szív segítségével kell kezelni azokat a következményeket, amelyek ezzel a különleges sorozatterheléssel járnak.
Fontos egyébként, hogy ki mennyire tudja kezelni az itteni körülményeket. Azért itt szorosabb az összezártság, nem a “szokásos” világversenyen vagyunk, sok olyan körülmény van, amihez alkalmazkodni kell, túllépni az esetleges kellemetlenségeken. Nagyon fókuszáltnak kell maradni, nem hagyni, hogy bármi elvonja a figyelmünket. Nyilván lehetne sok dolgot felsorolni, ami esetleg zavaró tényező, azt gondolom, hogy itt csak egy megoldás van: mindenből energiát meríteni, mindent a magunk javára fordítani.
– Betegség, sérülés akadályozza-e a munkátokat?
– Nyilván mindig vannak kisebb fájdalmak, de a 13 ember alapvetően rendben van.
– Sorsdöntő meccs előtt állunk. Hogy látod az esélyeket az olaszok elleni negyeddöntő előtt?
– Az elmúlt években többször is elmondtam, hogy a spanyol és az olasz válogatottat tartom a legjobban összerakott, leginkább egységes taktikai repertoárral dolgozó csapatnak. Az olaszokkal elég sokat kétkapuztunk a nyáron, talán azt lehet mondani, hogy a két csapat jól ismeri egymást.
Alázattal, jól játszanak. Meg kell nézni, hol találhatók azok a pontok, ahol meg tudjuk törni az ő játékukat. Leginkább az agresszivitást emelném ki, amivel be kell ugrani a vízbe, majd lépésről lépésre haladva tenni a dolgunkat, óriási szívvel, lelkesedéssel, betartva a taktikai utasításokat. Ez az egyetlen út. Tudom, hogy mennyire fontos, mennyire sorsdöntő ez a mérkőzés, mindenki tudja. Szív, lélek és taktikai fegyelem – ez lesz a fegyverünk.
– Tartalékoltál erre a meccsre taktikai megoldásokat?
– Mindig van a tarsolyban ilyen, fontos, hogy mikor vesszük elő, megtörténhet, hogy nem élünk vele, mert nem tartjuk szükségesnek, de mindig van mihez nyúlni, ha be kell vetni valami váratlant.
– Köszönöm szépen a beszélgetést! Van-e bármi, amit te szeretnél mondani?
– Köszönjük a szurkolást, a támogatást, hiszen voltunk nehéz helyzetekben is, óriási dolog, nagyon sokat jelent számunkra az ilyenkor is érkező támogatás a szurkolóktól!
A VLV OLIMPIAI ALOLDALA A MENETRENDDEL ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL
A vlv eddigi tudósításai a párizsi meccsekről:
Párizs 2024 – Franciaország-Magyarország – élő közvetítés
Párizs 2024 – Franciaország-Magyarország 12:13 (nyilatkozatok)
Párizs 2024 – Spanyolország-Magyarország – élő közvetítés
Párizs 2024 – Spanyolország-Magyarország 10:7 (nyilatkozatok)
Párizs 2024 – Magyarország-Japán – élő közvetítés
Párizs 2024 – Magyarország-Japán 17:10 (nyilatkozatok)
Párizs 2024 – Ausztrália-Magyarország – élő közvetítés
Párizs 2024 – Ausztrália-Magyarország 9:8 (nyilatkozatok)
Párizs 2024 – Magyarország-Szerbia – élő közvetítés
Párizs 2024 – Magyarország-Szerbia 17:13 (nyilatkozatok)
