Az elmúlt szezon eredményeit ünnepelte csütörtökön a Fradi. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy Nyéki Balázs vezetőedzőtől érdeklődjünk az érzéseiről, a csapat helyzetéről, a megváltozott szabályok miatti új feladatokról. vlv-videóinterjú és annak olvasható változata.
VLV-TUDÓSÍTÁS A FRADI ÜNNEPI ESEMÉNYÉRŐL
VLV-VIDEÓ:
NYÉKI BALÁZS (FTC-Telekom Waterpolo) vezetőedző a vlv-nek:
– Nyéki Balázs vezetőedzőt köszöntöm, és egyben megkérem, hogy mutassa meg a közönségnek azt a gyűrűt, amin 136 gyémánt van!
– Szervusz, üdvözlöm a vlv nézőit! Ez volna az a gyönyörű darab.
– Áh, szép! Köszönöm szépen. Hát, mesélj, légy szíves! Az évről, erről az ünnepségről, az érzéseidről, a jövőről…
– Óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetünk. Tavaly is így voltam ezzel és most különleges érzés van bennem azért is, mert óriási elismerés a klub részéről, az elnök úr részéről, az alelnök úr részéről, hogy külön díjkategóriát hoztak létre miattunk. Tavaly a kétszeres BL-győztesek miatt és akik most harmadszor nyertek, azok miatt meg még egyet. Úgyhogy ez tényleg elképesztő. Szavakba nehéz önteni az érzéseket ezzel kapcsolatban.
Mindemellett nagyon motiváló is egy ilyen alkalom, tavaly is voltak itt olyan játékosok, akik még éppen nem voltak “diplomások”, és láttam rajtuk, előttük lebeg a cél, hogy elérjék ezeket a sikereket. Most pedig az egyik játékos a fülembe súgta a fotózásnál, hogy “akarok egy ilyet jövőre”. És tényleg nem viccesen mondta, tudja, hogy mennyit kell érte dolgozni, tudja, hogy milyen út vezet oda.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy nagyon motiváló ez, és azt is kívánom ezeknek a játékosoknak, hogy sikerüljön elérniük ezt, amit mi, háromszorosok elértünk. Szóval ez a legfőbb része ennek az ünnepségnek, és ez a múlt volt. A jövő pedig gyakorlatilag itt van a szemünk előtt, és szintén nagyon különlegesé teszi ezt az alkalmat is, mert egyik pillanatról a másikra le kell zárjuk ezt a fejezetet, hiszen tulajdonképpen egyszer már lezártuk, de ilyenkor azért felelevednek az érzések bennünk.
A hétvégén Magyar Kupa lesz, és ebben a pillanatban az a legfontosabb. Utána meg Szuperkupa, de az most nekünk távoli dolog, még hogyha nincs is olyan messze. Jelenleg a Magyar Kupával foglalkozunk, szeretnénk megnyerni, begyűjteni a trófeát.
– Az elmúlt egy évről azért még annyit, hogy mindent megnyertetek, és a számszerű eredmények is azt bizonyítják, hogy sima volt. Talán meccseknek voltak periódusai, amikor szorossá tudták tenni az ellenfelek a küzdelmet, de igazából végigmeneteltetek úgy, hogy nem volt ellenfél. Ez megmaradt benned, vagy ez különleges? Vagy ez olyan dolog, amit akkor mostantól mindig el akarsz érni? Hogy van ez?
– Én sosem így gondolok erre. Volt már hasonló érzésem utánpótlásban is, de nekem az van a fejemben, hogy milyen az odavezető út, mennyit kellett érte dolgozni. És sosem gondolom azt, hogy más csapatok ne dolgoznának. Mindig elmondom: nagyon jól dolgoznak. Én pedig a szisztematikus munkában hiszek, és abban, hogy jobban dolgozzunk, mint mások. Nem feltétlenül többet, mert egy szinten túl már nem lehet többet dolgozni.
De az, amit ezek a játékosok magukkal hoznak mentalitásban és motivációban minden nap, engem is motivál. Nem mondanám, hogy simára sikerült a tavalyi év, mert voltak nehéz mérkőzések, nem is egy, de valóban nagyon kiegyensúlyozott teljesítménnyel tudtunk eljutni, feljutni a csúcsra minden kategóriában. És még nem nyertük meg Az év csapata díjat! Ahhoz nyilván meg kellene szereznünk a Magyar Kupát, a Szuperkupát, sorban megnyerni a mérkőzéseket.
Úgyhogy nagyon sok dolog van előttünk. A múltat tényleg teljesen le szeretném zárni. Az is biztos, hogy az idei évben több kihívónk lesz, mind hazai, mind nemzetközi szinten.
Nemzetközi szinten láthatóan nagyon sok csapat erősödött, de én tavaly is így gondoltam, annak ellenére, hogy a Recco akkor “kiesett”. Nagyon jó csapatokat győztünk le, idén pedig láthatóan nagyon erős lesz a visszatért Pro Recco és akkor a többi csapatról nem is beszélnem. Minden nap meg fogjuk találni azt a motivációt, amire szükség van a sikerhez.
– Kell ennek a csapatnak fejlődnie? Vagy egyszerűen az a feladat, hogy ezeket a világsztárokat össze kell tartani, fegyelmezett játékot megkövetelni tőlük? Vagy kell neked újra és újra átgondolni dolgokat, változtatni, taktikai elemeket kitalálni? Hogy megy ez?
– Hát, minden így együtt. Fejlődni szerintem mindig kell, sosem állhatunk le egy pillanatra sem. Már csak azért sem, mert a csapatnak egyik része kifejezetten fiatal. Ők semmiképpen sem mondhatják magukról, hogy kész játékosok. Folyamatosan dolgozunk velük, a tavalyi évben elértünk valamit. A világbajnokságon megmutatták a magyar fiatalok, hogy nagyon jó úton vannak és jól dolgoznak, de szintet kell lépniük. Úgy alakítottuk ki idén a keretet, hogy nagyobb szerep jusson nekik. Ez a magyar vízilabda érdeke is, és bízom abban, hogy ezt a szintet meg tudják ugrani.
Ami a konkrét szakmai kérdéseket illeti, én azt láttam az idei világbajnokságon, hogy nem is feltétlenül taktikailag kell nagy változtatásokat tenni. A rövidebb pálya miatt felgyorsult a tempó, gyorsabb lett a vízilabda, de amit én látok változást, az elsősorban a kapusokat érinti. A lövő játékosokról van szó, akik nagyon sokat és nagyon erősen lőnek kapura. Biztos vagyok abban, hogy ezen a téren gondolkodásmódot váltaniuk az edzőknek.
A másik: nem fogadhatják el a játékosok, hogy mivel több támadás van, több a gól is. Vissza kell térni azokhoz az alapokhoz, amelyek segítségével, fegyelmezett játékkal kevés gólt kapunk. Ha ezt meg tudja oldani a csapat, akkor sikeres lehet. Én erre helyezem idén is a hangsúlyt, vagyis a támadás mellett ugyanolyan fontos a védekezés, mint az előző években, talán még fontosabb.
– Sikeres szezont kívánok, kíváncsian várom, hogy tudjátok-e folytatni az eddigi szériát!
– Köszönjük szépen!